orbán viktor
A Mandineren találkoztam egy különös szöveggel, melyről aztán kiderült, hogy voltaképpen a mi Parászka Borókánk blogjáról került a lapba. Hogy miként, érdektelen. Annál érdekesebb a szöveg. A blogon cím még nincs, de a kezdő mondat („Huszonkilenc másodperc”), mint bizonyos költőknél, akár címnek is tekinthető. A Mandineren aztán beszédesebb cím is születik: A szégyen útja.
Több olyan könyv létezik, amelyről úgy gondolom, hogy mindenki el kellene, hogy olvassa. Nem tenném kötelező iskolai olvasmánnyá, főleg azért nem, mert akkor még kevesebben olvasnák el, s akik mégis, azoknak jó része megutálná. Az egyik ilyen könyv Szolzsenyicin Gulág szigetcsoportja, aminek lélekrengető ereje, zsenialitása és elképesztő őszintesége mellett van két gondja.
