A munkálatok
Tekintsünk most el a Fenes–Kolozsvár nem együttműködésnek, valamint a Szamos és a Tisza szennyezésének problematikájától. Takarítási szándéknak és stratégiának híján lévén a városvezetés, vázoljuk fel a „szabásmintát”, vagyis a tervezett munkálatokat, amelyekkel szegény szemetes Szamosunk partjait 21. századi állapotba óhajtják hozni. Alpolgármester asszonyunk 2021. október 28-án hivatalos Facebook-oldalán közli ezeket:
„– A folyó bal partján, a Türr István/1918. december 1. utcában két menetirányú, összesen három méter széles bicikliutat alakítunk ki, amely mind az autóúttól, mind pedig a járdától zöldövezettel lesz elválasztva. (...)
– A Rózsák parkjánál új pallót építünk a Szamos fölé.
– A környezetkímélő alternatív városi mobilitás támogatása érdekében elektromos biciklik és rollerek számára töltőállomásokat és parkolókat állítunk fel.
– A zöldövezetet kibővítjük, a sportlétesítmények, játszóterek felszerelését pótoljuk, a különféle sportpályákat felújítjuk. (...)
– A Rózsák parkja Szamos felőli kerítését felszámoljuk.
– A folyó mindkét partján füvesítünk, fasorokat ültetünk, új városi bútorzatot helyezünk el.”
Most nézzük meg, hogyan zajlanak ezek a munkálatok a gyakorlatban.
A bicikliút
Már az nincs rendben, hogy a jobb parton a Garibaldi híd és a Rózsák parkja közötti, a parkban is folytatódó kétsávos (!) bicikliút teljesen ép, sima aszfaltját feltörték, elhordták, pedig az az út még évekig használható lett volna. Mi szükség volt erre, ha most ugyanoda, ugyanolyan széleset építenek, éppen csak más anyagból? Hol van a dolgok logikája? Azért teszik, mert bőven jut rá EU-s pénz? Ez észszerű gazdálkodásra vall a súlyosbodó gazdasági válság közepette? Hát az előttük járók fáradozásának, munkájának tisztelete? Az sem a legjobb, hogy a bal parton a körforgalom és a Szilágyi Sándor/Petuniei utca között a zöldövezet jó néhány méterrel keskenyebbé vált az új bicikliút és az új járda miatt. Áldozatot kell hozni a haladásért – mondhatná bárki. A Szilágyi Sándor/Petuniei utca és a kék híd közötti szakaszon olyan keskeny volt a part, hogy a bicikliút a járdával együtt most széltében ki is tölti, a zöldövezet pedig a fél méter széles elválasztó fasorrá zsugorodott.
• Bicikli, roller, görkori. A tervekben minduntalan a bicikliutak létrehozását emlegetik a tervezők mint a Kolozsvár lakóinak szóló legfőbb jótéteményt. Nem hangsúlyozzák – vajon azért-e, mert szerintük, illetve a hazai törvények szerint egyértelmű? –, hogy a kerékpárutakkal egyben a(z elektromos) rollerrel való közlekedést is szolgálnák. A közúti közlekedést szabályozó 2020/13-as sürgősségi kormányrendeletben többek között ez áll: „elektromos rollerrel csak bicikliutakon szabad közlekedni, annak hiányában pedig csak olyan útszakaszokon, ahol a megengedett maximális járműsebesség 50 km/h”. Tapasztalatból mondom: elég sok rolleres közlekedik a bicikliutakon. A 2002/195-ös sürgősségi rendelet a görkorcsolyázókat a gyalogosok közé sorolja, amit valószínűleg kevesen tudnak közülük. Eszerint nekik nem volna szabad a kerékpársávon menniük. Görkorcsolyázókat ritkábban látni ugyan, mint rollerezőket, de az előbbiek szintén mégis mindig a bicikliúton haladnak, mivel a sima aszfalt a legjobb terep görkorizásra. Messze vezetne, és a jelen írásnak nem a rolleres, illetve görkoris gondok tárgyalása az elsődleges célja, de ezek sem hagyhatók teljesen figyelmen kívül, mivel összefonódnak a kerékpáros közlekedési problémákkal. Személy szerint nem kedvelem sem a hátam mögül előbukkanó, sem a szemből mellettem elsuhanó rollereket. Ezekkel az eszközökkel egyesek általában jóval nagyobb sebességgel haladnak, mint mások kerékpárral. Akár szemből, akár hátból jönnek, egymás és egy időben a gyalogosok kerülgetése, megelőzése – a görkorisokat is beleértve – balesetveszélyes. Ha rollerrel törvény szerint lehet is bicikliúton közlekedni, legalább görkorcsolyapályát máshol kellene és bizonyára lehetne is létesíteni.
