Megjelent: 180. szám, 2023. szeptember
A fiatal csapat tagjai Daray Judit, Bőjte Sára, Filep Mátyás, Filep Balázs, Benedek-Káplár Nimród, Kardos Zalán, Pánczél Ádám és Ferencz Loránd voltak, akik év közben az iskola és egyetem mellett máshol is kiveszik részüket a közösségi munkából. Ez alkalommal ők osztják meg élményeiket, tapasztalataikat, felejthetetlen emlékeiket és vicces történeteiket, amelyeket talán még 20 év múlva is emlegetni fognak. Mivel közülük néhányan nagyon aktívak és elfoglaltak tanév közben, a túl későn elküldött kérdésekre már nem volt idejük válaszolni.
- Miért döntöttél úgy, hogy idén augusztusban a fesztiválozás helyett inkább az EKE Vándortáborban önkénteskedsz?
Judit: Azért, mert úgy éreztem sokkal többet adhat nekem ez a tábor, mint egy fesztivál, bekapcsolódhatok egy rendezvény megszervezésébe és ezek mellett a társaság is vonzó volt.
Ádám: Nekem az idei vándortábor volt az első. Nem terveztem, hogy már az első táborban önkéntesnek állok, de így alakult. Úgy éreztem, hogy kolozsvári EKE-tagként nekem ott kell lennem az önkéntesek között. Nem szoktam sokat önkénteskedni, de tudom, hogy milyen nehéz egy ilyen kaliberű tábort megszervezni, és ilyenkor sosincs olyan, hogy túl sok a szervező, túl sok az önkéntes. Egyébként én bármilyen helyzetben a hegyi túrát választanám, az Untold, Double Rise, Vibe, vagy akármelyik másik fesztivál helyett.
Zalán: Én szinte minden évben részt vettem az EKE Vándortáborban résztvevőként, most, hogy Kolozsvár szervezte, egyértelmű volt számomra, hogy idén önkéntesként szeretnék jönni a táborba.
Nimród: Az igazat megvallva, mindig is jobban vonzott a természetben töltött idő, mint a mai fesztiválok és egyéb népszerű rendezvények. Az utóbbi pár évben megtanultam, hogy nem vagyok valami jó átlagos fiatalnak.
Lóri: Ez sorozatban és összben is az ötödik Vándortáborom, eddig is, bármilyen formában tudtam, részt vettem, főleg a találkozás öröméért.
- Milyen feladatkörökben segítettél be?
Judit: Az első két nap a regisztrációnál segítettem, majd a táborhely parkolójában vettem részt az autók eligazításában, az egyik nap túravezető segéd voltam a Tarányos túrán, és besegítettem egy gyerekprogram levezetésében. Önkéntesként mindig akadt valami érdekes program számomra.
Ádám: Ahol kellett, és nem éreztem soknak. Szívesen csináltam. Már a tábor elején összeállt egy „ifjú lelkes szervező” csapat, akikkel minden perc örömteli volt. Munka közben is megteremtettük a közös pillanatokat, és élménydússá varázsoltuk a napot. Úgy érzem, hogy ezzel a hozzáállással nemcsak a saját napjainkat tettük boldoggá, hanem a résztvevőkét is. Amikor ránk néztek, nem egy fáradt, zsémbes, gondterhelt szervezőt láttak, hanem egy mosolygós arcot.
Zalán: Szombaton és vasárnap a táborhely kijelöléssel, pakolászással foglalkoztam, hétfőn és kedden a parkolónál segédkeztem. Ezután három napon keresztül segéd túravezetőként dolgoztam, ezen kívül pakolásztam, éppen amit kellet. Szombaton a gyerekprogramoknál segédkeztem, vasárnap és hétfőn pedig a pakolásban.
Nimród: Részt vettem segéd túravezetőként, rendszeresen árultam pólókat, őrködtem éjjel, segítettem felszerelést és egyéb kellékeket cipelni, és részt vettem a gyerekeknek készített akadálypálya felépítésében. Meg persze, segítettem ahol éppen szükséges volt, alkalmazkodva a körülményekhez.
Lóri: Segéd túravezető voltam és helyszíni eligazító. Túrát vezetni a legnagyobb királyság.
- Mi volt számodra a legnagyobb kihívás önkéntesként az idei EKE Vándortáborban?
Judit: Talán az volt, hogy egyedül kellett feltaláljam magam, mivel nem jött a családom és nem is ismertem mindenkit. Viszont olyan támogató és befogadó emberekkel voltam körülvéve, hogy ez a szorongás már első nap elmúlt.
