– egy fényképkiállítás margójára, pontosabban paszpartujára
A tárlatmegnyitón Csibi László filmrendező, a Magyar Film és Média Intézet tanszékvezetője elmondta: tavaly hagyományteremtő szándékkal szervezték meg az évindító fotókiállítást, idén pedig már második alkalommal láthatja a közönség az intézet diákjainak fényképeit a romániai fotóművészet napja alkalmából. A cél nem csupán a Szathmári Pap Károly életműve előtti tisztelgés, hanem az is, hogy a hallgatók munkásságából ízelítőt kapjon a kolozsvári közönség – tette hozzá Csibi László.
Csibi László a kiállításmegnyitón
Zakariás Ágota művészettörténész elmondta: Szathmári Pap Károly feltételezett születésnapjához kötődően 2011 óta ünnepeljük január 11-én a romániai fotóművészet napját, mindez pedig korántsem ellentmondásos, hiszen a román és magyar kultúra egyaránt magáénak vallja az alkotót, aki munkássága révén a két közösség közötti párbeszédre is lehetőséget teremtett. „A kettősség nem merül ki ezzel Szathmári Pap Károly életművét illetően, hiszen több médiummal kísérletező alkotó volt, a festészetben és a fotóművészetben is otthonosan mozgott – fényképező festőnek is nevezik” – fogalmazott a művészettörténész.
Hozzátette: annak ellenére, hogy a most kiállító generáció már a digitális képdömpingbe született bele, érdekes módon nagyon sok közös pont fedezhető fel a tárlat anyagát adó fényképek és Szathmári Pap Károly életműve, illetve a 19. század második felének fotográfiai kísérletezései között. „Ami közös, hogy akkor sem szabott semmi határt a kísérletezéseknek. Nyilván ma már teljesen más eszközökkel és kontextusban alkotnak a fotográfusok, de többnyire ugyanaz foglalkoztatja őket” – emelte ki Zakariás Ágota, megjegyezve: van, aki kamerájával elsősorban történeteket, helyzeteket keres, mások inkább formákra, motívumokra vadásznak, megint mások pedig szívesebben adják át magukat a stúdióban vagy otthoni körülmények között zajló kísérletezéseknek.
A tárlat anyagát Zakariás Ágota ismertette
„A bemutatott alkotások a dokumentarista és a megrendezett fotográfia tárgykörébe egyaránt beletartoznak, de szinte kivétel nélkül elmondható: az ember áll a hallgatók érdeklődésének középpontjában” – tette hozzá a művészettörténész, kiemelve: megfigyelhető tematika az ember és az épített környezet viszonya, valamint az az értő figyelem és sajátos érzékenység, amellyel a diákok a szociálisan sebezhető közösségek és az utca embere felé fordulnak.
„A magyar riport- és dokumentarista fotográfiának nagyon komoly múltja van, de ahogy az itt látható sorozatok bizonyítják, valószínűleg jövője is” – hangsúlyozta Zakariás Ágota, hozzátéve: sokirányú és sokféle ez a kiállítás, különleges felfedezéseket ígér, ugyanakkor bepillantást enged a diákok munkamódszerébe és a fotográfiáról alkotott – még alakuló, de kétségtelenül jó irányba alakuló – felfogásukba is.
A tárlat változatosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a klasszikusabb stílusban megfogalmazott sorozatok, szociofotó-ihletésű arcközelik, utcafotók, korunk problémáiról árulkodó hangulatos-humoros életképek és érzékeny portrék mellett kiegyensúlyozott, nyugalmat árasztó tájképek, meghökkentő kompozíciók, sajátos, játékos ritmusú és radikálisabb, formabontó alkotások egyaránt megfigyelhetők.
„Sokirányú és sokféle ez a kiállítás, különleges felfedezéseket ígér”
A Planetárium belső termének falairól egyedi, sajátos, különleges világlátások lenyomatai köszönnek vissza, érdemes a fényképek előtt hosszasan elidőzni, mögéjük képzelni a történeteket, amelyekből pillanatként kiragadták őket az örökkévalóságnak. Az érdeklődők február 2-ig tekinthetik meg a kiállított fotográfiákat a Planetarium kávézó-söröző (Főtér 10. szám, 2. emelet) nyitvatartási ideje szerint, naponta este 7 órától egészen éjjel 3-ig – így akár még álmatlanság esetén is.
Fotók: Szilágyi Lóránt
