Immár ötödik alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Zsidó Napokat
A téma érdekességére, valamint az utóbbi években első ízben megszervezett ilyen jellegű rendezvényre való tekintettel közel száz személy jelent meg vasárnap délután a Kolozsvári zsidó mesék című sétán, amelyet az 5. Kolozsvári Zsidó Napok keretében szerveztek.
A rendezvényen Sipos Dávid több olyan helyszínt mutatott be az érdeklődőknek, amelyek szervesen kötődnek a helybéli zsidóság történelméhez, kultúrájához, gazdasági és társadalmi életéhez – ilyen a Párizs utcai volt klasszicista zsinagóga, Gábel Vilmosnak, a zsidó kórház titkárának a háza, a ma 3-as számú belgyógyászati klinika, azaz a hajdani zsidó kórház, a „legfiatalabb zsinagóga”, a kis imaház, a Malomárok melletti rituális fürdő (mikve), a Szappany (Tipografiei) utcai székház, a Dávid Ferenc utcai imaház, a Malom utcai volt zsinagóga (ma Tranzit Ház), a Caragiale-parkban felállított Holokauszt emlékmű, Karácsony Benő háza, illetve a Szent Mihály-templom kertjében lévő Márton Áron-szobor.
Kőből épült zsinagóga a Pap utcában
A séta a Pap/Párizs utca 7. szám alatti volt zsinagóga épületétől indult, mint Sipos Dávid magyarázta, a kolozsvári zsidóság első ilyen jellegű épülete 1851-ben kőből épült.
– Hogyan lettek zsidók Kolozsváron? A kereskedelmet tiltó vagy a letelepedést korlátozó rendelkezések alapján tudunk arról, hogy több száz éven keresztül voltak zsidók a városban. 1481-ben például azzal fordulnak az erdélyi vajdához, hogy ne engedje kereskedni és letelepedni a zsidókat. 1840-ig törvényesen nem is telepedhettek le Kolozsváron – mondta Sipos Dávid, aki kitért arra is, hogy 1623-ben Bethlen Gábor hívta és betelepítette a zsidókat, mi több, megengedte azt is, hogy „a keresztények ruházatával éljenek, nehogy sérelmekkel illettessenek”.
Az udvari orvos befolyása
– Nem kis része volt ebben Bethlen Gábor udvari zsidó orvosának, aki a háttérből állítólag befolyásolta a fejedelmet – mesélte.
Mint elhangzott, 1691-ből származó adat szerint Kolozsváron megengedték a zsidóknak, hogy a központtól távol eső ház udvarán árulják a portékáikat, majd 1788-ban az örmények emeltek kifogást – sikertelenül – az ellen, hogy a zsidók konkurenciát jelentenek számukra. 1839-ben a zsidó közösség azt kérte, keríthesse be a temetőt, majd az 1800-as évek elején Kolozsváron is létrejött a Zsidó-köz. A túravezető elmondta: 1910-ben az adatok szerint 7 ezer zsidó élt Kolozsváron, 1941-re pedig számuk már 16 763-ra nőtt.
A bohém alak amerikai pénzgyűjtése
A zsidó kórház titkárának, Gábel Vilmosnak az Eötvös/Konstanca utca 10. szám alatti lakása előtt Sipos Dávid elmondta: a titkár 1920 körül kerül Kolozsvárra.
– Bizarr, bohém alak volt. Unokaöccse, Sebestyén Mihály így mesél róla: alkalmi munkából élt, a kolozsvári korzón vásárolt ibolyát, tulipánt, bazsarózsát, a kávéházban szenvedélyesen politizált, szidta az Új Kelet cionista irányvonalát, az Ellenzékbe és a Keleti Újságba írt tárcákat. Egyszercsak az a nagyszerű ötlete támadt, hogy az Amerikai Egyesült Államokban kellene pénzt gyűjteni a zsidó kórház javára.
Vezetőségi tiltás miatt a résztvevők nem tudtak bemenni a zsidó kórház udvarára (Rohonyi D. Iván felvételei)
1938 októberében indult útnak, Budapesten keresztül jutott Amszterdamba, onnan áthajózott Amerikába, de a nagy adományok nem jöttek. Kitört a háború, bekövetkezett a Bécsi döntés, Gábel Vilmos nem térhetett haza. Feleségét, Gábel Terézt az Irisztelepi gettóból elhurcolták, Vilmos élete végéig Amerikában maradt – mondta Sipos Dávid.
Egy év alatt megnyolcszorozódott a betegek száma
A zsidó kórházról is mondott érdekességet: míg 1928-ban még csak ezer beteget ápoltak itt, egy évvel később ezek száma 8 ezerre emelkedett.
A séta során a résztvevők részleteket tudhattak meg a Mikes/Croitorilor utcai Shas Chevra talmud egyesület zsinagógájáról, a Szappany utcai irodáról, a Malom utcai volt zsinagógáról, az Új Kelet című újságról, a neológ zsinagógáról, Karácsony Benő íróról. A Caragiale-parkban levő Holokauszt emlékműnél Sipos Dávid mesélt a második világháború során a haláltáborokba hurcolt zsidókról, de a zsidómentő Kasztner-vonatról is, a Főtéren pedig a Szent Mihály-templom bejárata mellett lévő Márton Áron-szobornál arról beszélt, miként emelte fel a szavát a római katolikus püspök a zsidók deportálása ellen.