• Kecskék és káposzták. Ha túl sok igényt akarunk egyszerre, egyetlen fejtöréssel, egyetlen beruházással kielégíteni, nem az igazi megoldáshoz jutunk, a gondok maradnak. „Shared space”, mondják, de nem minden kerekeken guruló alkalmatosságot lehetne és kellene összeereszteni. Bicikli, roller, görkori – mindeniknek megvannak a maga sajátosságai, amelyek miatt nem a legjobb ötlet vegyíteni őket. És akkor a gyerekkocsit toló kismamákról, a műanyag játékbiciklin ülve gyalogoló kisgyerekekről és a bevásárlószekeret húzó idősekről még nem is beszéltünk, akik szintén a bicikliutat szeretik használni. Ráadásul a kutyasétáltatók, kéz a kézben párocskák, fülhallgatós andalgó kamaszok, ők is rendszeresen ott mendegéltek például a Rózsák parkja és a Garibaldi híd közötti bicikliúton – ötéves gyakorló (városi) bringás tapasztalatból mondom. A kerékpárutakat leginkább közlekedésre használják az emberek, ritkábban sportolásra, edzésre. Éppen ezért a bicikliutakra úgy kellene tekinteniük a(z éppen) nem biciklizőknek, mint bármely más úttestre. Nem elég bicikliutakat építeni, a helyes használatukra is oktatni kellene a lakosságot. A közlekedési szabályok mellett, azokat kiegészítendő – az egymással való együttérzésre, a másik emberre való odafigyelésre, felelős viselkedésre, ilyesmikre.
• A kék híd lezárása... A jóérzést és az emberekre való odafigyelést a kivitelezőknek is sürgősen el kellene sajátítaniuk (vizsgázniuk sem ártana belőle). Mindjárt a munkálatok kezdetekor gyorsan lezárták a kék hidat, és (ideiglenesen) megszüntették a bal oldali hídfőnél lévő gyalogátjárót, a jobb oldalon pedig elkezdték feltörni a bicikliút tökéletes aszfaltrétegét. Ezzel a művelettel a Rózsák parkjától indultak, onnan araszoltak visszafelé a Garibaldi híd irányába. Amíg a jobb oldali hídfőt el nem érték, munkagépek sem jártak azon a környéken, teljesen értelmetlen volt a híd lezárása. A kék híd nagyon megkönnyítette a lakosok közlekedését a Donát negyed és a Monostor között, míg ok nélküli lezárása sokaknak okozhatott bosszúságot heteken keresztül, mivel enélkül igen nagy kerülővel (a Garibaldi hídon vagy a gáton) juthattak el egyik partról a másikra.
• ...és megnyitása. Meg is unták az emberek. És megoldották – a maguk módján. Eleinte csak hétvégenként nyomták félre meggörbítve a hidat elrekesztő kerítéseket, hét közben visszaállították őket a munkások. Hetek, hónapok múltán lehet, hogy a munkások unták meg és „nyitva” maradt a híd, úgy jártak át rajta az emberek, mintha mi sem történt volna. Csak az autósok nem álltak meg a kiiktatott gyalogátjárónál. Türelemjáték volt átkelni az utcán. Kevés odafigyelés, beleérzés elég lett volna a városháza és a kivitelezők részéről a lakosság iránt ahhoz, hogy a hidat ne zárják le, ameddig nem válik feltétlenül szükségessé, és értelemszerűen a gyalogátjárót se szüntessék meg addig. Vagy legalább azután visszamázolhatták volna a zebrát, miután észrevették, hogy az emberek átjárnak a hídon. Csak kérniük kellett volna a lakosoknak, akár kényelmesen, online a polgármesteri hivataltól és megtették volna? Nem a lakosok dolga lett volna kérni, hanem a városházának és a kivitelezőknek előrelátóbban gondolkodni. De ugyan, kinek mit számítanak a város lakói? A „felújítás” más mozzanataiból is úgy tűnik: csak a nagy hírverés és a munkálatokba beleölt óriási pénzösszegek a fontosak. Időközben a kék hidat ismét lezárták. Ezúttal legalább okkal: a bal parton odáig értek a munkálatokkal. Frissítés: november közepén (végre) visszafestették a zebrát, és stoplámpákat szereltek fel (mostanig ott nem léteztek). Egyelőre a stopok nem működnek, de ismét könnyebb átkelni, és a híd sincs már lezárva.
