Lajstromba szedni azért sem könnyű, mert van ugyan mértékegység, de mit is mérnénk vele tízévenként, amikor az Eurostat elvárja-kéri az időszerűvé vált leltárt? A hétfejűségnél már csak az önfejűség rosszabb, ez utóbbiból rendre jelesre vizsgázik a magyar. Hogy melyik is közülük: a magyar-magyar (szimpla hungarus), aki úgy tudja, szépapjáig a család annak tartja-tudja magát, sőt környezete is így vélekedik róla; a székely-magyar, ki enyhén kognitívan disszonál, de, akár a csángómagyarnál – eltérő arányokban ugyan –, elfér egymás mellett a két kategória; a feles magyar, aki már nyelvet váltott ugyan, de identitást még nem; a magyarcigány (tizenegy éve a székelyföldi romák 56%-a vallotta magát magyarnak); az elmagyarosodott sváb, örmény, zsidó, román, lengyel stb.; a konjunkturális, azaz alkalmi magyar – az olyan, aki annak idején képes volt Pitești-ről Pestre menet kiszállni Kolozsváron, hogy a Fürdő utcában magának és magyarul mukkot sem beszélő gyermekének magyar igazolványt csináltasson.
Ezért is nehéz velünk, magyarokkal dűlőre jutni: ebben a sokféleségben edzett népszámfejtő legyen, aki nem pánikol be; laptopot s napidíjat hátrahagyva menekül valami adatmentes környékre, ahol nem kell mindenféle értelmezési határhelyzetekkel bíbelődni, mondjuk egy már csak románul beszélő, de nyomokban dupla identitást őrző unitárius rezidens állampolgár esetében.
Hogy a románok is többfélék lennének, mint gondolná(n)k, az talán nem is merülne fel, amennyiben nem ez derülne ki a december 17-i keltezésű kormányrendelet második számú függelékéből: eszerint románból is van – hivatalosan – hétféle: úgymint román, aromán, cic, isztroromán, macedoromán, meglenoromán és vlah. De német is van hatféle, mint ahogyan ukránból is öt változat közül lehet választani. (A roma-cigány besorolást most készakarva nem idézem, az önmagában megérne egy külön szöveget…). A meglepetés a függelék második oldalának alján érkezik, ahol az egyéb etnikumok fejezetben, közvetlenül a gagauzok és kínaiak előtt ott várakozik kitöltésre a csángó, 3201-es alkódszámmal ellátva. (Igen, tudjuk, 2002-ben és 2011-ben is volt ilyen kategória, hogy a csángó identitásképzés eleve vitatott és bonyolult kérdés, de azt is tudni véljük, miként zajlott eddig Moldvában a számlálóbiztosok rekrutációja és szelekciója a csángók lakta vidékeken...) Ha minden magyar számít, ahogyan tizenegy évvel ezelőtt elhangzott az előző népszámlálás tájékoztató kampányakor, és eltökélt a szándék, hogy velünk, magyarokkal számoljanak, hát ezt a feladványt sem lehet kihagyni.
