Ősbemutató küszöbén áll a Kolozsvári Állami Magyar Színház: a nagy sikerű Orwell-regény – amelynek eredeti alcíme Tündérmese – széles körben elterjedt és ismert alkotás, készült már belőle film és rajzfilm is. Az Állatfarm most bemutatásra kerülő színpadi változata kifejezetten a kolozsvári színház számára készült, teljesen új darab, szövegét és dalszövegeit is egyaránt Lénárd Róbert írta – vezette fel a beszélgetést a moderátor, Csép Zoltán.
Puskás Zoltán nem először dolgozik a kolozsvári társulattal: rendezésében korábban a nagy sikerű Óz, a nagy varázsló és A dzsungel könyve című előadásokat is láthatta a helyi közönség. A sajtótájékoztatón a rendező kiemelte: második otthonaként tekint Kolozsvárra, ahová bármikor hazatérhet. „Amit itt kapok a társulattól, a színháztól, az olyan ékszeres doboz, amilyennel az ember nem gyakran találkozik” – fogalmazott és hozzátette: az az érzés, szeretet, szakmai alázat és bizalom, amit ettől a társulattól kap, nagy felelősség is egyben, hiszen az elsődleges cél, hogy a közös munka révén minőségi végeredmény születhessen.
Az Állatfarm zenés megrendezésének gondolata nagyjából másfél éve érlelődött benne, a járványhelyzet adta gondolkodási idő pedig tovább erősítette ezt a vágyat. Nem a klasszikus értelemben vett musical vagy rockopera vonalán akart elindulni, hanem a kettő ötvözéséből adódó kísérleti megközelítésben gondolkodott, a folyamat során a Pintér Béla-féle Parasztoperára tekintett vezérvonalként. „Harmadszor vagyok itt, Kolozsváron, ezért úgy gondoltam: adósa vagyok a színháznak és a társulatnak azzal, hogy olyan előadással, témával, darabbal foglalkozzak, amilyennel életemben még soha” – fogalmazott. Olyan darabban gondolkodott, ami időtállóságánál fogva kellőképpen reflektál mai helyzetekre is: Orwell művében a sztálinista rendszer, ahol mindenki egyenlő, diktatúrává fejlődi ki magát, a szabad sajtó csak elméletben működhet, a közös munka során Lénárd Róberttel pedig igyekeztek az eredeti történetből még inkább kiemelni azokat az elemeket, amelyek aktuálissá tehetik az előadást. „Az eredmény fizikailag is megterhelő, nagyon kemény és idézőjelben agresszív darab ez, szándékosan nem víg kedélyű produkció” – összegezte a rendező.
Jelenet az Állatfarm című előadás egyik próbájáról. Fotó: Biró István
A szövegkönyv és a dalszövegek elkészülése után az évek óta együtt dolgozó, összeszokott szerzőpárosé volt a terep, akiknek korántsem volt könnyű dolga: feszített tempóban dolgozva, kevesebb mint két hónap alatt kellett 21 dalt véglegesíteniük. Erős Ervin elmondta: a hangzásvilág kemény – néhol már hard rockos, metálos –, a darab pedig zeneiségében, hangszerelésében is lázadó, de helyenként lágyabb, musicales világ is belekeveredik, mégsem nevezhető a végeredmény eklektikusnak. Klemm Dávid hozzátette: az 1 óra 40 perc hosszúságú előadásból a zenés betétek összesen 1 óra 15 percet tesznek ki, ami jól mutatja, miért volt kihívás ilyen rövid idő alatt megírni a teljes dalrepertoárt.
Az előadásban szereplő állatok – disznó, ló, holló, szamár, kutya, tyúk stb. – Ledenják Andrea elmondása szerint a kosztümöket tekintve csupán finom utalások által elevenednek meg a színpadon, hiszen Puskás Zoltán nem szereti a tipikus, klasszikus állatjelmezeket. A produkcióba főként mozgalmas, energikus koreográfiákat képzelt el Jakab Melinda koreográfus, így a szereplők öltözékei kapcsán a kényelmi szempontokat is figyelembe kellett venni, ami kétségtelenül sikerült, hiszen Vindis Andrea szerint: „Ledenják Andrea jelmezei a szó nemes értelmében véve olyanok, mintha a saját ruháim lennének”. A táncbetétekkel kapcsolatban a rendező megjegyezte: az előadás zenei dramaturgiáját követni kell, minden táncot okkal és pontos céllal kell behelyezni a produkcióba.
Vindis Andrea, aki a produkcióban Mollie-t, a luxusra vágyakozó lovat alakítja, kiemelte: a társulat nagy örömmel fogadta a hírt, hogy Puskás Zoltán újra náluk rendez, a színésznő számára pedig az utóbbi hónapok „éhínségének” legizgalmasabb élménye volt, hogy bekerült a szereposztásba. „A próbafolyamatokat végig, minden költői túlzás nélkül nagyon jó hangulat jellemezte. Nem azért, mert könnyű előadás lenne, hanem azért, mert a rendező pontosan tudta, első pillanattól kezdve, hogy mit akar, nagyon határozott kézzel és instrukciókkal irányított minket” – mesélte.
A jelenlévők kérdésére reagálva a rendező elmondta: az Orwell-regénynek nincs egyértelmű befejezése, csak a kérdés tevődik fel, hogy létezhet-e valódi társadalmi egyenlőség, az előadás viszont ezzel szemben reményszínházként fejeződik be. A zárlat ugyanis arra kíván rávilágítani, hogy a társadalmak rendszerszintű hibáira konkrét megoldás ugyan nincs, de az új generációkban, nemzedékekben benne van a lehetőség és a képesség, hogy forradalommal, lázadással változásokat érjenek el és felülkerekedjenek a félelmen.
(Borítóképen a mai sajtótájékoztató résztvevői, balról jobbra: Klemm Dávid, Erős Ervin, Puskás Zoltán, Ledenják Andrea, Csép Zoltán, Vindis Andrea. Fotó: Biró István)
