Kelemen Hunornak alapvetően nincs baja a politikával, azt viszont kimondottan fárasztónak tartja, hogy folyamatosan ismételgetni, újrakezdeni kell mindent, különösen, ami a kisebbségi jogokat illeti. „Az ember azzal az illúzióval él, hogy ha egy jogot megszereztél, akkor azzal többet nem kell foglalkozni, és működik a gyakorlatban. A nyelvhasználati jogok esetében azonban azt kell látnunk, hogy sajnos nincs így. Hiába volt valami igaz tíz évvel ezelőtt, ez még nem jelenti azt, hogy nem kell újra és újra meggyőzni a parlamenti kollégákat erről az igazságról” – válaszolta.
A kérdésre, hogy mit csinál jól a szövetség, Kelemen Hunor azt emelte ki: bár általános trend a szavazók számának csökkenése, az RMDSZ-nek sikerült arányaiban megőrizni azt a támogatást, ami szükséges ahhoz, hogy a közképviseletet meg lehessen tartani az önkormányzatoktól a parlamentig. Az elmúlt tíz év legnagyobb eredménye éppen ezért a közösségépítés, a megcsappant választói bizalom visszaállítására tett erőfeszítések – mondta. (Hogy mit csinál rosszul az RMDSZ, annak megválaszolását elegánsan a résztvevőkre-választókra hárította…)
A „jó pontokat” illetően szintén az RMDSZ javára írható, hogy válságos pillanatokban is meg tudta őrizni ép eszét, mértéktartását a koalícióban. A szövetség másik erénye a megbízhatóság. „Ha velünk a partnerek megegyeztek valamiben, akkor mi azt az egyezséget betartottuk” – mondta Kelemen Hunor.
Ez fordítva nincs feltétlenül így. A kérdésre, hogyan lehet együtt kormányozni olyanokkal, akikkel korábban komoly vitákat folytattak, lásd a „jónapotozó” Klaus Iohannist és pártját, a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), Kelemen Hunor azt felelte: a politikában nincsenek örök szövetségesek. A román politikában pedig végképp nincs.
„Nemhogy pártokat, de politikust sem tudsz már olyant mondani, akinek az elmúlt harminc évben ne lett volna legalább egy magyarellenes kijelentése, kirohanása, akkor is, amikor velük kormányoztunk. Az RMDSZ-nek viszont szüksége van partnerekre a román politikában, mert tetszik vagy nem, a hét százalékhoz hozzá kell tenni még valamennyit, hogy eredményes legyél. Mert hiába vagy okos, ha nem vagy eredményes” – magyarázta.
Kelemen Hunor igyekezett cáfolni azt a „városi legendát”, miszerint az RMDSZ legfőbb koalíciós szövetségese a Szociáldemokrata Párt (PSD). A szociáldemokratákkal való közös kormányzás alig nyolc hónapig tartott, a Ponta-kabinetben való együttműködés rövid idő alatt ellehetetlenült – emlékeztetett. Később 2017-ben és 2018-ban is volt erre felkérés (a Liviu Dragnea vezette PSD részéről – szerk. megj.) de ezt az RMDSZ visszautasította. „Nem hittünk abban a kormánykoalícióban, a parlamenti együttműködésnél maradtunk, de 2019-ben azt is felbontottuk” – tette hozzá.
Elmondta: a közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy a választók nagy többsége kormányozáspárti, bár nem minden áron. Az emberek megtapasztalták, hogy ha kormányon vagy, vannak eredményeid, befolyásolni tudod a döntéseket, a román–magyar viszonyrendszer pedig sokkal kiegyensúlyozottabb. „Mert másképp beszélnek rólad, ha bent vagy te is a szobában, mintha nem lennél ott. Ez olyan szempont, amit érdemes figyelembe venni…” – magyarázta.
A beszélgetés során felmerült a magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony is. A kérdésre, hogy ellenzéki győzelem esetén a szövetség hogyan közeledett volna az új hatalom felé, Kelemen Hunor röviden annyit válaszolt: erre a forgatókönyvre nem készültek, az ellenzéki szövetségnek ugyanis semmi esélye sem volt.
Téma volt a román médiában is nagy visszhangra lelt Orbán-beszéd, az ezzel kapcsolatos RMDSZ-álláspont.
Kelemen emlékeztetett: Orbán Viktor később maga is úgy nyilatkozott bécsi látogatása alkalmával, hogy félreérthetően fogalmazott, ugyanakkor attól sem lehet eltekinteni, hogy a kijelentést a kontextusból kiragadva értelmezték.
„Amikor elolvastam a szöveget, az első reakcióm az volt: csak ezt a mondatot fogják kiemelni, a beszéd többi része, amelynek a mondanivalója teljesen más volt, háttérbe szorul” – tette hozzá. Megismételte az RMDSZ korábban már megfogalmazott álláspontját: nem fogadják el, hogy bármelyiküket is felelősségre vonják mások kijelentéseiért, cselekedeteiért.
„Az Orbán-beszéd különben is csak ürügy volt, az ellenünk indított támadásnak az volt a célja, hogy a kormányból kinyomjanak. Néhány hónappal ezelőtt például a székely himnusz volt az ürügy” – magyarázta annak a meggyőződésének adva hangot, hogy az elkövetkezőkben is bőven lesz még ilyen ürügykeresés. Véleménye szerint (a liberálisok – szerk. megj.) mai napig nem tudják megbocsátani az RMDSZ-nek, amiért nem engedte, hogy az igazságszolgáltatásban elkövetett törvénytelenségeket kivizsgáló ügyészséget (SIIJ) úgy számolják fel, ahogy ők szerették volna.
Elmondta azt is: a múlt heti koalíciós tárgyalások végén a másik két kormányzó párt elnökével lényegében öt perc alatt lerendezték az Orbán-ügyet.
Felmerült a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete is: úgy tűnik, a dolog nyugvópontra kerül. A román törvények szerint az iskolaalapítás az önkormányzat hatáskörébe tartozik, a korábbi magyarellenes marosvásárhelyi önkormányzat pedig ellehetetlenítette azt. Az RMDSZ a kifogásolt miniszteri rendelettel próbálta megkerülni az önkormányzatot – sikertelenül, hiszen a legfelsőbb bíróság május 3-án érvénytelenítette a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozását elrendelő dokumentumot. Jelenleg azonban magyar polgármestere van a városnak, a testület pedig hamarosan újraindítja a tanintézet újraalapításának jogi folyamatát
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) azonban továbbra sem megnyugtató a tényállás: az intézmény szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva folyamatosan visszaél a helyzettel. Az RMDSZ közbeavatkozása miatt egy kormány meg is bukott (a Mihai Răzvan Ungureanu vezette kabinet 2012-ben – szerk. meg.), a szövetségnek az egyetemi struktúrákon belül kell valahogy elérnie, hogy a magyar oktatási vonalakat ne helyezzék mellékvágányra.
A kérdésre, hogy miért került le az autonómia a napirendről, hiszen évekig ezzel kampányolt az RMDSZ, Kelemen Hunor azt felelte: a szövetség négy éve aktualizálta azt az autonómiatervezetet, amelyet alkotmánymódosítás esetén megvalósíthatónak lát, és amelynek alapja a dél-tiroli modell.
„Nem felejtettük el, nem tettük zárójelbe, elkészült a tervezet, de abban a háborús időszakban, amiben vagyunk, azok a félelmek, amelyek a közbeszédben megjelentek, nem túlságosan kedveznek a kisebbségvédelemnek” – magyarázta.