Ádám: Pénteken utolért a legnagyobb kihívás, amikor egy segéd túravezető társammal kellett vezetnem a Tolvajkő túrát, úgy, hogy kettőnkön kívül a csoportból senki más nem ismerte az útvonalat. Ez volt a kettőnk debütálása igazi túravezetőkként, eddig egyikünk sem vezetett túrát. Szerencsére sikerrel ért véget a túra, senki sem sérült meg, az útvonalat megtaláltuk és a veszélyeket is sikerült elkerülni, már amennyire lehetett (pl. mérges juhászkutyák!).
Zalán: A legnagyobb kihívás számomra önkéntesként az volt, hogy azokkal a személyekkel, akik többszöri kérés ellenére is bementek autóval a tábor területére, továbbra is kellően és moderáltan kommunikáljak.
Nimród: Egyik este éjfél körül feküdtem le, hogy felkeljek őrködni fél 2-kor egészen reggel 6-ig. Ezután visszafeküdtem még egy órára, majd 8-tól elmentem túrát vezetni, úgy, hogy délután értünk haza.
- Az önkéntesek gyakran találkoznak vicces sztorikkal a táborban. Ha neked is volt részed ilyenekben, meg tudnád osztani őket?
Judit: Sose felejtem el, hogy az első nap, amikor túráztunk, többen voltunk fiatalok, és a túra felénél feldobtam az ötletet, hogy kezdjünk el logi-sztorizni. A logi-sztori egyfajta barkóba, viszont egy teljes történetet kell kinyomozni. El is kezdtük a játékot, teljesen belefeledkeztünk, egyik sztori jött a másik után, mindenki vadul kérdezett, és egyszer csak elkezdtük észrevenni, hogy a felnőttek is kezdenek körénk gyűlni. Majd szépen lassan, először csak egy-egy megjegyzéssel, majd teljes beleéléssel ők is bekapcsolódtak a kérdezgetésbe. Nem is kell mondanom, hogy milyen vagány beszélgetések alakultak ki, észre sem vettük, hogy milyen hamar lejártuk a túrát.
Ádám: A csütörtöki Tolvajkő túrán csatlakozott még két szervező társunk is. A túra során logikai feladványok megfejtésével ütöttük el az időt. Az egyik feladvány igen népszerű lett. Kezdetben csak magunk között beszéltük ezeket, végül az egész túrázó csapat erre a feladványra kereste a választ. A feladvány az volt, hogy egy gazdának van 5 lova, és ezeket a lovakat be kell terelni az istállóba, úgy, hogy 4 karám van az istállóban, és minden karámba csak egy ló kerülhet, és mind az 5 lónak benn kell lennie az istállóban. Nem szabad eladni a lovat, sem kibővíteni az istállót, egyik ló sem vemhes … és sorolhatnám, hogy mi mindennel próbálkoztak rájönni a megfejtésre. Ám nem sikerült, így a túra végén elmondtam a megfejtést, ami az volt, hogy bele írjuk, mégpedig így:
Ö |
|---|
T
L
Ó
Nimród: A Kőhegy túrán, ahol éppenséggel segédtúra vezető voltam, kiértünk egy füves rétre és találkoztunk egy aránylag méretes nyájjal. Éppen készültem szólni az embereknek, hogy lehetőleg maradjunk közel egymáshoz, mert a juhászkutyák igencsak kiszámíthatatlanok tudnak lenni, pláne ha a gazdájuk nincs jelen. Mielőtt kimondhattam volna, egy gyergyói idős úriember előszedett egy parittyát és a magával hozott ólom golyókkal kezdte a kutyákat lőni. Közöltem vele, hogy nem valami bölcs provokálni az ebeket, mert még megtámadhatják, mire ő csak annyit mondott, hogy: „Ó, az már megtörtént és nem is egyszer! A táskámból nem sokat hagytak.” Nem igazán tudtam, milyen formában lenne ideális közölni az öreggel, hogy legközelebb lehet, a táska lesz a szerencsés, ha nem vigyáz jobban.
- Melyik pillanat volt számodra a legemlékezetesebb az idei táborban, amelyre még 20 év múlva is emlékezni fogsz?
