„Én is meglepődtem, amikor a zokni megszólalt”

A történet kezdetén egy nagyhatalmú, gonosz varázsló rontást küld az emberekre, mert megirigyli a jókedvüket, az átok ezután elterjed az emberek között és mindenkit megbetegít. A tudósok megállapítják a világjárványt és elrendelik a szükségállapotot. Az eluralkodó káoszban jelenik meg a főhős, Bence, aki egy „tízévesforma gyermek”, zoknimanó barátjával pedig azzal az ötlettel rukkolnak elő, hogy elkerülve a további fertőzéseket mindenki maradjon otthon és játszanak egy „globális bújócskaversenyt”. Kezdeményezését hitetlenkedés övezi és nem veszik őt komolyan.

– Honnan származik a Bújócskaverseny alapötlete és hogyan indult be a projekt?

– A BOLD Branding Studio-nál dolgozom, mint szövegíró, és amikor beütött a járvány, mindannyian azon kezdtünk gondolkodni, hogy tennünk kéne valami érdemlegeset a társadalomért is, szerettünk volna hasznosak lenni. Kezdetben készítettünk – főként a designerek – infografikákat a vírus tüneteiről és a szükséges eljárásokról, valamint videó is készült a pánik megelőzésére, felhívva a figyelmet, hogy nem kell megrohamozni az üzleteket, mert van és lesz is minden raktáron. Amikor nagyjából a harmadik hétben jártunk, belegondoltam, hogy milyen nehéz lehet a családos embereknek: otthonról dolgozni eleve megterhelő, főleg, ha van egy kisgyerek, aki online iskolába jár – már amennyire online, már amennyire iskola és már amennyire jár –, szülőként pedig az elvárások mellett még egész napra le is kell kötnöd a figyelmét. Ha pedig mindez nem lenne elég megterhelő, akkor ott vannak a folyamatos kérdések, amelyek felmerülnek a gyerekben a járvánnyal kapcsolatban és nagyon nehéz rájuk válaszokat adni. Innen jött az ötlet, hogy megpróbáljak gyerekversek segítségével beszélni erről az egész helyzetről, rávilágítani arra, hogy rendben van az, ha unatkozol, ha frusztrált vagy, ha meg vagy rémülve. A BOLD-nál a többiek nagyon jó ötletnek tartották, én pedig írás közben hamar rájöttem, hogy ezek a versek kezdenek összefüggeni és van egy háttértörténet, ami által egybefonható az egész. Aztán íródott és íródott és íródott és egyszer csak nagyon hosszú lett. Az illusztrációt Fazakas Noémi készítette, miután elolvasta az első versvázlatokat és a vizuális eredmény aztán tovább inspirált engem. Ezt követően párhuzamosan alakult a két világ – az írott és a képi – és folyamatosan hatottak egymásra. Eleinte csak a BOLD honlapján akartuk közzétenni a folyamatosan készülő szövegeket és aztán keresett meg a Koinónia Kiadó, hogy életre keltenék. A Koinóniának van két másik könyve is, amelyet szeretne megjelentetni és a közösségi könyvkiadás projekt remélhetőleg ezt lehetővé is teszi, így az olvasó nem csupán megvásárolja a kész könyvet, hanem már a nyomtatás folyamatát is támogatja. Kollégám, Kovács Kata jóvoltából már készül egy online kiegészítés is a könyvhöz, egy weboldal, tele mindenféle izgalommal és a kalanddal, valamint hangoskönyvön is dolgozunk, amelyet Bálint Előd, fiatal színész vesz majd fel.  

– Korábban is foglalkoztál már gyermekversírással?

– Nem igazán, nem mondhatnám, hogy nagy tapasztalatom van benne, most is inkább csak kíváncsiságból álltam neki. Ez egy abszolút más világ és sokszor éreztem azt, hogy a gyerekversek többsége nem szól semmiről, azon kívül, hogy csilingel és persze, a nagyon kicsi gyerekeknek fontosak ezek a versek is, de a 8-10 éveseknek már jó versek kellenek. Ennek a korosztálynak Kányádi, Weöres, Nemes Nagy Ágnes és Szilágyi Domokos is írt olyan verseket, amelyeket a gyermekek dekódolni tudnak, mert az ő világlátásukhoz illeszkedik. Ilyet szerettem volna én is. Felnőttként nem akartam butának nézni a gyerekeket, hiszen ők is gondolkodó emberek a saját világukban. Szerintem a gyermekek számára megfoghatóbbá lehet tenni és közelebb lehet vinni a vers segítségével egy ilyen szokatlan helyzet koncepcióját. Ilyenkor mindenki fél, ez normális, mert a létbizonytalanság senkit nem bátorít. Ezt a félelmet pedig a kisebbek, ha nem is látják, de érzik, hiszen átszivárog rájuk is a szülők elkeseredése, frusztrációja és feszültsége.

– Minden szülőben pedig nem lehet benne az a készség, hogy ezt érthetően elmagyarázhassa a gyerekének. Ahogy nem születik mindenki írónak, úgy nem mindenki tudhat a bizonytalanságokról érthető válaszokat adni gyermekének.

– Igen, pontosan, írni pedig arról érdemes, ami a világban történik. A vers nem szép, vagy jó, vagy simogató. Ha valami szépet akarsz, ami melengeti a lelkedet, akkor menj el a cukrászdába. A jó költemény nem a szívet melengeti, hanem megijeszt, elbotlaszt, elgondolkodtat. A Bújócskaversenyben én is azzal próbálkoztam, hogy megfogalmazzam azokat az érzelmeket – mint a félelem, unalom, eltévelyedés –, amelyek mindenkiben munkálkodtak. Szerettem volna rávilágítani arra, hogyan lehet elfogadni a helyzetet pánik nélkül.