Az ép bicikliút feltörésével nagyon lassan haladtak, mégis néhány hét alatt a Rózsák parkja és a Babeş park eleje között teljesen használhatatlanná tették. A felújítással azonban már nem siettek annyira: csak 2022 szeptembere folyamán kezdték el visszaépíteni, azt is borzalmasan lassan. Ráadásul még nem folytonos a pálya, mivel az alsó járda nincs készen, oda még be kell járniuk a munkásoknak a gépekkel. Jelenleg az olimpiai uszoda sarkától a Garibaldi hídig még megvan az eredeti jó pálya. Azt előbb fel kell törniük... Az már teljesen jelentéktelen apróság, hogy ez idő alatt a Babeş park melletti aszfaltozott (jó állapotban lévő!) gyalogossétányra a munkagépek mind ráhordták a földet, sarat, homokot. Ki fogja azt letisztítani? Tán csak nem törik majd fel – azért, hogy újraaszfaltozhassák?
A palló
Először is tisztázzuk: a wikiszotar.hu szerint a palló szó egyik jelentése gyaloghíd, amely keskeny árkon, patakon átvezető vastag deszkaszálakból készül, általában korlát nélkül. Ha pallócskát akartunk volna építeni a Szamos nevű patakon át, aligha lett volna szükségünk spanyol tervezőkre és EU-s pénzekre.
• Gondok az új pallóval, azaz a gyalogoshíddal.
(1) Kezdetnek kivágtak miatta egy magas, életerős idősebb nyárfát. Mert ugyebár a terv az terv, egyetlen centiméterrel sem lehetett volna arébb építeni, a híres egyetemeken képzett, nemzetközi tapasztalattal bíró spanyol építész urak csakis azon a helyen tudták elképzelni a híd egyik végét, ahol a nyárfa állt évtizedeken keresztül. Vagy talán mégsem? A Szabadság 2022. augusztus 30-i számában megjelent cikkben az ismert kolozsvári ökológus és az ellenzéki politikus szerint az új hidat a tervekben szereplőtől eltérő helyen építették meg a kivitelezők. Micsoda? A Román Építészkamara 2017-ben hirdette meg a nemzetközi versenyt a Szamos-part felújítására. Honlapján azóta is könnyen megtalálhatók a pályázók látványtervei, köztük nyilván a nyertes munkái. Külön ábrán szerepel a Türr István/1918. december 1. utcai szakasz. A másik, ugyanerre a szakaszra vonatkozó látványterv a kerítésre kitett hirdetővásznon volt. Forrására, készítőire nincs utalás. A munkálatok ez alapján zajlottak. Jól láthatóak a különbségek a két kép között, például a híd helye. De akkor mi történt az első díjas spanyol tervekkel? Sutba dobták őket? Kik és miért?
(2) A híd így nagyon közel van a régi gyalogosátkelőhöz, a vízhozamot szabályozó gáthoz. Ha már mindenképp új hidat akartak, célszerűbb lett volna néhány száz méterrel lentebb, a gát és a kék híd közötti távolságnak körülbelül a felénél építeni, mert éppen itt, a Babeş park vége és a Rózsák parkjának eleje között található egy keskeny sétány, amely átvezet a Monostorra. Igaz, csak földút, de leaszfaltozva jó összeköttetést jelenthetett volna a Monostorral. Igaz, csak gyalogosok, illetve bringások, rolleresek számára – mivel a Babeş park melletti aszfaltos sétányon tilos gépkocsival közlekedni, és az új hidat is csak gyalogos-, illetve biciklis forgalomnak szánták –, de hát nem éppen ez a tervezők hangoztatott célja? Ennek az útszakasznak a felújításáról sehol nem találtam utalást. Magától értetődő, hogy nemsokára leaszfaltozzák? Vagy nyilvánvaló: marad továbbra is porosan, sárosan, gödrösen? Ráadásul – ugyancsak az ökológus és az ellenzéki politikus szerint – ez az utacska szerepelt a nemzetközi zsűri által fődíjjal kitüntetett eredeti tervben. Mi történt hát vele? Megfeledkeztek róla a kivitelezők? Pedig mennyivel kényelmesebben közlekedhetnénk a Donát negyed és a Monostor között, ha a híd és az utacska egymás folytatása volna. A híd nem gomb, hogy ha rossz helyre varrtuk fel, nosza, hamar le vele, és átvarrjuk a megfelelő helyre! És nem is 2 (két, kettő) lejbe kerülhetett!
