Az eseményt Magyarország kolozsvári főkonzulátusának képviseletében Demeter Katalin konzul nyitotta meg, kiemelve, hogy egy 2016-os felmérés szerint percenként 260 ezer fotó kerül fel a közösségi média felületekre. „Amikor ilyen mennyiségben hallunk fényképekről, amelyek elkattannak és rögzítik a pillanatot, mindig felmerül a kérdés, hogy lehet-e ilyen mennyiség mellett minőséget is produkálni, illetve, hogy mennyire látjuk ilyenkor, amikor ennyit kattintgatunk, magát a valóságot” – fogalmazott, hozzátéve, számára ez a tárlat azért nagy öröm , mert a kiállító diákok szemléletében benne van a valóság és a fotók visszatükrözik a körülöttünk lévő világot.
A bevezetőt követően Molnár Attila Cs. Szabó László-díjas fotóművész, fotótörténész tartott részletes, átfogó előadást az 1812-ben született – vagy legalábbis a fennmaradt dokumentumok alapján ezen év január 11-én megkeresztelt – Szathmári Pap Károly életéről, munkásságáról. Molnár Attila Gaal György irodalomtörténészt idézve a „Kolozsvár szülötte, Bukarest művésze” címmel jellemezte Szathmári Pap Károly utazó, festő, fotográfus, nyomdász, grafikust, akit – ahogyan azt az előadásból megtudhattuk – a világ első háborús fotográfusaként tartanak számon, miután 1854-ben a krími háborúban a fronton készített fényképeket. Volt műterme Kolozsváron, Bukarestben, bejárta egész Európát és ő készítette el Románia első térképét is. Ahogy az esemény későbbi felszólalója, Diana Drăgan Chirilă vizuális művész fogalmazott, az 1887-ben elhunyt Szathmári Pap Károly „úgy tudott jelentős alkotó lenni, hogy nem adta fel egyik szakmáját sem.”
A folytatásban a tárlat anyagát ismertetve Diana Drăgan Chirilă elmondta, a kiállítás különböző tematikájú képekből áll össze, láthatók sajtófotók, szociofotók, tájképek, portrék és állatfotók egyaránt. „A szerteágazó műfaji dimenzió kötőanyagaként a fény, a mozgás, a színek, a terek mélységének ábrázolása, valamint a perspektívák játéka érhető tetten” – fogalmazott, majd Susan Sontag gondolatával illusztrálta a tárlat sokféleségét: „A csúf vagy a torz is lehet megindító, mert felmagasztosítja az a tény, hogy a fotós figyelemre méltatta. A szép is lehet elszomorító, ha megöregedett, tönkrement, vagy megsemmisült. Minden fénykép egy-egy memento mori.”
Diana Drăgan Chirilă kiemelte: a tárlat nagy részében sajtó- és szociofotók láthatók, amelyek egyaránt értelmezhetők szuverén képekként és egy sorozat darabjaiként, de „egy egységes alkotás részeiként is, amelyben különszóródik a hétköznapok helyenként ráncos, helyenként elmosódott, helyenként bántóan vagy épp simogatóan éles portréja.” A vizuális művész szerint a témákhoz és a modellekhez való viszonyulást az ifjú alkotók szubjektív attitűdje jellemzi, „elég, ha egy pillantást vetünk a kollektív és a személyes bonyolult ritmusú váltakozására, a természetes és a mesterséges környezet megjelenítésének verzióira.” Diana Drăgan Chirilă azt is kiemelte, a kiállító diákok magas szinten kezelik a fotográfia technikai arzenálját is, amely megfigyelhető a kompozíciókban, a fény-árnyék viszonyokban, a színkezelésben és a mozgásábrázolásokban.
Csibi László, a BBTE Magyar Film és Média Intézetének vezetője az esemény zárásaként ismertette a kiállító diákok névsorát: a tárlaton Bilibók Tünde, Bőjte Zalán, Csont Orsolya, Debre Dávid, Dézsy Rebeka, Farczádi Erika, Geiger Eduárd, Győri Mátyás, Holló Bence, Kert Imola, Makkai József, Maróti Ervin, Májai Zsolt, Molnár Samu, Nagy Ferenc, Szabó Orsolya, Székely Péter és Takács-Kovács Dávid fotói láthatók. A kiállítás ügyfélfogadási időben február 15-ig tekinthető meg Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében.
(Borítókép: Demeter Katalin, Diana Drăgan Chirilă és Csibi László a kiállítás megnyitóján)
