Ismerkedés nyílt napon a kolozsvári Gondviselés Egyesületnél
Az egyesület tagjaival, mindennapjaikkal, örömeikkel és gondjaikkal ismerkedhettünk meg kedden azon a nyílt napon, amelyet azért szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a szervezet munkájának és támogatásának fontosságára.
Érződött az ünnepi készülődés és izgatottság a nyílt napon, június 25-én a Gondviselés Egyesületnél. A nappalit, ahol rendszerint a kézműves foglalkozásokat tartják, átrendezték a vendégek fogadására, és az egyesülethez járó fiatalok meg felnőttek javában készültek szerepeikkel. Izgatottak voltak, de tele örömmel, hogy megnyilvánulhatnak, valamit átadhatnak önmagukból és tudásukból csupa szívvel és lélekkel az egybegyülteknek: hozzátartozóknak, barátoknak, vendégeknek. Verset szavaltak, énekeltek, majd táncbemutatót is tartottak, előadásuk végén pedig megköszönték a róluk való gondoskodást és velük való foglalkozást az önkénteseknek, Száva Csillának aki zenére, Székely Raymondnak aki táncra oktatja őket, Forró Ágnes képzőművésznek pedig a rajzfoglalkozást. Külön megköszönték, hogy Oláh Emese alpolgármester is megtisztelte jelenlétével rendezvényüket.
A nyílt nap programja az ünnepély után is folytatódott, beszélgetésekkel, játékkal. Nagyon népszerűnek bizonyult Szellő, a kétéves golden retriever, akivel Fülöp Csilla gyógypedagógus érkezett az egyesülethez. 
Szellővel jó volt a közös játék
Szellő rengeteg ölelést és kedvességet kapott a fiataloktól, amit azzal hálált meg, hogy remek játszótársnak bizonyult. Fülöp Csilla szakszerű irányításával több társasjátékot tartottak, a fiatalok örömmel és lelkesen kapcsolódtak be mindegyikbe.
A nyílt nap és az előadás mottójának a szeretetet és a gondviselést választotta Gergely Katalin, aki tavalytól vette át a vezetését az egyesületnek, ahova 2015-től került a fiával. Úgy érzi, hogy ezek, tehát a gondviselés és a szeretet hozták létre és tartják fenn a helyet, szeretettel járnak oda a fiatalok és a már felnőttek, akik ott igazi közösségre, örömökre, barátokra találtak és találnak évek óta. Hasonlóan a szülők is szeretettel viszik az egyesülethez gyermekeiket, akiknek máshol sajnos nem lenne helyük. És szintén sok szeretettel meg türelemmel végzik munkájukat az egyesületnél a szociális munkások és önkéntesek, többek között Récsei Johanna, aki tavalytól dolgozik a nappali foglalkoztató központban, s szakmáját igazi hivatásnak érzi, Csiszér Tünde, aki idéntől kapcsolódott az egyesület munkájába, Kovács Árpád plébános rendszeresen ellátogat az egyesülethez beszélgetni, filmet vetíteni, bibliafelolvasást tartani, vagy Csüdöm Tímea gyógytornász.
Mindez azonban még nem elegendő sajnos az egyesület fenntartásához, jegyzi meg kissé lehangoltan Gergely Katalin, hiszen a polgármesteri hivatal támogatása, a tagdíjak, a kevés pályázati pénzek nem elegendőek a kiadásaik fedezésére, ezért még mindig Essig Andor bácsi, a ház tulajdonosának önzetlen segítsége révén sikerül létezniük. Jelenleg 12 személy szerepel az egyesületnél, rendszeresen bejárnak tíz-tizenegyen, 22-52 év közöttiek, egyesek halmozottan sérültek, vagy epilepsziában, skizofréniában, látászavarban szenvednek. Nem munkaképesek, egyetlen lehetőségük a közösségi életbe való bekapcsolódásra itt van, az egyesületnél – mondja Gergely Kató, aki a heti programjukat is felsorolja: kézműves foglalkozás, zene és tánc, gyógytorna, kutyás terápia, lelkész is jár hozzájuk, hétvégén mindig házimunkát végeznek, kitakarítanak, időnként pedig közösen főznek, és megünneplik születésnapjaikat. Terveik? Inkább álmaik vannak, műhelyt de főleg lakóotthont szeretnének létrehozni, hogy az idős szülők gyerekei ott lakhassanak, hiszen a megöregedő szülők legnagyobb gondja, hogy mi lesz majd beteg gyermekükkel.
Borítókép: Forró Ágnes képzőművésznek virágot adnak át (Kertész Melinda fotója)
