Nyílt napon látogattunk el a kutyamenhelyre
*** A fotóriport ide kattintva tekinthető meg. ***
A kolozsvári kutyamenhely a Bulgáriatelepen, közvetlenül az ócskapiac szomszédságában található, terjedelmes kennelekben és meglepően jó körülmények között több mint 300 kutya várja, hogy végre valaki hazavigye. Várja, hogy ne egy ráccsal körülvett kis területen, hanem egy tágas kertben vagy bűbájos otthonban lakhasson, és ne a szomszéd – már megszokott vagy éppen újabb – blökivel kelljen nap mint nap társalognia, hanem egy kedves gazdával, új családdal szerezhessen új élményeket.
A Kolozsvár Polgármesteri Hivatalához tartozó menhelyen, amely az egyetlen hivatalos telep a városban – mert léteznek egyesületek által működtetett magánmenhelyek is a környéken –, tegnap nyílt napot tartottak, reggel hét és este kilenc óra között a menhely munkatársai és főleg az állatok várták az örökbefogadókat. A nyílt napon azonban nem csak az örökbefogadás került terítékre, az állami intézmény és a civil szervezetek közti együttműködés nehézségeiről, az ivartalanítás és a kutyák chippel ellátása körüli problémákról is beszéltek az illetékesek.
Menhelyi munkaköri leírás
A nyílt napon a menhely munkatársai, de több civil szervezet képviselője és önkéntesek fogadták az érdeklődőket, készítették elő a kutyákat az örökbefogadásra, vezették körbe a leendő gazdikat a menhelyen, ám általában nem ennyien foglalkoznak az ebekkel. A kolozsvári kutyamenhelynek összesen 12 alkalmazottja van, 3 állatorvos, 8 gondnok és 1 sofőr, őket egy állandó önkéntes segíti – tudtuk meg az intézmény munkatársától, Pop Cristian állatorvostól.
– Reggel bejövünk, általában szól a telefon, valami sürgős esethez hívnak bennünket. A lehető leggyorsabban kiszállunk, ha szükséges, a kutyát behozzuk, itt ellátjuk, elvégezzük a szükséges orvosi vizsgálatokat, beadjuk a kötelező oltásokat, féreghajtót stb., hogy beengedhessük a többi kutya közé. Ezen kívül mi foglalkozunk az örökbeadással is. Emellett öt különböző online rendszerbe ugyanazokat az adatokat bevezetjük, tehát a bürokrácia és fölösleges papírmunka a napi munkánk jelentős részét teszi ki – mesélte az állatorvos, hogyan zajlik egy átlagos napja a menhelyen.
Civil szervezetek és önkéntesek segítik a menhelyen dolgozók munkáját
Munkájukban gondnokok segítik, akik ellátják a kutyákat, kitakarítják a helyüket, mindannyian 25 ketrecet felügyelnek, de a kiszállásokra is elmennek, ha szükséges. Ám a hivatalos munkaköri leírás korántsem fedi a valóságot, gyakorlatban több mindent végeznek.
– A gondnokok foglalkoznak nap mint nap az állatokkal. Ha behozunk egy agresszívebb, félénkebb kutyát, ők dolgoznak velük. Sokszor egy problémásabb kutyának csak annyi kell, hogy szocializálódjon, valaki beüljön hozzá, beszélgessen vele, és az állat idővel elkezd közeledni az illetőhöz. Nekünk, orvosoknak erre nincs időnk. De a gondnokok veszik észre azt is, ha egy kutya megbetegszik, nem eszik, valami baja van – mesélte az állatorvos.
A menhely alkalmazottainak munkáját több civil szervezet is segíti, akik főleg az állatok elhelyezését vállalták magukra: lefényképezik, majd különböző felületeken hirdetik. Az állatorvos szerint 400-420 ebet tudnak örökbe adni évente, a kolozsvári kutyusok több mint fele külföldre kerül, a külföldi hirdetést és az ottani örökbeadást is a civil szervezetek intézik – a helyi és országos elhelyezés marad csak a menhelyre.
A mindennapokba önkéntesek is bekapcsolódhatnak, jelenleg egy hölgy jár be szinte naponta segíteni, mondta Pop Cristian. Az állatorvos közölte, bárki lehet náluk önkéntes, tapasztalt vagy csak egyszerűen segítőkész állatszerető.
Egy kartondoboznyi kölyökkutya
Az alkalmazottaknak, önkénteseknek és a szervezeteknek pedig akad munkájuk bőven, hiszen jelenleg a 260-280 kutya befogadására alkalmas menhelyen 335 állat tartózkodik. Az orvos szerint a kutyusok egy része szerencsés, csak néhány napot tölt náluk, ám a kennelekben sok veteránt is találni, akik már évek óta várnak a megfelelő személyre, aki végre hazaviszi őket, és szerető otthont, családot teremt számukra. Szerencsére tegnap a nyílt napon felragyogott a csillaga valamely régóta várakozónak: ott jártunkkor egy idősebb férfi a leghosszabb ideje a menhelyen tartózkodó állatot akarta örökbefogadni.
