Hegedüs Csilla: az államnak támogatnia kell ezeket a műemlékeket
– A többségi társadalom nem ismeri, nem érzi át a műemlékvédelemmel kapcsolatos problémáinkat. Nekünk minden műemlékünk fontos, hiszen a kultúránk az, ami itthon tart bennünket, amelyért érdemes itthon maradni és küzdelmes módon megélni mindennapjainkat. A gyalui várkastély Erdély talán legnagyobb ma is álló középkori épületegyüttese, amelynek rendkívül gazdag történelme van. A vélhetően a 15. században felépített várkastélyt többször átépítették. Eredetileg egy gótikus stílusú belső épület létezett – ez a rész ma már nincs meg –, ami négy saroktornyos reneszánsz várrá alakult. Az elmúlt évszázadokban a létesítmény funkciója változott, hiszen egyre kevésbé volt szükség arra, hogy várakkal védjük magunkat, így az idők során várkastéllyá nemesült. Ha nem következik be az 1989-es változás és az elmúlt tíz év pozitív eseménysora, ez is az enyészeté lett volna. Örvendek, hogy én is segíthettem megtalálni a megoldást e műemlék megmentésére – elevenítette fel Gergely Balázs rendezvényszervező a gyalui várkastéllyal kapcsolatos elképzeléseket.
– Miután az egykori tulajdonos, a Barcsay család visszakapta az örökséget, az inkább Magyarországon élő, de kolozsvári kötődésű Nagy Elek vállalkozónak köszönhetően lehetővé vált a kastély felújításában gondolkodni. Nemcsak azt tervezzük, hogy visszaállítjuk régi fényét, hanem szeretnénk úgy megtölteni tartalommal, hogy az vonzó legyen az emberek számára. A vár így válhat kapoccsá múlt és jelen között – magyarázta.
– A gyalui várkastély jelenlegi tulajdonosa, a Traditio Transylvanica Alapítvány célja az, hogy közkinccsé tegye az épületegyüttest és a 14 hektáros kastélyparkot. A felújítást csak magánpénzből nem lehetett fedezni, de sikerült uniós finanszírozást szerezni, ami – mondhatjuk – precedens nélküli. A Traditio Transylvanica Alapítvány pályázata előtt Romániában civil szervezet nem tudott A kategóriás műemlék felújítására ötmillió eurót nyerni a regionális operatív alapból. A pályázat leadása és nyertessé nyilvánítása között eltelt azonban másfél-két év, ez idő alatt az árak nőttek, ez pedig azt jelenti, hogy pluszforrásokat kell bevonni. A munkálatok már javában zajlanak az ütemtervnek megfelelően, a tetőszerkezetet majdnem teljes egészében kicserélték, és elkezdődött a földszint felújítása is. A munkálatok befejezésének határideje 2023 márciusa – ismertette Gergely Balázs a gyalui Bánffy-kastélyban zajló munkálatok állapotát.
Az alapítvány hosszú távú terveiben szerepel a történelmi park felújítása és hasznosítása.
– Nagyon sok műemlékünk többek között azért van mostoha helyzetben, mert nincs mód kihasználni, élettel megtölteni őket. A gyalui várkastélynak ilyen szempontból szerencsés a helyzete. Kolozsvárnak, az észak-erdélyi autópályának, a kolozsvári repülőtérnek a közelsége, Kalotaszeg, az Erdélyi-szigethegység egyértelműen turizmusra predesztinálja ezt az épületegyüttest. Kulturális központot, konferenciaközpontot képzeltünk el, állandó kiállításokkal, múzeummal, kihelyezett tárlatokkal. A kastélypark a szívügyem, ritkaság ugyanis, hogy egy középkori műemlék és a római épületegyüttes ilyen közel és félig-meddig felszínre hozható állapotban legyen. Azt szeretnénk, hogy a parkban történelmi, néprajzi skanzent hozzunk létre, amely a kalotaszegi épített örökséget is bemutatja lakható, kibérelhető házakkal. Emellett történelmi kalandparkot, meseösvényeket létesítenénk – tájékoztatott Gergely.
Csók Zsolt régész is említette a gyalui várkastély parkjában felfedezett római katonai tábort.
– 2015-ben megástunk egy szelvényt, amivel összekötöttük a kastélyépületet a katonai tábor egyik külső falával. Izgalmas volt megfigyelni, hogyan viszonyul történelmi szempontból az egyik objektum a másikhoz – magyarázta.