Judit: A legemlékezetesebb pillanat az a záró bulin volt, amikor a legutolsó szám ment, és mindenki felszabadultan, boldogan, fáradtan, de leginkább büszkén búcsúztatta a tábort. :))
Ádám: Talán az, ami eszembe jut majd 20 év múlva, amikor megkérdezed ezt. Nem tudom, minden pillanatot az eszembe véstem. Nagyon jó volt a tábor. Kár, hogy jövőre nem Kolozsvár szervezi…
Zalán: Számomra az volt a legemlékezetesebb a táborban, amikor Ádám és én egyedül vezettük le a túránkat.
Nimród: Talán amikor a tábortűz körül nekikezdtük énekelni a Kéknefelejcs népdalt, amely mifelénk Négyfaluban igencsak népszerű.
Lóri: Amikor a túrázók viharzó tapssal és hálálkodással válaszoltak a túra végi elköszönésünkre.
- Ha meg akarnál győzni hozzád hasonló fiatalokat, hogy önkénteskedjenek EKE Vándortáborban, vagy más EKE rendezvényeken, mit mondanál nekik?
Judit: Mindenképp elmondanám, hogy egy életre szóló élmény, ami mellett életre szóló barátságok köttetnek. Megtanulsz csapatban dolgozni, elfogadni a többieket, megérted, hogy miként legyél türelmes a társaiddal, fejleszted a problémamegoldó képességed és mindezt csodás emberek és fergeteges hangulat mellett. :))
Ádám: Semmit, csak megmutatnám a fotó albumunkat. Azok magukért beszélnek.
Nimród: Lehetőség nyílik egy olyan közösség részévé válni, ahol a kor nem szab határt. Több generáció tölt együtt időt és mindenki megossza a saját élményeit. Ugyanakkor lehetséges olyan tájakat látni, amelyekről nem is álmodik az ember.
- Melyek voltak a kedvenc programjaid, túráid az idei táborban?
Judit: A kedvenc túrám a Tarányos volt, amin túravezető segéd voltam. Ez egy 30 kilométeres túra, viszont annyira gyönyörű tájakat láttunk és olyan jó volt a társaság, hogy sosem felejtem el. Nagyon szerettem a néptánc estet, a szombati ifjúsági vetélkedőt és persze az óriási tábortüzet. Viszont az örök kedvenc a szombat esti záró buli marad. :)
Ádám: Én nagyon szerettem a hajnali kávé illatát, de még jobban az ízét. Ilyenkor reggel szembesül a szervező, hogy milyen jó, mert nemcsak ő fáradt, hanem a többiek is álmosan keltek fel. De mindenki csendben megitta a kávéját és örömmel nekiveselkedett az újabb túrának. Tetszett, hogy a buszban nemcsak én szundítottam el, hanem mindenki kihasználta azt az órácskát, hogy még egy kis erőt merítsen a hosszú túra előtt.
Zalán: Nekem a kedvenc programjaim a túrák voltak. Segéd túravezetőként megvolt az a szabadságunk, hogy arra a túrára mehettünk, ahol épp szükség volt emberre.
Lóri: Szerintem mindenkinek a sajátja, nekem értelemszerűen a Kalotaszegi honismereti kirándulás volt a kedvenc programom.
- Mit üzensz a szervezőknek?
Judit: A legnagyobb köszönettel tartozom a szervezőknek. Számomra tényleg egy életre szóló élmény volt az EKE Vándortábor. Gratulálok, mert tudom, hogy mekkora munka volt megszervezni, és sok kitartást a jövőben. Sose hagyjátok abba, mert gyönyörű és értékes, amit csináltok. Ránk mindig számíthattok, lelkes támogatói és önkéntesei vagyunk az EKE tábornak. :)
Ádám: A kolozsvári EKE mindig kitesz magáért, vagy csak hű nagy nevéhez? Nem tudom.
Nimród: Hogy tartóoszlopai az erdélyi magyar túrázók közösségének és gondoskodnak róla, hogy a hagyományok fennmaradjanak, illetve, hogy újabb és újabb generációk megismerjék a természet kincseit. Csak így tovább!
- Bármilyen más megjegyzés, élmény, tapasztalat, érdekesség, amit megosztanál az olvasókkal?
Ádám: Ne csak nézzék a képeket, vagy olvassák a cikkeket, „tessenek” egyszer eljönni a táborba.
Lóri: A tábor arról a két dologról szól, amit egyesíteni hivatott az EKE. A találkozás öröméről és az együtt túrázva felfedezés/bebarangolás élményéről.
Borítókép: A lelkes ifjú csapat tagjai balról jobbra Daray Judit, Filep Mátyás, Benedek-Káplár Nimród, Filep Balázs, Kardos Zalán, Pánczél Ádám; (Lőrincz Ferenc felvétele)