– A menhely normális körülmények között 262 kutya befogadására alkalmas, emellett van 19 karanténunk is. Viszont vannak esetek, amiket nem tudunk visszautasítani, ha például egy kutya agresszív és el kell távolítani, vagy a kapunk előtt hagyott állatokat is behozzuk. Próbáljuk nem túllépni a maximális kapacitást, de ha reggel a kapu előtt egy doboz kölyökkutya vár, akkor normális, hogy nem hagyom kint őket. A menhelyi kölyökkutyák nagy része így kerül hozzánk, kartondobozban a bejárat mellett – magyarázta Pop Cristian.
Bűncselekmény a háziállat elhagyása
Az állatorvos elmondta, közterekről, lakott területekről összeszedett kutyák is hozzájuk kerülnek. Viszont hangsúlyozta, hogy magánszemély nem adhat be kutyát a menhelyre még akkor sem, ha nem tud rá a továbbiakban vigyázni, és főleg nem azért, mert épp ráunt, vagy mert a fajta kiment a divatból.
– A chipezett kutyát gazdája a törvény szerint köteles gondozni, mert az övé. Ha mégis megszabadulna az állattól, akkor köteles új gazdát találni kutyájának, és átruházni a kutyatartás jogát. Minden más eset elhagyásnak számít, ami bűncselekmény! – mondta Pop Cristian, azonban hangsúlya, határozottsága elárulta, hogy mindennek ellenére sokszor találkozik felelőtlen állattartókkal, akik elhagyják az egykor kedvencüket.
400-420 ebet tudnak örökbe adni évente
Természetesen vannak különleges esetek, amikor a chipes kutyákat is befogadják, például amikor meghal a gazda, és nincs aki gondoskodjon az állatról. „Viszont ilyenkor is próbálunk más megoldást találni az itteni helyszűke miatt, mert állandóan tele van a menhely”, tette hozzá.
Egyre jobban romlik a helyzet
Azonban a jól felszerelt menhely, a Pop Cristianhoz hasonló szakképzett, rendkívül elhivatott munkatársak, a számos civil szervet és a jó törvények sem elegendőek ahhoz, hogy a kutyahelyzet javuljon: a felelőtlen állattartók miatt nem csökken a menhelyi állatok száma, nem javul a kutyusok helyzete, sőt – panaszolta az állatorvos.
– Kolozsváron nincsenek kóbor kutyák, így nem is tudnak szaporodni, mégis állandóan zsúfolt a menhely. Ez a kutyák nagyarányú elhagyása miatt van, rengeteg állat kerül az utcára, tűnik fel éjjelente olyan helyeken, ahol azelőtt soha nem volt. Ezek a kutyusok nem a földből nőttek ki, valaki oda vitte őket és otthagyta – mesélte felháborodva Pop Cristian.
Az állatorvos szerint rengeteg kutyát hoznak fel vidékről a kincses városba. Főleg falusi környezetben szokás ez, mert például a kutya megette a szomszéd tyúkját, ezért a gazdája zsákba tette, majd be a kocsi csomagtartójába, aztán behozzák s kiteszik a városban, hogy itt boldoguljon. Sok kutya került így a menhelyre, többnek chipje s gazdája is van. Nemrég például a Bükkben találtak egy ilyen kutyát a kölykeivel– noha már 6 éve bevezetett törvény írja elő a korcs kutyák ivartalanítását. A chipnek köszönhetően a kutya tordai gazdája is előkerült, aki azt állította, hogy kedvence már két éve januárban eltűnt.
– Ez az ember több törvényt sértett meg. Elsősorban nem jelezte, hogy megszökött vagy eltűnt a kutyája, másodsorban nem ivartalanította. Ha ez a kutya minden évben kétszer szült, minden alkalommal csak négy kölyke volt, számításunk szerint az 48 korcs kutyát jelent, mert a gazdája nem tartotta be az előírásokat. Normális körülmények között kellene létezzen egy intézmény, amely ellenőrzi, hogy a gazdák ivartalanították és chippel ellátták kutyáikat, és büntetni kellene azokat a személyeket, akik ezt elmulasztották. Van egy nagyon jó törvény, amit nem alkalmaznak intézmény híján. Egyfajta állatrendőrség kellene, amely ellenőrzi a gazdát, hogyan viselkedik a kedvencével és mennyire tartja be az előírásokat – közölte az állatorvos, felháborodását egyáltalán nem leplezve.
Pop Cristian úgy vélte, annak ellenére, hogy Kolozsvár lakossága együttműködő és érzékeny ezekre a problémákra, hiába tudnak az emberek egyre többet az állattartásról, hiába a sok civil szervezet, „mégsem haladunk előre, minden úgy zajlik, ahogy azelőtt megszoktuk, a mentalitás nem változik”.
– És ez a legnagyobb probléma a mi esetünkben. Beleadunk mindent, főleg a civil szervezetek tagjai, akik egész életüket áldozzák ezért az ügyért, de mindhiába. És nagyon fájdalmas látni, hogy az intézmények figyelembe sem vesznek, szélmalomharcot vívunk, teljesen fölöslegesen dolgozunk…
(Képsorok: Kiss Olivér)
