Ami ugyan erőt, szervezői képességet és tehetséget mutat fel, de ugyanakkor bumeráng effektusa is lehet: volt alkalmam a környezetemben néhány személy első reakcióját látni élőben, illetve olvasni a virtuális térben. Az első kérdés általában az volt, hogy honnan ennyi pénz? Mennyibe kerülhetett az új (és sejthetően méregdrága) sportcsarnokot kibérelni? Ezt a sok meghívottat mind elszállásolják a mi pénzünkből a drága kolozsvári szállodákban? A mi adónkból rázzák így a rongyot?
Ugyanakkor a legek sorát még lehet folytatni a legtétnélkülibb, legunalmasabb kongresszus titulusával is. Mert látványtechnika és rendezvénykoreográfia ide vagy oda, azért mégiscsak nagyítóval kellett keresni a tétjét: egyetlen elnökjelölt volt, Kelemen Hunor. Mindenki tudta, hogy megválasztják. De annyira nem volt tétje, hogy a 984 küldöttből összesen 757-en szavaztak az elnökválasztáson (728 igennel, 26 ellene, 3 érvénytelen volt). Tehát 227 volt a hiányzók száma, akik közül sokan valószínűleg részt sem vettek már a szavazáson. Mint előre tudható volt, elnökségi tagokat, egyéb vezetői funkciókra nem választottak senkit, mert ezeket nem a kongresszus szokta.
A hajdani belső ellenzéket rég kicsinálta a korábbi elnökség alatt a szövetség, mára már nincsenek ellenzéki hangok, tehát, mint az borítékolható volt, politikai irányvonalát, a szervezet szabályzatát, vitairatát, vagy szerkezeti struktúráját illetően sem alakultak ki említésre méltó viták, nem jelenhettek meg váratlan változtatási szándékok. Nem volt miért izgulni, minden a terv szerint haladt, impozáns rendezvény volt, fényűzés, csillogás, mosoly, elégedettség, s az unalom határát súroló tétnélküliség. A legérdekesebb számomra Kelemen Hunornak kongresszus utáni sajtótájékoztatóján, az újságírók kérdésére adott válaszai voltak (sajnos az Erdély Tv ezt nem közvetítette végig), illetve az európai parlamenti képviselők bemutatkozása.
S ha már ez utóbbinál tartunk, akkor ennek kapcsán elmondható, hogy lehetett volna egy verseny - egy tét is! - a kongresszuson: az európai parlamenti képviselők rangsorolása. De ezt úgy látszik, nem merte a vezetőség a küldöttekre bízni. Emellett a „nyilvános” rangsorolás mellett szólt volna az is, hogy nagyobb lett volna a rangsorolás legitimitása, mintha csak a szűk SZKT állítaná fel a sorrendet. Ezzel a szűkkörű intrikázás is kizárható lett volna (nem mintha a több száz küldött körében nem lehetett volna lobbizni, de az mégiscsak több száz ember döntése lett volna). Viszont a szűkkörű rangsorolás mellett szól az, hogy a kevésbé hozzáértő küldötteket lehet, hogy könnyebben meg tudná győzni, manipulálni az a jelölt, aki populistább szlogeneket használ, jobban szónokol. Márpedig ha csak két bejutó hellyel lehet számolni, akkor fontos szempont az is, hogy ne csak jól eladható kampányarc legyen a majdani képviselő, hanem jó szakértő is a maga területén. A szakértelmet pedig nehezebb eladni, a jó közgazdászok, jogászok vagy egyéb szakértők sokszor nem jó kampányarcok vagy szónokok.
Mindezek ellenére az, hogy valóban a legtétnélkülibb vagy semmitmondóbb kongresszusként is vonul be a (párt)történelembe ez a rendezvény, nem dőlt még el. Az utóélete ettől még lehet akár emlékezetes is. Ez egyrészt függ attól, hogy az ott elhangzott üzeneteknek milyen visszhangja lesz a román sajtóban és a későbbi politikai diskurzusokban (itt gondolok például a Fidesz üzenetére), illetve attól is, hogy a jövőről szóló vitairat mit hoz, lesz-e egyáltalán valós, érzékelhető hozadéka az erdélyi magyarság számára. Javulni fog-e a szervezet kommunikációja, kapcsolattartása a saját választóival? A sokat hangoztatott párbeszédre való nyitottságot gyakorlatba tudják-e ültetni? Meg tudják-e magyarázni szövetségkötési stratégiájukat, politikai lépéseiket a szűkülő táború vagy akár potenciális választóknak (gondolok itt elsősorban a PSD melletti kitartásra, ami talán a leginkább erodálta a szervezet hitelét)? A koalícíó-kötések tétjét, az ezek által elért eredményeit kommunikálni tudják-e a választók felé, tudatosítani bennük céljaikat, hitet adni nekik, saját megkopott hitelüket visszanyerni? De akár a román nyilvános szférában is kiállni a saját igazukért, megértetni szempontjaikat, partnereket szerezni az érdekei(n)k érvényesítéséhez …
