Rekonstruálná a korabeli életvitelt az Élő Történelem Egyesület
A három-négyhavonta esedékes „személyes projektem”, a csendes hétvégék keretében nemrég Sztána következett a sorban: a Szabó Zsolttal, a Szentimrei Alapítvány vezetőjével történt egyeztetést követően a vasútállomás és s Csiga-domb között található Riszeg (Szentimrei) Vendégházba „menekültem” a kolozsvári betondzsungel és zajszennyezés elől. Ott a Kós Károly által tervezett és 1925-ben épült Szentimrei-villa gondnoka, Prian András érdekes hírrel lepett meg: húsz éve dédelgetett álma valósul meg a közelben, az általa vezetett Élő Történelem Egyesület (Asociaţia Istoria Vie) ugyanis a korabeli életet, gasztronómiai habitusokat bemutató középkori falut hoz létre a Riszeg-tetőre vezető turistaúton.
Azonnal felcsigázza a kíváncsiságomat: megkérem, menjünk ki a helyszínre. Előbb azonban hordozható számítógépén megmutatja a speciális program segítségével készített látványtervet, majd hasonló, külföldön „működő” középkori falvakról készült fotók sorát mutatja.
Prian András speciális számítógépes programmal készített látványterve
Romániában még senki sem hozott létre ilyen jellegű középkori falut – mondja, s már indulunk is ki a Riszeg Vendágház kapuján.
Bekapcsolom az okostelefonomon lévő digitális hangrögzítőt, nehogy valamit elfelejtsek abból, amiről András annyira lelkesen számol be.
Villa Mediaevalis a Varjúvár és a Riszeg-tető között
Tempósan ereszkedünk le a Szentimrei-villától a Varjúvárig, itt pedig balra fordulva a piros vonallal kijelölt turistaösvényen haladunk a Riszeg-tető irányába. Az év eleji havazás miatt kidőlt fák egy-két helyen utunkat állják, a sűrű tavaszi növényzet miatt néhányszor le kell hajolnunk. Közben útitársam mesél, magyaráz: nem múzeum jellege lesz a középkori településnek, hanem a kísérleti régészet eszközeit felhasználva a korabeli életstílust, életvitelt, állattartási és gasztronómiai szokásokat bemutató élő falu épül majd fel. „Nem falumúzeum lesz, hanem napi rendszerességgel tevékenységet, emberi jelenlétet feltételező aktív tanyát képzeltem el” – mondja András, akitől az egyik kidőlt fa törzsét átlépve azt kérdezem, hogyan sikerül majd ideszállítani az építőanyagokat? 
Nyugat-Európában már évtizedek óta gyakorolják a kísérleti régészet eme formáját
Ez valóban nem lesz könnyű feladat, hiszen az egyik helyen az út beszakadt. „Terepjáróval és traktorral még el lehet menni, de az erózió és egy feltételezett földalatti vízfolyás és a gyenge, agyagos talaj miatt az omlásveszély folyamatos. De sebaj, korhű szállítási eszközzel, szekérrel hozzuk majd a fát és a követ. A gond csak az, hogy tudtommal senkinek sincs igás lova a környéken” – teszi hozzá Prian.
Gondot jelent a víz is: a korábban több vízimalmot ellátó Sztána-patak szinte teljesen kiszáradt, alig-alig csordogál.
Villanyáram és zuhanyzó az igényesebbeknek
Körülbelül 10 perc gyaloglás után a Prian András által februárban megvásárolt telekhez érkezünk. Elkönyveljük, hogy ide minden valószínűséggel elsősorban olyan emberek jönnek majd, akiknek nem esik nehezükre a természetben megejtett rövid séta annak érdekében, hogy az élő történelmet bemutató telephez érkezzenek.
„A középkori falu tulajdonképpen az erdőtől a patakig terjed, de egy szomszédos telket is szándékozok megvásárolni. Itt lesz a fazékalakú cserépkályhákkal ellátott kertészház. A szakemberek tudják: ezek tulajdonképpen csupán a módosabb középkori családoknál léteztek, ám a tizenötödik században ezek már az egyszerűbb emberek házában is megtalálhatók voltak. A tisztálkodás cseberben történt, s meleg vizet használtak. A melegítés egyik leggyakoribb formája a kályhában felforrósított kőnek a cseberbe történő behelyezése volt. Egyszerű és nagyszerű” – teszi hozzá a régész, s máris lépünk tovább.
