„Forgatókönyvek”

„Forgatókönyvek”
Amint arról Christoph B. Schlitz a Weltben beszámol: Ausztria legnépszerűbb katonai szakértője, a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémia oktatója, az osztrák hadügyminisztérium ezredese és egyben Európa egyik élvonalbeli katonai szakértője, Markus Reisner – korábbi, a kurszki és a donbaszi csaták közti hasonlóságra vonatkozó nézeteit némileg újragondolva -, úgy véli, hogy az oroszok ez idő szerint erősebbek, mint az ukránok. Ha a közelgő őszt is figyelembe vesszük, a helyzet Kijev számára meglehetősen kedvezőtlen. Az győzhet ugyanis, aki jobb esélyekkel vág neki a télnek.

A tél elejére ugyanis véget kell érnie a háborúnak – érvel Zelenszkij is – Oroszország ugyanis akkora már megsemmisítené a fűtés és az energiaellátás infrastruktúráit. Az amerikai Institut for the Study of War információi szerint az oroszok szeptembertől 16 milliárd dollárral növelik katonai kiadásaikat. Az eddig elfoglalt területek ezzel szemben Ukrajna nemzeti jövedelmének 80 százalékát szolgáltatják. Elvesztésüket tehát Ukrajna fatális érvágásként élheti meg. Az ukránok e pillanatban nem rendelkeznek azokkal a fegyverekkel, melyekkel az orosz inváziót megállíthatnák. Reisner véleménye szerint minden a nyugati szövetségesek támogatásán múlik. Az oroszok nagyon precíz cirkáló rakéták kilövőállásainak ezreivel rendelkeznek. Ezekből az ukránoknak mindössze 187-et sikerült megsemmisíteniük. Ami teljesítménynek katasztrofális.

Ukrajnának jóval több HIMARS (High Military Artilery System) rakétavetőre lenne szüksége, hogy huzamosan ellenállhasson. Ebből eddig csak 16 van, pedig – sajnálkozik Reisner – az amerikai hadsereg 300-zal rendelkezik. Ukrajnának – 1200 kilométeres frontszakaszról lévén szó – a szakértő szerint 60-100 darabra lenne szüksége. Ha Amerika a következő hetekben ezeket nem képes Ukrajna rendelkezésére bocsátani, az ukránok aligha fordíthatják a maguk javára a háború kimenetelét. Kérdés, hogy ezt az amerikaiak saját biztonságuk kockáztatása nélkül megtehetik-e? Legalábbis azonnal…

Így pedig jelentős ukrán ellentámadás sincs a láthatáron. A látványos krími sikereknek (melyeket a szakértők szabotázsakcióknak tulajdonítanak) a háború végeredménye szempontjából nincs jelentőségük. Június 24-én pedig az oroszok megsemmisítették az ukrán hadsereg egyik lándzsahegyének tekintett 28. katonai dandárt, a harcokban a legendás parancsnok, Viltalij Guljajev is életét veszítette…

Reisner három – többé-kevésbé valószínű – forgatókönyvvel számol.

Az első szerint az oroszok novemberig beveszik Donbaszt. Délen az ukránoknak nem sikerül ellentámadást indítaniuk. Télen az éhezés és az energiahiány elkerülhetetlenül térdre kényszeríti őket. A Nyugat és az oroszok Zelenkijt fegyverszünetre kényszerítik, mely alatt béketárgyalások folynak. (Ami nem akadályozza meg az oroszokat abban, hogy a hátországban tovább erősítsék csapataikat). Közben azonban Nyugatnak fel kell függesztenie a fegyverszállításokat. Ez a változat a legvalószínűbb. (És ukrán szempontból a legbaljóslatúbb.)

A második forgatókönyv szerint az ukránok a nyugati fegyverszállításoknak köszönhetően ellentámadást indíthatnak Cherson régióban, és kísérletet tehetnek a Krím visszahódítására. Moszkva eközben nem képes bevenni Donbaszt. Télen mindkét fél komoly diplomáciai megoldásra törekszik. Ennek a változatnak a valószínűsége Reisner szerint csekély.

A harmadik forgatókönyv szerint egyik fél sem képes újabb területeket meghódítani, illetve visszaszerezni. A tél sem hoz számottevő változást. A tárgyalások eredménytelenek maradnak. Így aztán mindkét fél a tavaszi ütközetekre igyekszik fölkészülni. Ukrajna tavasszal ellentámadásba lendül. Ez a változat Reisnertől a „könnyen lehetséges” minősítést kapta.

Magyarán könnyen lehetséges, hogy tavasszal kezdődik minden elölről. Az emberéletek, a világgazdaság helyzete, a környezet tönkretétele nem számít. A masszív nyugati támogatás (gyakorlatilag hadbalépés) következtében a világ két engesztelhetetlenül szemben álló katonai tömbre szakad.

Nem számít többé semmi, csak a végső győzelem, azaz a másik „végérvényes” megsemmisítése.

Nézetem szerint ez a tényleg baljóslatúbb, és ha az első nem valósul meg, sajnos ez a legvalószínűbb forgatókönyv is. Ezt a háborút nyilvánvalóan el sem szabadott volna kezdeni. Pusztán az oroszokat vádolni az agresszióval elfogultság. Ma már köztudott, hogy az ukránok – amerikai támogatással – évek óta készülnek az – egykor szovjet főtitkári önkény (és nemzeti elfogultság) eredményeként ajándékba kapott – Krím visszafoglalására. Ma már mindkét fél csak valamiféle végső győzelemben képes gondolkodni. Efféle pedig manapság már régen nem lehetséges.

Csak végeérhetetlen gyűlölködésre, gyilkolásra és rombolásra van tényleges „kilátás”.

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei