Guttmann Szabolccsal a „Bagolyvár” sorsáról és egyéb felújításokról beszélgettünk
A Rózsa utca 8. szám alatti telek tulajdonosa a barokk stílusjegyeket hordozó épület restaurálására és kibővítésére kapott engedélyt a műemlékvédelemtől. A befektető által megbízott építész tavaly nyáron arról tájékoztatta Virgil Pop műemlékvédelmi tanácsost, hogy az épületből csak a Rózsa utcai homlokzat maradt meg. Virgil Pop beadványban jelezte a helyi rendőrségnek, hogy ki kellene vizsgálni, nem történt-e törvénytelen bontás. Guttmann Szabolcs a tulajdonos kérésére egyfajta mediátorként lépett fel a befektető és a műemlékvédelmi bizottság között kialakult patthelyzetben.
„A probléma abból adódott, hogy a tulajdonos kissé elsiette a munkálatokat; volt ugyanis egy műemlékes vonatkozásban is jóváhagyott urbanisztikai terve, erre alapuló építészeti dokumentációt kellett volna elvégeztetni, és nekifogni a tervezett épületegyüttes kialakításának” – fejtette ki Guttmann Szabolcs. A befektető próbálta azonban felgyorsítani, sürgetni a folyamatot, főként az udvari részen álló toldaléképületek bontásával – tett hozzá.
A műemlékvédelmi szakbizottság ezzel szemben közölte, hogy „ha a befektető ilyen bontásokat hajtott végre, építse vissza a műemlék épületet”, ellenkező esetben nem kaphat az udvarra tervezett irodaház megépítéséhez műemlékes engedélyt – tette hozzá az építész. Mint mondta, szerinte „ez az elvárás furcsa volt, tekintve, hogy az épületnek eleve egy történeti – a Rózsa utcára néző – homlokzata volt, az udvari homlokzathoz a 21. századra már raktárhelyiségek, toldaléképületek tapadtak.
„A 19. századi homlokzat mögött már sok mindent tönkretettek a kommunizmus évtizedei alatt; az épület történeti jellegét valójában a Rózsa utcai homlokzata őrizte, nem voltak már meg a jellegzetes enteriőrjei és történeti udvara sem” – hangsúlyozta Guttmann Szabolcs. Kiemelte: maga is felhívta a műemlékvédelmi szakbizottság figyelmét arra, hogy szakemberként nem érthet egyet olyan visszaépítési projekttel, amelyről nem lehet tudni, hogyan folytatódik, mi lesz végül a sorsa az elkezdett beruházásnak.
Guttmann Szabolcs: „Ha problémák, pereskedések vannak, a beruházó menekül a belvárostól, ami szintén nem előnyös a városszövet fejlődése szempontjából” / fotó: Rohonyi D. Iván„A gond az volt, hogy a felek nem jutottak kompromisszumra, így egyfajta mediátorszerepet vállaltam fel, tudatában annak, hogy a telek könnyen egy lerobbant helyszínévé válhatott volna Kolozsvárnak; nem először fordulna elő, hogy pereskedés miatt leáll egy építkezés” – emelte ki Guttmann Szabolcs.
Megállapította: városfejlesztési vonatkozásban előnyös, hogy a telek két bejárattal rendelkezik: az egyik a Rózsa (S. Micu) 8. szám alatti, úgynevezett nyakkendős bejárat, a másik oldalról, a Hegedüs Sándor (Gh. Şincai) 15. szám alól pedig autóval is be lehet hajtani. Az épület Rózsa utcai homlokzata tulajdonképpen az egykori külső, azaz a második erődítéshez tartozó városfal vonalán belül áll; sajnos ennek nyomvonalát egyébként a régészeti kutatás nem találta meg – mondta Guttmann Szabolcs.
Az ügyben végül egyfajta kompromisszumos megoldás született, amelynek folyományaként az építkezés folytatódhat. A tulajdonos restaurálta a Rózsa utcai homlokzatot, új nyílászárókkal látta el, megtartva a történeti homlokzati elemeket – összegezte az építész. A terv szerint vendéglő fog majd működni az épületben; a Rózsa utcáról ennek nagytermébe nyílik majd a bejárat, a kiszolgálóhelyiségek és a konyha az új épületszárnyakban lesznek – mesélte Guttmann Szabolcs. Elmondta továbbá, hogy a tulajdonost arra buzdította, ne szolgálati udvart alakítson ki a telken, hanem élő udvarteret. Az autós bejárat megmarad az egykori várfalon kívüli részen, liftes mélygarázs is fog működni.
