Megszavazta a kolozsvári önkormányzat Emil Boc polgármester úr oly régóta emlegetett metrótervét, amelynek megvalósítása több mint 1 milliárd euróba fog kerülni, és valamikor 10-12 év múlva kész lesz, ha nem román autópálya-tempóban haladnak. De kell ez egyáltalán a városnak? Én értem, hogy az a terv, hogy csökkentsük az autóforgalmat a városban, meg egyúttal a tömegközlekedést is népszerűsítsük, de ezt szerintem másképp is lehet, főleg több mint egymilliárd euróból. Esetleg terelőút a város köré?
Campus
Talpad alatt megzörren a sás. Pöttöm testeddel vágsz utat a következő áldozat irányába. Lendületből csapsz le, a margarétának annyi. Kezedben szorosan tartod az aznapi szerzeményt, de alig fér. Az új értékmegőrző a kezeslábas zsebe, oda szedegetsz fáradhatatlanul. Hajolnod nem kell, mintha a ruhád és téged is erre a feladatra terveztek volna.
Az ember lánya Kolozsváron, ha otthoni hírekre szomjazik, szemelget keveset a kisvárosi napilapjának weboldaláról. Arra viszont nem számít, hogy bulvárhírbe ütközik, miszerint három hónap után elválik saját magától egy brazil modell. Szenzáció, botrány, nevezze ki hogy szeretné. Szerintem pusztán vicces és ironikus. Egyrészt azért, mert helyi napilap hírei között nem „reméltem” ilyen jellegű nagyvilági bulvárt olvasni, másrészt kiábrándító, hogy miféle történések és tények minősülnek hírértékkel bíró tartalomnak.
Világszintű selejtezőt követően a kolozsvári BBTE mindkét, magyar tagozatos közgazdász hallgatókból álló csapata bejutott a University of Toronto és a kanadai egyetem keretében működő Rotman Commerce Entrepreneurship Organization által szervezett gazdasági verseny tízes döntőjébe – olvasható a Babeş–Bolyai Tudományegyetem közleményében.
November 9-én ismét bemutatták Görgey Gábor Hol a stukker?! (1969) című abszurd drámáját Kolcsár József rendezésében. Az Udvartér Teátrum telt házas előadására a Vigadó Művelődési Házban került sor, a darabot első alkalommal múlt hónapban, október 7-én vitte színpadra a kézdivásárhelyi társulat.
Mindnyájan kontrollálni szeretnénk vágyainkat, feldolgozni sérelmeinket, traumáinkat, legyőzni sorsrontó erőinket, még mielőtt azok diadalmaskodnának felettünk. Bár jellemgyengeségeinktől nem tudunk teljesen megszabadulni, Szabadulógyakorlat című kötetével Szabó T. Anna bebizonyítja, hogy különböző helyzetekben milyen módon vehetjük fel a harcot démonjainkkal, s mennyi lemondással, áldozattal és szorongással járhat ez a küzdelem, de ha minden bukás után ismét talpraállunk, akkor sikerül rútságainkból is valami szépet formálni, és a gyengeség erővé válhat.
Másfél év után bizton kijelenthetjük, hogy mindenkinek megvan a maga véleménye és tapasztalata a folyamatosan változó, tudományos alapokat sokszor csak nyomokban, logikát és következetességet pedig nyomokban sem tartalmazó határozatokról, megszorításokról. Még szomorúbb, amikor a rend őre se ért egyet ezekkel, de képes a szabályok be nem tartásáért megbüntetni. Ezzel szemben én egy teljesen ellentétes történetet kell hogy elmeséljek. Néhány napja, kellemesen hideg estén álltunk Krisztinával, újságíró kolleginával a lépcsőháza előtt.