Láng Zsolt író-olvasó találkozó Nagyenyeden
GORDÁN EDINA
Láng Zsolt író Szatmárnémetiben született, jelenleg a Marosvásárhely melletti Várhegyen él. Irodalmi munkásságát számos díjjal honorálták már, többek között elnyerte a Déry Tibor, a Márai Sándor, a József Attila, a Füst Milán és a Libri irodalmi díjakat. Első novelláskötete 1989-ben jelent meg, de már korábban is megjelentek írásai az Utunk és az Ifjúmunkás lapszámaiban, amelyeknek nagy sikere volt. 1990-ben lett a Látó irodalmi folyóirat szerkesztője és ekkor költözött Marosvásárhelyre. Sokáig leginkább elbeszélései révén volt ismert: Kovács Emma születése, A szomszéd nő és a Szerelemváros. A Berlinév egy DAAD ösztöndíj révén eltöltött év eseményeit írja le Németország fővárosában, míg az Itthonév a következő év történéseit mutatja be. A jövő embere 2061-be kalauzolja az olvasót, míg a Tója vagy tottja? című kötete esszéket tartalmaz a romániai magyar irodalomról. Nagy visszhangot keltő regényét Bolyai Jánosról 2019-ben adták ki. Legutolsó írása 2024-ben jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában Az emberek meséje címmel.
A találkozó személyes hangvételű volt, és elsősorban a könyv mögötti embert ismerhettük meg. Személyes történetek, családi visszaemlékezések révén betekintést nyerhettünk az író lelkivilágába, annak a szerzőnek a személyiségébe, aki egyébként nem is akart író lenni, soha nem készült rá tudatosan, de az írás iránti szenvedélyét nem tudta leküzdeni. Egy írógép megjavítása után kezdett el írni, egy tragikus sorsú egyetemi társáról. Az írásra nem készült tudatosan, egyszerűen csak vonzotta. Az elkészült írást postára adta, majd néhány nap után maga a szerkesztő csengetett be kolozsvári albérletébe, hogy arra biztassa, mindenképp folytassa az írást.
Láng Zsolt két író-olvasó találkozóra emlékszik diákkorából, amelyek nyomot hagytak benne. Az egyik Szilágyi Domokossal volt, a másik Panek Zoltánnal. Mindkét esetben a meghívottak mozdulatai, gesztusai maradtak fent emlékezetében, és nem az, amit mondtak. Szilágyi Domokos esetében ezt nem is várhatjuk el, hiszen ő meg sem szólalt ezen a rendezvényen, csupán gesztusai és persze előzőleg már írásai révén kommunikált. A beszédet meghagyta a mellette ülő két ideológiai szerzőnek. A beszélgetés során többször is felmerült, hogy ezek apró gesztusok, pillanatok maradnak meg az ember emlékezetében, és idővel gyakorlatilag ezek válnak igazán fontossá.
A könyveknek és az olvasásnak már többször is vészharangot kongattak, de Láng Zsolt szerint nem ez tapasztalható. Igenis sokan olvasnak, és számára már akkor is megérte megírni egy könyvet, ha csupán egy emberre van nagy hatással, és nem kívánja felvenni a versenyt senkivel. A hallgatóság között számos diák is volt, akik megismerhették a könyv megjelenés utáni útját és azt, hogyan jut el az olvasókhoz, hogyan népszerűsítik azt. Az író mesélt saját olvasmányélményeiről is, és arról, hogyan választja ki azokat, miként szólítják meg őt. Számára ilyen volt Thomas Mann és a dél-amerikai irodalom felfedezése. A könyvek tengerében fontos, hogy a fiatal olvasóknak utat mutassunk és tereljük őket, amíg kialakul a saját önértékelésük az irodalomról.
Szóba került saját gyermekkora és a legifjabbakhoz való viszonya. Maradandó élmény volt számára az a közös kísérletezés, amelyet az unokatestvéreivel közösen éltek meg egy rádiójáték készítése közben, amit egy magnetofon segítségével rögzítettek. Szerinte a gyerekekre jobban oda kellene figyelni, kérdezni és meghallgatni őket. Ezzel van esély megőrizni a gyermeki rácsodálkozást, világnézetet, amelyek felnőtt korra eltűnnek, de nélkülözhetetlenek egy egyéni szemléletmód megőrzéséhez. Láng Zsoltnak több színházi kitekintése is volt pályája során. A rúkmadár című mesedrámáját a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Kalamajka nevű diákszínjátszó csoportja adta elő idén. Meglepetésként előadtak egy rövid részletet belőle, a rúkmadár és a király párbeszédét.
Szó esett legutóbbi két regényének keletkezéstörténetéről is. Bolyai János alakjától sokáig idegenkedett, szoborszerű maradt számára. Egy svájci kolostorban, egy írói ösztöndíj révén kezdte el olvasgatni Bolyai János feljegyzéseit, kéziratait (12683 darab), és sikerült meglátnia a zseni mögött rejlő embert. A regény révén közelebb kerül hozzánk Bolyai személyisége, lelki vívódása és perfekcionizmusa. Legújabb regénye Az emberek meséje címet viseli, és valós esemény adta az ötletet a megírásához. Egy 2012-es franciaországi mészárlás egyik nyomozati szála egy romániai telefonszámhoz köthető, amely a regény kiinduló pontja is lett. A másik visszaköszönő elem a könyvben a méhek társadalma, amit párhuzamba állított az emberekével. Ennek kapcsán elsősorban a bűn fogalma és annak értelmezése érdekelte, hiszen a méhek is bűntudat nélkül megölik a heréket, miután azok elvégezték feladatukat. Akárcsak a Bolyaiban, itt is egy bonyolult apa-fiú kapcsolat tárul fel előttünk. Jövőre ismét kiadásra kerül a Bestiarium Transylvaniae regénysorozat revideált négy kötete, ami már évek óta elérhetetlen a könyvesboltok polcain. Láng Zsolt szerint kifejezetten jót tesz egy szövegnek, ha kihúzzák belőle a fölösleges mondatokat. Az eseményt legújabb könyvének dedikálása zárta.
Az esemény az Iskola alapítvány és az RMDSZ partnerségében, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával jött létre, a Bethlen Gábor Kollégium részéről Szőcs Ildikó igazgató bocsátotta az esemény rendelkezésére a termet.
(A szerző könyvtáros, az esemény házigazdája volt)
