November 9-én ismét bemutatták Görgey Gábor Hol a stukker?! (1969) című abszurd drámáját Kolcsár József rendezésében. Az Udvartér Teátrum telt házas előadására a Vigadó Művelődési Házban került sor, a darabot első alkalommal múlt hónapban, október 7-én vitte színpadra a kézdivásárhelyi társulat.

Mindnyájan kontrollálni szeretnénk vágyainkat, feldolgozni sérelmeinket, traumáinkat, legyőzni sorsrontó erőinket, még mielőtt azok diadalmaskodnának felettünk. Bár jellemgyengeségeinktől nem tudunk teljesen megszabadulni, Szabadulógyakorlat című kötetével Szabó T. Anna bebizonyítja, hogy különböző helyzetekben milyen módon vehetjük fel a harcot démonjainkkal, s mennyi lemondással, áldozattal és szorongással járhat ez a küzdelem, de ha minden bukás után ismét talpraállunk, akkor sikerül rútságainkból is valami szépet formálni, és a gyengeség erővé válhat.

Másfél év után bizton kijelenthetjük, hogy mindenkinek megvan a maga véleménye és tapasztalata a folyamatosan változó, tudományos alapokat sokszor csak nyomokban, logikát és következetességet pedig nyomokban sem tartalmazó határozatokról, megszorításokról. Még szomorúbb, amikor a rend őre se ért egyet ezekkel, de képes a szabályok be nem tartásáért megbüntetni. Ezzel szemben én egy teljesen ellentétes történetet kell hogy elmeséljek. Néhány napja, kellemesen hideg estén álltunk Krisztinával, újságíró kolleginával a lépcsőháza előtt.

Sárga leveles, hazalátogatós, napos vasárnap. Október tizenhatodika. Tagadhatatlanul ősz van. A városban is, de falun minden egyes porcikáddal érzed. Mert ott a száradt, égetett falevelek füstje – amit sosem tévesztenél össze mással –, a hegyvidéki hideg, ami megcsípi az arcod, ott a druzsbahang, a levélropogás és dióreccsenés a talpad alatt. Vénasszonyok nyara ez, otthon csak így emlegetik.

A faluban egy öreg ház előtt mama ül a padon. A telefonját bütyköli, észre sem veszi, hogy megérkeztünk. Aztán látjuk, hogy fülig ér a szája, s tudjuk, felismert.