– Hogyan hangolódtál a versek írására?

– Nagyon sok gyerekverset olvastam, pontosan azért, hogy rá tudjak hangolódni a világukra. Weöres Sándort például nagyon szeretem, de olvastam Varró Dánielt, Tóth Krisztinát, Nemes Nagy Ágnest, Szabó T. Annát és Szilágyi Domokost is. Arra próbáltam ráhangolódni az olvasás által, hogy hogyan beszéljek a versben a nehéz kérdésekről, hiszen az a lényege az irodalomnak, hogy megmutassa: nem vagy egyedül, mások is küzdenek ugyanazokkal a problémákkal, mint te, ezáltal pedig képes konkrét válaszok helyett inkább erőt adni a folytatáshoz.  

– „André Ferenc könyve szavakkal karatézza le a koronavírust, a történet vígan bugivugizik, és kiderül, hogy egy járvány megfékezéséhez nem kell semmi más, mint néhány leleményes zokni, egy príma ötlet, egy agyafúrt gyerek meg egy virgonc elnök.” – olvashatjuk a könyv egyik fülszövegében, amelyet Lackfi János költő írt. A karaktereknek van valami háttértörténetük?

– Nem igazán, fokozatosan jöttek be a képbe. Ahogy írtam a szövegeket, a részleteket, kezdett egyértelművé válni, hogy van mögöttük egy karakter, aki elég kisfiúsnak tűnt. Úgyhogy vele kezdtem el bejárni a mese világát, de be kell vallanom: én is meglepődtem, amikor a zokni megszólalt.

– Ha nincs ez a vírushelyzet, akkor is megpróbálkoztál volna a fiatalabb korosztályoknak írni?

– Igen, engem mindig is érdekelt. Eleve a gyerekvers másként teszi lehetővé a játékot a ritmussal, mert az időmértékes verselés egyre inkább háttérbe szorul a szabad versekkel szemben. A gyerekvers pedig nagyon jó fórum arra, hogy időmértékkel is kísérletezzek és olyan perspektívákat, asszociatív játékokat próbáljak ki, amelyeket amúgy nem gondolnék végig, ha nem gyerekeknek írnék. A gyerekversnek hangulata van, közel kell engedned magadhoz a mágiát már írás közben is, alá kell merülnöd abba a dimenzióba, amit a gyerekek érzékelnek. Kihívás volt, mert nem találkozom napi szinten gyerekekkel, de talán ez nem is szükséges feltétlenül ahhoz, hogy írni tudjak nekik. Tervezek és fogok is még gyerekverseket írni, mert van egy másfajta felszabadító ereje. Nekem amúgy is nagyon fontos, hogy kísérletezzek és túllépjek néha a komfortzónámon.

André Ferenc költészete részeként slammeléssel és műfordítással is foglalkozik. Forrás: André Ferenc Facebook-oldala

– A vírus okozta helyzetnek sajnos még nincs vége, de a könyvnek már van?

– A könyv véget ér, igen. Nem akarok szpojlerezni, de a történetben egyelőre véget érnek dolgok, viszont a vírus nem tűnik el még teljesen. Most mondjam azt, hogy hátha, vagy mondjam azt, hogy sajnos lehet, hogy lesz folytatás? Az igazság az, hogy nem szeretném, ha a világjárvány még sokáig tartana és a folytatásnak is még évekig lenne relevanciája. Azt mondom, hogy inkább a könyv veszítsen az értékéből, mintsem a járvány maradjon túl sokáig. Annyit elárulok biztatásként, hogy próbálkoztam a happy end-re fókuszálni és a történet hősei megoldják a helyzetet.

Információk a közösségi könyvkiadásról

Az itthoni könyves szakmában dolgozók közül sokan gondoljuk azt, hogy az erdélyi könyvkiadás inkább egy közösségi gesztus, mintsem vállalkozás. Ezt a tapasztalatot a világjárvány még inkább kihangsúlyozta. Ígéretes és izgalmas éves könyvtervünk megvalósítása kérdésessé vált az anyagi bizonytalanság miatt. Ugyanakkor a karantén lélegeztető gépe alatt sem tétlenkedtünk, és nyomdakész állapotba került három humoros gyerekkönyvünk: egy rímes-állatos (Kiss Ottó: Legszebb költéseim), egy aktuális verses fantáziafutam a koronavírusról (André Ferenc: Bújócskaverseny) és az Apa-könyveink utolsó kötete (Markus Majaluoma: Apa, vegyünk nyaralót!). A könyvek megjelenését nem akartuk a véletlenre bízni. Így villant be az ötlet, hogy a közösség erejére támaszkodva megszólítjuk a könyvszerető embereket, hogy segítsenek összegyűjteni a nyomtatásra szükséges összeget. A Covidám közösségi könyvcsomagot előre megvásárolva – kedvezményes áron, vagy feláron sok meglepetéssel – lehetővé válik a három mosolyfakasztó gyermekkönyv megjelentetése. Az előre kifizetett könyveket a tervek szerint augusztus közepe táján kapnák kézhez a támogató olvasók. A közösségi könyvkiadás ötletét nagyon pozitívan fogadta az itthoni olvasótábor. Az előrendelések egy icipicit mégis a vártnál lassúbb tempóban gyülekeznek, ezért a csomagok előrendelésének idejét kitoltuk augusztus 15-ére. A Covidám közösségi könyvcsomag megrendelőlapjának linkje a kiadó honlapján – www.koinonia.ro – és a Facebook-oldalán – www.facebook.com/koinoniakiado – könnyen megtalálható. (Berke Krisztina-Ágnes, a Koinónia Kiadó munkatársa)

(Borítókép: a kötet látványterve. Forrás: a Koinónia Kiadó Facebook-oldala)