(3) Cikkünk írása idején az új híd hónapok óta félkész állapotban van: csak a járófelülete létezik, korlátok nélkül. Nem tudom, mi lehet a magyarázata, hogy félbehagyták. A munka menete követelheti ezt vagy elfogyott valami (pénz, anyag)? Talán annyira modern akar lenni, hogy korlát sem jár hozzá? Ha palló, annak nem szükséges. Az emberek azonban már rég „átvették”, jönnek-mennek rajta hétvégén, amikor a munkások nincsenek ott egyik parton sem, mit sem törődve az eleinte mindig visszaállított vadonatúj, piros műanyag terelőkorlátokkal. Pedig akár veszélyes is lehet az átkelés – nem a víz mélysége miatt, de ha leesne onnan valaki, kezét-lábát törhetné, mert elég magasan van a meder fölött. Mostanság rakosgattak néhány korlátdarabot a híd egyik oldalának egyik végére, eljutottak vele a közepéig. Néhány nap múlva az első felét leszerelték és áttelepítették a másik végére. Napokkal később ismét arra a részre került kétméternyi korlát, ahol először volt. Nemrég az egyik oldalra a híd teljes hosszában felszerelték a végleges(nek tűnő) korlátot.
(4) Külön veszélyforrás, hogy a híd létezése a folyón való átkelésre csábítja az embereket, viszont ahhoz akár menet, akár jövet át kell menniük a Türr István/1918. december 1. utcán, és ezt szabályosan csak a körforgalom előtti ideiglenes gyalogátkelőn tehetik meg. Azonban a híd és az átjáró között így is kell egy keveset gyalogolniuk a parkoló autók mellett, kívül, a forgalomban. Sokan ellenben kijelöletlen helyen próbálnak átjutni az utca túloldalára: aki nem az új hídon való átkelés céljából, az amiatt, hogy gépkocsija ott parkol a Szamos felőli oldalon. Erre senki nem gondolt, amikor a játszótérrel szemben és a kék hídnál is megszüntették a gyalogátjárót a munkálatok idejére – egy, két, három évre? Könnyű kitenni a táblát az építkezési terület kerítésére, ti., hogy „Elnézésüket kérjük a kellemetlenségekért!” Gyakorlatiasan gondolkodni és főleg cselekedni nehezebb.
(5) A híd ív alakú, szélei alacsonyabban vannak, mint a közepe. Vajon miért építették ív alakúra, ha kerékpárosoknak is szánják? Bármilyen kicsi is legyen az emelkedő/lejtő szöge, kevés külön odafigyelést és erőfeszítést csak igényel a kerékpárostól felmenni rá vagy lehajtani róla. Lehet, hogy amit látunk, az nem a járófelület, csak az alapja, amelyre még ráépítenek egy vízszintes járdát – gondolhatnánk, ha közben nem szerelnék a korlátokat...
(6) A „pallót” – palló mivoltához képest – hetekig állványozták, szerelték, betonozták. Vajon nem felelt volna meg a célnak – ti. gyalogos- és kerékpáros közlekedésnek – szerényebb, egyszerűbb hidacska a megfelelő helyre építve? Amellett a Garibaldi hidat is felújíthatták volna, mert az 2014 óta vár a sorára! És még várhat, ugyanis a tervek szerint „az első szakaszon összesen négy gyalogoshíd épül: a Benkő József/Paul Ioan utcában a Sun városi strand környékén, a Türr István/1918. december 1. utca és a Rózsák parkja között (ez nem más, mint a félkész „palló” – szerk. megj.), a Kolozsvár Aréna és a Gavril Muzicescu utca között, a Fellegvári/Drăgălina utca és a Malom/George Bariţiu utca között, a Tranzit Háznál. A Szamos-part Armătura parkot is magába foglaló szakaszán további négy gyalogoshidat létesítenek a felújítás során a Carbochimnél, a Nádastorok/Nădăşel utcánál, a Nádastorok és a Septimiu Severus utca között, és a Clujana Sportbázisnál” – olvashattuk a Szabadságban 2018. november 20-án.
• Jóból is megárt a sok. Olvasom és nem értem: a spanyol építészcsapat 4 + 4 = 8 (nyolc) új gyalogos-biciklis hidat tervezett a Szamosra? Ebből mostanig kettő készült el félig-meddig. Csak az én figyelmemet kerülte el, vagy mindaddig, ameddig ők meg nem jelentek tájainkon a terveikkel, a kolozsváriak nem panaszkodtak, hogy túl kevés átkelőhely van a Szamoson? Vannak a városnak ennél jóval nagyobb gondjai! Miért erőltetik ránk minden elképzelésüket? A hídjaikat minden bizonnyal nem legóból építik majd, hogy ha nem tetszenek nekünk, vagy megunjuk őket, akkor szét lehessen szedni azokat! Rengeteg betonból öntötték ám a „pallót”! Megváltoztatják velük a városképet! Sajnos, nem vagyok meggyőződve afelől, hogy előnyére. Akkor már be is fedhetnék az egész Szamost, mint annak idején a Malomárkot. Nem kellene Kolozsvárból kicsi Párizst vagy Budapestet csinálni a hidakat illetően. Ezek többmilliós lakosságú fővárosok – és például a Szajna párizsi szakasza 13 km hosszú –, nyilván több hídra van szükségük. De Kolozsvárra még nyolc új híd? Akkor is, ha nem az autósoknak szánják őket. Az alsó szakasz négy hídja hiánypótló lehet, azonban a Garibaldi és a Horea úti híd között nem kellene továbbiakat építeni.
Kinek, minek annyi átkelőhely a folyón? A hidak összekötik ugyan a partokat, de keresztben felszeletelik a tájat, a folyó időtlenséget és az idő múlását egyszerre sugalló nyugalmát, amelyet a kevés létező híd egyikén a lemenő nappal szemben állva érezhet a városlakó, amikor sietésében a látvány szépségétől megtorpan és percekig nem lép tovább. Ezt az érzést Spanyolországban nem ismerik?
A töltőállomások
„Töltőállomásokat kerékpárok, robogók, elektromos és hibrid járművek számára” – olvashatjuk az alpolgármester asszony másik Facebook-bejegyzésében. Mindaddig, amíg a személygépkocsi státusszimbólum és a lakosság bizonyos rétegeiben akkorák a fizetések, hogy nem jelent nehézséget akár két luxusautót megvásárolni és fenntartani, illetve sokan rangjukon alulinak tartják egyéb járművel utazni, mint a saját gépkocsijukkal, addig hiába minden próbálkozás a használatáról való lebeszélésre. Mindaddig, amíg az újgazdag gépkocsi-tulajdonosok nem tudnak túllépni az individualizmus korlátain, ameddig össztársadalmi célok nem léteznek számukra, addig méterenként lehetnek töltőállomások minden utcán, nem fogják értékelni a városvezetés ezen igyekezetét, nem fogja őket érdekelni a kerékpár- vagy robogó-töltőállomás. Az autók számára létesítendő töltőkkel pedig ugyancsak a használatukra biztatnák a lakosokat, nem pedig az alternatívák keresésére. A forgalmi dugóban rostokoló elektromos autók a levegőt nem szennyezik ugyan, de ha varázsütésre mindenki autója hirtelen környezetkímélővé változna, és csupa elektromos vagy hibrid járgányból állna a sor, akkor is ugyanolyan hosszú lenne.
Vajon mennyire kellene ellehetetlenülnie az autós közlekedésnek városunkban, hogy gépkocsi helyett jelentős tömegek válasszák a tömegközlekedést, a rollert vagy a biciklit?
