Hogy a politikusoknak az útja a kiábrándult román választók felé a referendumon keresztül vezet, azt már Iohannis elődje, Traian Basescu is bebizonyította. A népszavazás olyanokat is megmozgat, akik a politikusokért biztos nem mennek el szavazni, hiszen úgysem változik semmi, gondolják. A referendum azonban más dolog, ott nem személyekről, hanem elvekről van szó. (Amelyeknek az érvényesítéséhez azonban politikus kell, meg párt is… szóval átkozott ördögi kör.) A románokban, lásd a május végi magas részvételt, felébredt a civis tudat, lelkendezett Iohannis is, ha pedig a nép azt akarja, hogy az alkotmány is szentesítse azokat az elveket, amelyeket a májusi referendumon megszavazott, akkor nem lehet megspórolni még egy népszavazást, tette világossá az államfő.
Az EP-választásokkal egybeeső igazságügyi népszavazás gyakorlatilag a hatalmon levő szociálliberális koalíció elleni bizalmatlansági indítvány volt, amelyet a Nép nyújtott be a kormány ellen. Ennek az akaratnak az érvényesítésére hatalmazta fel a választó az ellenzéki pártokat, amikor az épp keze ügyében levő EP-listákon a liberálisokra, illetve az USR-PLUS-ra nyomta a pecsétet. Ennek a bravúrnak a megismétlődésére számít Iohannis, amikor újabb referendummal akarja egybekötni a november végi választást, úgy képzeli, ötletgazdaként, kezdeményezőként ő lesz az első számú haszonélvezője mindennek.
Iohannisnak szüksége is lesz jókora hátszélre. Egyrészt kiesett a játékból a román politika fekélyét egyszemélyben megtestesítő Liviu Dragnea, az elnökválasztásig hátralevő idő pedig kevés hasonló kaliberű ellenségkép előállításához. (Nem mintha nem lenne készleten korrupt politikus elég …) Magyarán: Iohannis hirtelen céltábla nélkül maradt, a PSD is épp a megtisztulás útjára lépett (bármit is jelentsen az), minden rosszért ők is egyszemélyben Dragneát teszik felelőssé. Másrészt a lelkes népszavazó tömeg kezd észbe kapni, hogy valamiféle átverés esete forog fenn. Ha meg is bizonyosodik efelől, elég nehéz lesz még egyszer a bizalmába férkőzni. Kommentek hosszú sora szól arról a csalódásról, ami az EP-választásokat követően kezd egyre inkább eluralkodni. „Becsaptak, azt ígérték, változás lesz, most meg kiderül, erről szó sincs. Miért nem mondták, hogy nincs lehetőség kormányváltásra, hogy minden marad a régiben? Hogy a liberálisok nem tudnak, az USR-sek pedig nem is akarnak kormányozni?”, idézem az egyiket. Ennek a hangulatnak egyáltalán nem kedvez a jövő hétre tervezett bizalmatlansági indítvány, amely számítások szerint kudarccal végződik, és nem hogy meggyengítené, inkább erősíteni fogja a PSD-ALDE kormányt. A koalíciós pártoknak többsége van a törvényhozásban, amin csak az előrehozott választások (mellesleg irreális) forgatókönyve változtathat.
És akkor most itt van hirtelen két jobboldali elnökjelölt. Dan Barna szerint egy Iohannis-Ciolos második forduló azt jelentené, a románoknak végre van választási lehetősége, két jó közül győzzön a jobbik! Hogy a liberálisok is ennyire derűsen fogják fel ezt a lehetőséget, arról még nincsenek pontos információink. De hogy a választók körében nagy zavart, további csalódást, a megosztottság érzetét fogja kelteni, az kétségtelen. Románia elnökei eddig ugyanis mindig valaki-valami ellen kerültek hatalomra, a kampány rendszerint ádáz harc volt, leszámolás. Ez következne most is? Lehet-e úgy egymás ellen fegyvert fogni, hogy az ne süljön el?
