Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély januári számában.
Enyhe volt a december, mintha nem is tél, hanem ősz lett volna, esetleg szeszélyes április. Akadtak esős napok, de kellemes napsütéses időszakok is, gyakoriak voltak a ködös reggelek.
December 17-ére hirdettük hagyományos évvégi borforraló túránkat a szokásos helyszínre, a Bácsi-torokba. Szervezője immár több mint húsz éve Szilágyi András. A borforralást 10-12 km-es gyalogtúrával kötjük össze. A résztvevők a törökvágási falumúzeumtól indulnak, áthaladnak a Hója-erdőn és a Bácsi-torkon, a kis tavat elhagyva az út enyhén emelkedik a legelő felé, nemsokára elérjük a tisztást. Ez eddig 6 km, de a Kisbácsból (31-es buszmegálló) induló rövidebb utat is választhatjuk, ahonnan 2,5 km a távolság. Mindenki szokott hozni kevés bort és cukrot, ízesítőket. Amíg felforr a bor, nyárson szalonnát sütögethetünk a tűz mellett. Hazafelé a Hója-gerinc felé mehetünk, szép a kilátás Szászfenesre, Kolozsvárra és a környező hegyekre. Beereszkedhetünk a Donát negyedbe vagy visszamehetünk a Törökvágásig, aki a rövidebb utat választja, az autóbusz felé veszi az irányt. A 2022-es borforraló túrán a rossz idő miatt kevesen voltunk, bár nem volt hideg, de egész nap esett az eső olyannyira, hogy a szervezőnek sikerült ugyan a bort felforralni, de a szalonnasütést eláztatta az eső.
December 28-án tettük meg a 2022-es évzáró túrát Szabó János vezetésével a Rejtett-forrás tisztására. Szép napsütéses, szinte tavaszias időnk volt, 35-en vettünk részt. Kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, Istvánoknak és a Jánosoknak boldog névnapot, jó hangulatban telt a kirándulás. Ugyanide tértünk vissza az új esztendő első („józanító”) túráján, január 2-án, ezúttal Kovács D. Zsuzsa vezetésével. Sűrű köd borította Kolozsvár környékét és a Bükk-erdőt, de szokatlanul enyhe időnk volt, a déli órákban a köd felszállt és besütött a nap a tisztásra, míg Kolozsvár és a Kis-Szamos völgye egész nap ködben maradt. Az évnyitó túrán 44-en voltunk, bízva abban, hogy az új évben is sok szép kiránduláson vehetünk részt.
Kós Károly szobra Sztánán FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Január 7-én vonattal utaztunk sztánai kirándulásra Kovács D. Zsuzsa szervezésében. A reggel 7.48-kor induló személyvonattal egy órát utaztunk célállomásunkig. Autóval Zsobok felől közelíthető meg aszfaltos úton Sztána, a kalotaszegi Alszeg legkisebb települése.
A gyenge, terméketlen föld nem jelentett különösebb értéket az itt lakóknak, ezért inkább népművészeti tárgyak készítésébe fektették munkájukat és ez képezte vagyonukat. Kalotaszeg a népművészet kincsestáraként ismert. Világhírűek az itt készített varrottasok, a fából faragott dísztárgyak és a népviselet. A sztánai vasútállomástól 400 m-re alakult ki 1900 után a nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok építtettek villákat. A telep legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb építészeti emléke, Kós Károly lakóháza, az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvár. A két világháború között több kőbányát is nyitottak a közelben, 1926 és 1994 között alabástromot termeltek ki. A kőbányák bezárása és megszüntetése óta a földeket tulajdonosaik többsége csak nagy nehézségekkel tudja megművelni, nyereségesen csak a juhászat működik. A fiatalok többsége elvándorolt a jobb megélhetés reményében, így a település mára jelentősen elöregedett.
 |
| A Varjúvár FOTÓ: PÁL GYÖNGYI |
A falutól 3 kilométerre található vonatállomástól az alagutak mellett indultunk a Sztána-patak völgye felett haladó úton a falu felé ködös, borús januári időben, szemerkélő esőben. A völgyet köd borította, amely ha felemelkedett, olykor néhány kék folt is megjelent az égen, majd ismét beborított mindent a köd. Az út melletti bokrokon, vadrózsabogyókon vízcseppek csillogtak. Kényelmes sétával beértünk a faluba. A házakon, kapukon jellegzetes faragott vagy festett díszítések, a központban a templom mellett Gergely Zoltán szobrászművész 2013. október 13-án felavatott Kós Károly mellszobra. Megnéztük a felújítás alatt álló református templomot. Az eredetileg az 1400-as évekre datált épületről kiderült, hogy sokkal régebbi kövek bújtak meg a vakolat és a padló alatt, ezek alapján a szakemberek megállapították, hogy a templom Árpád-kori eredetű lehet. A közösségi házban Kós Károly világát és alkotásait bemutató kiállítást láthattunk. Sztánai látogatásunknak kissé más felhangot adott, hogy itt szervezzük meg az EKE 2023-as Vándortáborát. Sztána környéke festői hely, közel a Riszeg-tető, ahonnan belátható az egész Kalotaszeg, a sztánai Csiga-domb, odébb pedig a Vlegyásza (1836 m) magaslik, északra a dombtetőn Váralmás közelében az Almási vár megmaradt öregtornya és a vár romjai láthatók. Kós Károly Kalotaszeg című írásában így írja le ezt a tájegységet: „Túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt szomorú föld. Kopasz, köves dombok, esőmosott árkokkal szaggatott hegyoldalak, fátlan sovány kaszálók és legelők. (...) Majd csodálatosan szép vidék: tölgy és bükkerdő, vad gyümölcsfákkal tarkított virágos, illatos kaszálók, mint ültetett, gondozott angolpark...”
Az állomásra visszatérve vonatindulásig még megtekintettük a Varjúvárat és a szintén Kós Károly tervezte Szentimrei-villát.
(Borítókép: Indululás az évnyitó túrára FOTÓ: PÁL GYÖNGYI)