• Parkolni, de hol? A töltőállomások létesítésével a parkolást sem oldanák meg a Szamos-part mentén. Azaz mégis, abban az esetben, ha nem is tekintenék problémának, ha már annyira természetesnek vennék, hogy a főúton a szélső sávokban parkoló autók között sokszor több tíz méteren egyetlen autónyi szabad hely sincs, ahová szükség esetén lehúzódhatna a mentő vagy a taxi. És hol parkolhatnak majd a más városrészekből a játszótérre vagy a sportpályákra érkezők, vagy az új Szamos-partot megcsodálni óhajtók? Talán nem várják el, hogy mindenki gyalog/biciklivel/rollerrel/görkorcsolyával érkezzen! A projekt munkálatait felsoroló újságcikkek egyikében sem találkoztam azzal a gondolattal, hogy a tervezők a parkolási gondokra is megoldást keresnének. Nem is írhattak erről az újságok, mivel a téma nem szerepelt a tervezők célkitűzései között. Nem is szerepelhetett, hiszen nem Spanyolországban kell megoldani a kolozsvári parkolási problémákat! Illetve eggyel mégis foglalkoztak a tervezők: a Horia Demian sportcsarnok előtti parkolóhelyet felszámolták. Meglehet, nem teljesen. A munkálatok még ott is tartanak. Csak remélni lehet, hogy a sportcsarnokba és az olimpiai úszómedencéhez autóval érkezőknek hagynak valamennyi helyet parkolásra. „Tervezünk parkolóházat és/vagy mélygarázst építeni a Donát negyedben, csak még nem találtuk meg hozzá a megfelelő helyszínt” – válaszolta nemrégiben az alpolgármester asszony hallgatói kérdésre a Kolozsvári Rádióban. Ha lesz is valaha tömeges parkolási lehetőség ebben a városrészben, valószínűleg az is csak a saját szűkebb környezetében jelentene megoldást, a negyed távolabbi részein lakók nem hagynák ott az autójukat a parkolóházban, hogy gyalog vagy busszal menjenek haza – a parkolóháztól. Pedig, ha a négysávos Türr István/1918. december 1. út két szélső sávját nem lennének kénytelenek parkolóhelyként használni a gépkocsi-tulajdonosok, akkor ezen sávokból is le lehetett volna választani egy-egy bicikliútra valót mindkét irányban, és nem ment volna a kétirányú pálya és az új járda kiépítése a zöldövezet rovására.
A zöldövezetek
Idézet következik a Krónika 2022. szeptember 11-i cikkéből: „Kolozsváriak százai háborognak amiatt, hogy a polgármesteri hivatal a beígért »zöldfolyosó« helyett betonplaccot alakított ki a Kis-Szamos Donát út felőli oldalán a folyópart rehabilitációs munkálatai során. (...) A polgármesteri hivatal sajtóosztálya közleményt is kiadott a sajtót foglalkoztató témában, amelyben azt állítja, hogy a Szamos-parti munkálatok során mindkét parton bővítik a zöldövezeteket, közösségi tereket, és a hely természetes élőhelyeit is »újjáépítik«. Azt írják, hogy a Grigorescu negyedben az eddigi 77 287 négyzetméter zöldövezet helyett 89 659 lesz, azaz 1,2 hektárral bővül. (…) Hangsúlyozzák, hogy a projekt révén jelentősen nő a part menti fák száma, a jelenlegi 762-ről 1471-re. A parton hársfasort ültetnek (...). A sportpályák és játszóterek körül terebélyes fákat – gesztenyét, tölgyet, szilt – ültetnek, míg a part mentén kisebb fák, bokrok lesznek. A projekt célja a biodiverzitás biztosítása, hiszen ezáltal jobban megvalósítható a folyópart benépesítése, az élőhelyek regenerálódása.”
• Milyen zöld volt, nem tudom már... Aki eddig nem látta, az már, illetve egyelőre csak fényképeken nézheti meg: a Szamos-part egyike volt Kolozsvár legzöldebb helyeinek. Erre idejönnek a spanyolok, és „bővítik a zöldövezetet”, mert „ezáltal jobban megvalósítható a folyópart benépesítése, az élőhelyek regenerálódása”. Ennek érdekében például több tíz méter hosszú háromszintes betonteraszt öntenek a jobb parton a Rózsák parkja mellett a volt (!) kutyasétáltató helyen és azzal szemközt, a bal parton is. „A Fatönkök/La butuci parkot nagyobb zöldövezetté tennék” (Szabadság, 2018. november 20-án) – ennek érdekében odahordott, elegyengetett földdel és kövekkel mesterségesen kiszélesítik a partot két-három méterrel, de ezzel szűkítik a folyó medrét! A Sun stranddal átellenben levő partszakaszon ugyanez történik: partszélesítés, mederszűkítés. Erőltetett, akárcsak több más beavatkozásuk. Ha még hozzátesszük, hogy a zsűri külön értékelte a spanyol terv egyik ajánlását, a több teret biztosítani a folyónak gondolatát, akkor úgy tűnik, a tervezők ellentmondanak saját maguknak. Vagy ismét a kivitelezők önkényeskedtek?
