Gábor Bélának, a Zsidlic egykori tanárának a munkásságát méltatták
Az albumszerű kötet három nagy egységből áll. Az első Gábor Béla életútját, alkotásait mutatja be. Az album második része Gábor Bélának az 1982 júliusában befejezett, Kirakat és Kiállítás című tanulmányára épül, amelyet a hagyatékban őrzött anyagokkal kiegészítve közöltek. Végül, a kötet harmadik egysége az 1946 decemberében megjelent, Kirakat és Reklám című képes folyóirat I. évfolyama első számának reprintje, amelyen Gábor Béla címlapgrafikája látható.
Az „Életút és Alkotás” címmel, novemberben megnyitott MKVM tárlat szintén a Gábor Béla hagyatékából válogatott fotókkal és dokumentumokkal mutatja be a kirakat- és kiállításrendezés kialakulását, áttekinti a szakoktatás történetét a kezdetektől 1986-ig. A tárlaton a múlt század elejétől kezdődően, 1982-ig készült kirakatfotók, „híres” kirakatrendezők dokumentumai, díjai, valamint kortörténeti dokumentumok is láthatók. Ez a kiállítás nemcsak a szakma képviselőinek nyújt betekintést az „utca művészeinek” munkájába, hanem közérthetően, mindenki számára igyekszik bemutatni azt, írta ismertetőjében a múzeum.
A Kirakat és kiállítás a kezdetektől kötetről, Révay András újságíró által írt összegzésből megtudjuk: Gábor Béla rajztanárként kezdte pályafutását 1937-ben, de Budapesten csak 1940-ig taníthatott. Tanári munkáját egy ideig a Kolozsvári Zsidó Gimnáziumban folytatta, de itt sem nem maradhatott sokáig: munkaszolgálatra vitték, szovjet fogolytáborba került. Mire hazatért, a családját elpusztították. Életét Budapesten folytatta, a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára lett. A kirakatrendező és dekoratőrképző szakiskola létrehozására 1954-ben kapott megbízást a Belkereskedelmi Minisztériumtól, amely 1955 szeptemberében kezdte el működését; 1957-ig volt az iskola igazgatóhelyettese. Külföldön is élt néhány évig, ő készítette Brüsszelben a „Csárda” magyar étterem belsőépítészeti és grafikai arculati terveit. Az általa alapított iskola sikerét jelzi, hogy meghívták Európa legnagyobb kereskedelmi reklámkiállításaira, tanárai külföldre jártak tanítani. A Dekoratőr Szakma Jövőjéért Alapítvány Gábor Béla-díjat alapított, amit a legjobb dekoratőr szakvizsgakirakat rendezője kap meg; az elsőt az 1994–95-ös tanév végén adták át.
A kirakat- és kiállításrendezésről írt, 1982-es tanulmányában Gábor Béla tisztázza, mi a különbség a kiállítás, a vásár és az árubemutató között; ismerteti a kirakat kialakulásának történetét, célját és feladatát, támpontokat nyújt a sikeres kirakat megtervezéséhez. „Ez a kis tanulmány azzal a céllal készült, hogy erről a két nagyon szerteágazó szakterületről: a kirakatról és a kiállításról rövid tájékoztatót, összefoglalót adjon azok számára, akiket ez a téma érdekel. A szerző nem a tudomány mélyreható kutató módszerével kívánta megközelíteni a témát, hanem az ismeretterjesztés nézőpontjából. Szempontokat, segítséget kíván adni az eligazodáshoz azokról a hatásokról, amelyek bennünket folyamatosan érnek az utcán, a kiállításokon, természetesen a teljesség igénye nélkül. Úgy gondoljuk, hasznos olvasmány lesz ez a tanulmány a szakmában dolgozó fiatalok számára” – fogalmazott Gábor Béla a bevezetőben.
Tárgyalta a dekoráció és a grafika szerepét, valamint az árucsoportok szerinti rendezési elveket is. Megállapítása szerint, „a kirakat az üzlet lelke”, „plasztikus információs plakát”, amely az eladás helyszínén befolyásolja a vásárlókat. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a kiállításoknak a közművelődésben ízlésfejlesztő, tudatformáló szerepük van.
„Gábor Béla szerény ember volt, nem kereste a rivaldafényt, de iskolateremtő személyiségként tekinthetünk rá” – hangsúlyozta Török Róbert, az MKVM igazgatója a kiállítás megnyitóján. Kiemelte: a tárlat, és főként a róla szóló kötet hiánypótló munka, történeti forrásként fogják használni.
„A kiállítás olyan háromdimenziós kommunikáció, amely elsősorban a tájékoztatást szolgálja, a vizuális nyelv segítségével. A jó kiállítás kritériuma, hogy ez a vizuális nyelv, ábrázolás, mindenki számára érthető legyen és világos. A formák, színek, egységes, harmonikus jelrendszere támogassa sajátos eszközeivel a tartalmi mondanivalót. A kiállításban rejlő titok váljék világossá. A közönségre való hatáshoz pedig az indító, pillantásfogó motívum megjelenése a döntő fontosságú” – idézte a múzeumigazgató a megnyitón Gábor Bélát. Mint kiemelte, ezeket az elveket alkalmazták ők is a tárlat összeállításakor, látványos elemekkel nyújtva bepillantást a kiállítás- és a kirakatrendezés történetébe.
A 20. század elejétől ugyanis, rohamosan szaporodni kezdtek az áruházak Magyarországon, megindult a verseny a vásárlókért, erőteljes fejlődésnek indult a kirakatépítészet, és elkezdődött a kornak megfelelő „modern” kirakatrendezés. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének kirakatrendező szakosztálya 1906-ban alakult meg, az első hivatásos kirakatrendező versenyt Magyarországon 1907-ben rendezték. A verseny sikere után a magyar kereskedelemügyi miniszter tíz kirakatrendezőt külföldi tanulmányútra küldött, London, Párizs, Berlin és Brüsszel voltak az állomások. A fejlődést a háborúk törték meg, de az 1945 utáni állapotokról is bőséges anyag maradt meg és látható is – egészen 2022. április 3-ig – az MKVM kiállításon.
Gábor Béla minden olyan anyagot gyűjtött élete során, amely kirakatrendezéssel, grafikával volt kapcsolatban. A 20. század elejétől egészen a nyolcvanas évek elejéig terjedő, hatalmas hagyatékot hagyott hátra, ez szolgált az MKVM-ben megnyitott, a szakma fejlődését bemutató tárlat alapjául. Gábor Judit lelkes alkotó, feldolgozó munkájával nagyban hozzájárult a tárlat megrendezéséhez, és a kötet kiadásához.