Guttmann Szabolcs szerint a Rózsa utcai beruházás jól példázza, hogy több szempontot is figyelembe kell venni ilyen esetekben, mert a tét összetettebb a tulajdonosi érdeknél. Ha problémák, pereskedések vannak, a beruházó menekül a belvárostól, ami szintén nem előnyös a városszövet fejlődése szempontjából – vélte az építész.
A barokk stílusjegyeket hordozó házban a két világháború között, az 1948-as államosításig működött a Bagolyvár néven ismert rangos étterem, a kommunizmus évtizedei alatt pedig cukrászműhely volt benne. Nem mindennapi helytörténeti adalék ugyanakkor, hogy 1938-ban az egykori Bagolyvárban ebédelt feleségével együtt Charles Lindbergh ezredes, a világhírű amerikai repülős is. (Asztalos Lajos helytörténész, lapunk néhai munkatársa egyik 2010-es cikkében azt írta, hogy a Rózsa utca 8. szám alatti telken építtetni szándékozó vállalkozók már akkoriban olyan projekttel álltak elő, amely csak a homlokzati részt tartotta volna meg az egykori Bagolyvár vendéglő épületéből – mutatónak. Erre nem kapták meg a műemlékvédelmi engedélyt, csak a telek másik felében levő, történeti, építészeti szempontból értéktelen melléképületeket bonthatták volna el – szerk. megj.)
„Az érintett felek közötti kerekasztal egyébként a Petőfi utca 25. szám alatt (az egykori Nemes–Bethlen-kertben) épülő szálloda esetében sem volt lejátszva, hogy tisztázni lehessen, ki miből mit nyerhet” – tette hozzá Guttmann Szabolcs. Felhívta a figyelmet arra is, hogy „valójában mai napig nincsenek a belvárosi védett övezetek megfelelő dokumentációval levédve”, ezért ha egy befektető nagyon óhajtja, pert nyerhet, elérheti céljait.
„A különféle érdekeket katalizálni kellene, és eleve idejében kellene leülniük az illetékes feleknek tárgyalni” – vélekedett az építész, hangsúlyozva, hogy a belvárosnak élő szövetként kell működnie, bejárható terekkel, övezetekkel. Ebben a vonatkozásban kiemelte, hogy a Farkas utcai épületek udvartereivel is érdemes lenne a jövőbeli átalakítások, beruházások során foglalkozni, minél többet megnyitni, értékes funkciókkal megtölteni. Elmondta, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok fakultása épületének például kortárs, árnyékolórendszerrel ellátott homlokzatot tervezett irodája, ugyanakkor az udvarban levő parazita építményt lebontják, és kilátás van arra, hogy az egyetem az udvarteret példaszerűen, közösségi térként hasznosítsa.
Kérdeztük az építészt a ferences kolostor homlokzata előtt nyitott ásatási szelvényről is. Elmondta: a kolostor bejárata fölött repedést észleltek. Ezt a homlokzati szakaszt azt követően lehet megerősíteni, miután az alapozását a statikusok régészeti felügyelet mellett megvizsgálják. Még nem értek el az eredeti talajszintig az ásatással, de rátaláltak az U alakban húzódó római falra, amelyre eleve az jellemző, hogy stabil felületre épült, így az alapozással, a statikus szerint, nagy valószínűséggel nincs gond – mesélte Guttmann Szabolcs.
A Szent Mihály-plébániatemplom szentélyében végzett ásatás kapcsán az építész kiemelte: többek között arra voltak kíváncsiak, előjön-e esetleg egy román kori szentélyzáródás; ezt nem találták meg, továbbra sem lehet tudni tehát, hogy létezett-e vagy sem. Azonosították viszont a római kori szintet, és számos barokk kori sírt találtak. Az egykori Szent Jakab-kápolna nyomai valahol a déli oldalon, a templom mellett lehetnek, ez az épület sem volt még az eddigiekben régészetileg feltárva.
– Mindenesetre örvendetes, hogy a szentélyben sikerült ekkora felületen ásni” – emelte ki Guttmann Szabolcs. Megjegyezte, a jövőben érdekes és érdemes lenne majd tájépítészeti szempontból is foglalkozni a Szent Mihály-templom zöldövezetével.