• Hát a fákkal mi a gond?
(1) Az élő, létező fáknak a tervezők – vagy a városvezetés? – szemében nincs értékük. Több tíz esett már áldozatául ennek a projektnek: legalább öt gyönyörű kifejlett fűzfa a Sun stranddal szemközti bal parton, másik négy-öt, szintén felnőtt fűzfa az Arénával szemközt, a bal parton, egy óriási nyárfa az új „pallónál” a Rózsák parkja mellett, de még akác-, sőt diófák is – pedig ez utóbbi kettőt törvény védi (már ha betartják). Ki tudja, hány és milyen fát vágtak ki a Vasutas, valamint az Armătura parknál... Aki ismerte ezeket a helyszíneket, tudhatja, milyen gazdag növényzetük volt, láthatja, most mennyire megritkították – és a munkálatok még tartanak! Nem hinném, hogy mindegyikük menthetetlenül beteg lett volna. Csak éppen nem tudták szegénykék csemete korukban, hogy azon a helyen, ahol a természet bölcsessége révén elkezdtek növekedni, húsz-harminc év múltán útjukban lesznek majd a mindig építkező, de nem természetszerető, emberszabású lényeknek.
(2) Fákat vágnak ki, miközben hangosan hirdetik, hogy fákat fognak ültetni. Nem vagyok biológus, de nem hiszem, hogy tévednék, ha azt állítom, hogy az itt nevelkedett évtizedes fák eddigi életük során már beilleszkedtek a környzetbe és a tájba, és egyáltalán nem mindegy, hogy az a fa kiskorától ott élt bizonyos vidéken vagy félig felnőttként ültették oda. Megfigyelhetjük, hogy az őshonos természet fenntartja önmagát, megvan az életereje és élettartama, kölcsönös egyensúlya fűnek, fának, az ott lakó állatvilágnak. Minél kevesebbet kellene kivágni az őshonos fák közül, csak a betegeket vagy amelyek a kidőlés határán állnak és ezzel veszélyeztethetik az emberek és/vagy emberi javak épségét. De ez történt, ez történik-e a Szamos-part „felújítása” során? A kérdésben döntési joggal bírók csak a külföldről behozott, jó pénzért vásárolt fákat tekintik fának, amelyek mögött különféle magán- és/vagy csoportérdekek áll(hat)nak. Ha legalább szépek és életképesek lennének.
(3) Ám sok újonnan ültetett fa néhány hét után kiszáradt! Legalább nyolcat-tízet számoltam meg egyik sétám alkalmával: a kék hídon felül az új betonfal szegélyezte mederben álltak egymás mellett, lekopaszodva, összeszáradt, barna levelekkel a nyár közepén. Egyik internetes portálon a lakosok ezzel kapcsolatos teljesen jogos elégedetlenségére a polgármester azt válaszolta: a fák garancia alatt voltak, ki fogják cserélni őket.
(4) Mi a gond hát a fákkal? Hiszen „a projekt révén jelentősen nő a part menti fák száma, a jelenlegi 762-ről 1471-re” – kétszeresére! Igen ám, de nem mindegy, milyen fákkal telepítik majd be a partot! Az egész „zöldítés”, fásítás külföldről behozott példányokkal történik! Útlevéllel érkeztek, „Plant passport” – írta a cédulájukon... Honnan? Hát például IT, azaz Italy, Olaszországból. Talán szép hazánkban nincsenek faiskolák, kertészetek? Mivel jobbak, erősebbek, ellenállóbbak az idegen földről ideszállított fák, mint a hazaiak? Ugyanoda jutunk vissza: érdekek diktálnak. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy tényleg szükség van-e a Szamos-parton minden fajtára, odavaló-e mind, amelyet a projekt keretében elültetésre váróként az Actual de Cluj 2021. március 18-i cikke felsorol:
hegyi szilfa, vörös tölgy, amerikai tulipánfa, korai juhar, tövises lepényfa (krisztusfa), kislevelű hárs, ezüsthárs, kőrisfa, közönséges vadgesztenye, babiloni szomorúfűz, törékeny fűz, cseresznyeszilvafa, fehér som, japán juhar, gömbjuhar, ecetfa, madárberkenye.