Ehhez hasonló lesz a Sztána-nyaralótelepen felépítendő középkori házikó
Elmondja, lesz ugyan lehetőség ilyen típusú tisztálkodásra, ám a vendégek zuhanyzót is használhatnak majd. A villanyáramot a napelemek biztosítják majd, de a középkori hangulat megőrzése érdekében ezeket a korszerű villamossági berendezéseket gondosan elrejtik majd a látogatók és a lakók szeme elől.
„A kertészház közelében szőlőt ültettem, ez végigfut majd az építményen, és árnyékot biztosít. Itt van az erdei gyümölcsöket tartalmazó kis kert: szeder-, málna- és ribizli palántát ültettem, és lesznek üreges csutakok is, amelyekből laskagomba nő majd ki” – mondja Prian András.
Urbánus környezetből a középkorba
Mutatja a baromfiudvart is, ahol libák, rucák, tyúkok kapnak majd helyet, de lesz juh- és kecsketartásra alkalmas karám is, ahol az érdekeltek akár meg is fejhetik a haszonállatokat. Az Európai Unió szintjén érvényben lévő állategészségügyi normák értelmében ezen állatok levágása szigorúan szabályozott, ezért erre nem lesz lehetőség, bár a középkori falvakban ez igen gyakori foglalatosság volt.
Prian tudatában van annak, hogy a villa mediaevalis képtelen lesz önfenntartásra, nem lesz elég a zöldség, a gyümölcs, a baromfi, ezért szükség lesz „külső segítségre”.
„Itt a középkori hangulat, életstílus és életvitel a lényeg. Aki ide eljön, az szinte teljesen elszakad az urbánus környezettől és beleéli magát a középkori életbe. Gyümölcsfákat is ültettem, a biofarmon néhány év múlva lehetőség lesz almát, szilvát, sárgabarackot szüretelni. A Miska-kútnak és a pataknak köszönhetően biztosítva lesz a vízellátás, mi több, egy másikat is felfedeztem, amelyet régészeti eszközökkel és technikákkal tárok fel” – mondja lelkesen, s hozzáteszi: mindent kézzel épített fel. A régész szerint elképzelhető, hogy a kövekkel kirakott és feledésbe merült kút a Sztánát Ordományossal és Sárvásárral összekötő úton végighaladó sószállítók szomját oltotta.
Az ágyások már elkészültek
Ismét átkelünk a patakon, s a domboldalon mutatja azt a helyet, ahol a csárda és a földbe ásott borpince áll majd.
A faluban természetesen középkori rendezvényeket, táborokat, lovagi tornát is szervezni szándékszik, és lesz egy gótikus templomocska is annak érdekében, hogy az akkori idők vallási vonatkozása is megjelenjen.
„Terveim szerint a falu öt év múlva lesz teljesen működőképes. Lévén, hogy a saját kis házam is része lesz az együttesnek, állandóan lakott középkori stílusú tanyáról beszélünk majd” – folytatja, majd visszafordulunk a Riszeg Vendégházba, ahol a gondnoknak teendői vannak: turisták érkeztek. Annyit még elmond: ilyen jellegű középkori falu nem létezik Romániában: Havasalföldön van ugyan egy rekonstruált, újkőkorszaki falu, ám ez valójában szabadtéri múzeumként működik.
A visszaúton retorikus kérdést teszek fel az Élő Történelem Egyesület vezetőjének: vajon miért nem gondolt még senki arra, hogy létrehozzon egy állandóan lakott középkori települést, ahol az akkori idők lakhatási körülményeit, gasztronómiáját keltik életre? Bár külföldön ennek hagyománya van, a mi mentalitásunk nincs ráhangolódva erre – jön a válasz. Sok tapasztalat, külföldi példák„Tíz évvel ezelőtt jómagam is nekiálltam ugyanezt megcsinálni, de szinte minden csupán a tervek szintjén maradt. Most viszont eltökélt szándékom megvalósítani az elképzeléseket. Azóta nagyon sok tapasztalat szereztem, külföldi példákból merítettem ihletet. Tudtommal a nyugat-európai országokban tucatjával, évtizedek óta működnek ilyen középkori tematikus parkok, hatot személyesen is megtekintettem” – teszi hozzá a régész.
Már a Szentimrei-villában, gondnoki teendői végzése közben mondja: tervei megvalósítására önkéntesek segítségére is számít. Az érdekeltek, kéri, az Asociaţia Istoria Vie által működtetett Facebook-oldalon keresztül vehetik fel vele a kapcsolatot.
Középkori falu külföldön