– Ugyanez a helyzet Sebesváron is: a patak egyik partján ott van a római tábor, a másik parton, a dombtetőn pedig a vár áll. Felix Marcunak, a Kolozsváron székelő Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum jelenlegi igazgatójának sikerült meggyőznie a sebesvári polgármestert és a helyi tanácsot, hogy anyagilag támogasson egy uniós felújítási projekt elkészítését. 2015-ben kezdtük el a munkát, a geoszondás leásás által négy pontot bontottunk meg a vár belsejében. Kiderült, hogy ez a vár hihetetlen gazdagsággal rendelkezett. Tudtuk, hogy először a 14. század elején említik a források, az általunk talált tölgyfa gerendák elemzése során kiderült, ezeket a fákat még 1300 előtt vághatták ki. A vár 1425-től a Bánffy család birtokába került. 2015-ben a telekkönyvi tulajdonlapon még mindig gróf Bánffy Miklós neve szerepelt tulajdonosként. Az 1990-es évekbeli román törvénykezés alapján a vár a Kolozs Megyei Tanács felügyelete alá és a helyi tanács adminisztrációjába került. A felújítási pályázat 2016 elején nyert 500 000 eurót. 2018 elején kezdtük el a kivitelezési munkát és ezzel párhuzamosan a régészeti kutatást – mondta.
A fal tetejére 10 cm-es, a környező mezőkről származó gyepszőnyeg kerültCsók Zsolt szerint szerencsére olyan tervezőcsapat vállalta a kivitelezést, amelynek köszönhetően külföldön kifejlesztett, egyedi módszert alkalmazva sikerült kiegészíteni a várfal maradványát. A módszer lényege az, hogy a leomlott falat habarccsal egyenlítik ki, majd a fal tetejére 10 cm-es, a környező mezőkről származó gyepszőnyeg került, ami elszívja a nedvet a falakból, ezért ezek nem rongálódnak, és esztétikailag is jól néznek ki.
– A falak teteje olyan most, mint egy minikert. A munkálatokat idén szeptemberben zártuk le. Jelen pillanatban a vár még zárva tart a látogatók előtt – ismertette a sebesvári várrom restaurálásának történetét röviden a régész.
– A sebesvári várrom esetében is az elsődleges cél a turisták odavonzása. A várbelső 40 százalékát nem kutatták fel, ott nyaranként szakmai tábort szerveznének fiatal régészeknek, a műemlék többi része azonban népszerű idegenforgalmi ponttá válhat, amely egy kilométerre van a Kolozsvár–Nagyvárad úttól, ez megkönnyíti a várromnak a turisták általi megközelítését is – mondta.
Gergely Balázs és Csók Zsolt is egyetértett azzal, hogy a két műemléket úgy kell helyrehozni, hogy az minél nagyobb mértékben önfenntartó legyen.
Szintén egybecsengenek a vélemények arról, hogy szükség van az egészséges szimbiózis kialakítására műemlék és helyi közösség között, be kell vonni a helyieket a közös kulturális örökség fenntartásába, az ezzel kapcsolatos elképzelések megvalósításába.
– Ezeknek az épületeknek akkor van jövőjük, ha olyan funkciót találunk nekik, amire a mai társadalomnak szüksége van. Erdélyben közel ezer magyar műemlék szorul sürgős beavatkozásra. Fontos lenne kidolgozni egy országos műemlék-helyreállítási tervet. Ennek lényege, hogy azok a műemlék épületek, amelyek nyitottak a közösség felé, részesüljenek állami támogatásba. Amikor Kelemen Hunor állt a művelődési tárca élén, évente 14 millió eurót költött műemlékvédelemre, most ez az összeg nem haladja meg az egymillió eurót sem – tette hozzá Hegedüs Csilla műemlékvédelmi szakember.
– Hogy miért kell a műemlékbe pénzt befektetni? Mert ez a mi örökségünk. A mi szüleink, nagyszüleink, dédszüleink áldoztak arra, hogy ezek az épületek megmaradjanak. Gondnokai vagyunk annak, amit örököltünk, és felelősséggel tartozunk érte. Ezek az épületek mind a felújítás alatt, mind utána munkahelyeket hoznak létre vidéken, nem feltétlenül magasan képzett embereknek. A felújítás befejezése után Gyalu és Sebesvár olyan élményt nyújt, amit mi életminőségnek, erdélyi életérzésnek nevezünk. Gondoljunk arra, mekkora öröm lesz Gyaluban vagy Sebesváron sétálni gyerekeinkkel, szüleinkkel – összegzett Hegedüs Csilla.