Lassan félszáz éve lakom már a Szamos-parton, de nem emlékszem, hogy ennyiféle fa lett volna, vagy sokkal több fa lett volna ott, ami az évtizedek során magától vagy emberi kéz által kipusztult, és most és itt és ennek a városvezetésnek kellett magára vennie a nehéz, ám annál nemesebb küldetést, hogy pótolja őket. Akkor most minek a nagy fásítás? Avagy fából minél több van, annál jobb?
Részlet a polgármesteri hivatal közleményéből: „2022. április 28-án jelentette be az Európai Bizottság annak a 100 városnak a nevét, amelyet kiválaszottak a 100 intelligens és klímasemleges város 2030-ig elnevezésű misszióban való részvételre. Olyan európai fővárosok és nagyvárosok mellett, mint Párizs, Róma, Madrid, Barcelona, Brüsszel, München, Dortmund, Lyon, Marseille, Milánó, Porto vagy Athén, Kolozsvár is konkrét és ambiciózus intézkedések megtételére vállalkozik azért, hogy csökkentse a városnak a klímára gyakorolt káros hatását és javítsa a polgárok életminőségét. (…) A Zöld Kolozsvár nem csupán koncepció, hanem egyértelmű irány, amelyet a kolozsvári önkormányzat megtett azzal a céllal, hogy korszerűsítéssel, bővítéssel és új zöldfelületek kialakításával javítsa a város életminőségét. Célunk, hogy 2030-ra több mint 100 000 fát ültessünk, és 15%-kal csökkentsük a város szénlábnyomát. (...)” – Hát erről van szó?
(5) A kék híd és a Fatönkök/La butuci rész közötti partszakaszon előbb kivágtak leglább 4-5 fűzfát és akácfát, majd oda, ahol azelőtt sohasem voltak, a rét közepére annyi fát ültettek sűrűn egymás mellé (vajon, milyen fajtákat?), mintha erdősíteni akartak volna – nyilván, a 100 ezerig még sok van. Ám a folyópart nem erdő! Megváltoztatják ezáltal a táj jellegét! Biológus tudná rá a választ, jó-e vagy sem a környezetnek az ilyesmi. Ráadásul két párhuzamos sorban, váltakozva helyezkednek el a fák, így ez a rész sem természetes folyópartra, sem erdőre, sem parkra nem fog hasonlítani, csak a mértani pontossággal megrajzolt látványtervre.
• A fűről. A munkálatok utolsó mozzanatainak egyike a füvesítés lesz. A munkagépek által ledöngölt talajon bizonyára nem tudna magától regenerálódni a füves rét, vagy csak nagyon sokára. (A betonon annál kevésbé.) Hogyan zajlik majd a Szamos-part, illetve a Vasutas és az Armătura park visszafüvesítése? Fűmaggal vagy esetleg gyepszőnyeggel? Mindkét folyamat kényes, hosszadalmas. A munkálatok határideje 2023. június 30. Azt nem tudni hogy fűvel vagy anélkül. Ha be is fejezik határidőre a felújítást, valószínűleg bizonyos ideig tilos lesz a fűre lépni, csak az új járdákon lehet majd sétálni, hogy ne tegyünk kárt a zsenge, alig kinőtt fűszálakban. A nagyobbacska friss gyepet is jó ideig kímélhetjük majd, ha azt szeretnénk, hogy megerősödjön. Mikor lehet majd újra leülni rá, járkálni, játszani rajta? Vagy inkább csak dísznek szánják, és annyira gyenge lesz, hogy durvább fizikai hatásra és/vagy a kánikulától könnyen elpusztul? Az sem baj, hiszen garanciával kapjuk (mint a fákat). Majd kicseréli – szálanként – a városvezetés. (Folytatjuk)
A szerző felvételeiből készült fotóriport 2. részét itt tekinthetik meg.
