„Ahogyan élek, az a hazám”

Az Ahogyan élsz című írásának „címzettje” a ma hetvenéves, kolozsvári születésű Balla Zsófia, akit a kerek évforduló alkalmával a Litera nevű irodalmi portál is ünnepel, az online folyóirat (www.litera.hu) őt választotta a hónap szerzőjévé, így tehát Balla Zsófia kerül a figyelem központjába január folyamán. Nagyvizit Balla Zsófiánál címmel olvashatunk majd vele interjút, a portál közli a költő friss műveit, de elmélyülhetünk A vers hazája című írásában is, amely a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián 2015. április 21-én megtartott székfoglalójának nyomtatott változata.

Köszöntőjében Láng Zsolt meg is válaszolja a fenti idézetben elhangzott kérdéseit: „A válaszom: igen. Más lenne nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély, ha itt volna. Sok minden erősebb volna, sok minden ma is létezne. Jobban érződnének bizonyos együttállások, tartalom és formáé, derű és komolyságé, empátiába oldás és éles elkülönülésé. Több lenne a tiszta és egyértelmű szó, több lenne a játék és a szigor. (…) Botrányosabb volna a megalkuvás. Egyetemesebb az öröm. Erdély nem adta volna el magát ilyen könnyedén pár millióért. A szabadság derűjéből több maradt volna.”

Erős, súlyos mondatok, de igazak, ezért is kapaszkodom most én is ezekbe. Lehet ugyan, hogy sokan túlzásnak tartják Láng Zsolt megfogalmazásait, de az kétségtelen, hogy nagyon hiányoznak a Balla Zsófi-féle gondolkodók az erdélyi társadalmi–irodalmi „prériről”.

Ennek a meggyőződésemnek az erősítésére idézek egy rövid részletet Balla Zsófia akadémiai székfoglalójából: „Életem egy része azzal telt el, hogy azt kerestem, kihez tartozom, – ugyanakkor próbáltam elhárítani, hogy egy-egy csoport, irányzat, párt vagy kisebbség kisajátítson, mint dísz-erdélyit, dísz-zsidót, díszliberálist, női kvótát, bármit. Mindegyik vagyok és egyik sem. A kisajátítás ugyanis a soha-be-nem-fogadást helyettesítő és elfedő gesztus. Kisebbséginek lenni függőség. Csak a mindenkori többség orvosolhatja.”

Nagyon örülnék, ha többször találkozhatnánk Balla Zsófiával Kolozsváron, nem csak azért, mert jó hallgatni szelíd, de mégis határozott hangját, amikor olykor-olykor részesei lehetünk egy-egy felolvasó estjének, hanem azért is, mert az ő erkölcsi tartásán, világlátásán keresztül ilyenkor szembesülhetünk önmagunkkal is. És talán arról is sok mindent megtudhatunk, hogy „Kik voltunk Kolozsváron? /s kik vagyunk azóta, miféle holmi?” (Részlet Balla Zsófia Az élet két fele  című verséből).

Tudom, hogy nem rajta múlik a találkozás, bizonyára örömmel látogatna haza többször is, ha adódna rá alkalom.

Boldog születésnapot, kedves Zsófi!