Tényleg megpróbáltam előítélet nélkül nekilátni Jonathan Liebesman (A titánok haragja, Texasi láncfűrészes mészárlás) legújabb művének, ha lehet erős túlzással így nevezni, de teljesen felesleges volt. Az első tíz perc után a hajamba kapaszkodva csak arra tudtam gondolni, hogy még meddig képesek fokozni ezt a nevetségesen fájdalmas közhely halmazt.
Szögezzük le az elején: az enyhén fogalmazva semmi újat nem mondó történetre azért nem lehet haragudni, mert ez egy klasszikus képregényhősös, kalandos, ugrálós sztori. Lenyeljük.
A legjobb jelző az egész 101 perces gyönyörűségre: tipikus. De annyira, hogy hetvenes aluli IQ szint alatt is kitalálja az ember, hogy mi fog történni szinte végig a film alatt, ki a gonosz jobbkeze, miért gonosz a gonosz. A szöveget úgy fújja a néző a szereplőkkel egy időben, mintha előre bemagolta volna. Nyálas gyerekfilm és mutáns. No nem a szuperhős teknőcök miatt, annál inkább a jó ízlés határától világűrnyi távolságra elrugaszkodott csöpögős, fejfájdító vicc valami mutált formája.
A teknőcök máskülönben egész jópofára sikerültek, barátságos, bátor tekintettel, aprólékos kidolgozással - hogy valami jót is mondjak.
A vágás, a kameraállás semmivel sem különbözik a megszokott hollywoodi akció-, illetve kalandfilmek „lassítok, a kemény pofonoknál - távolítok, mikor a vagány karakterek egymás mellett állnak” hagyománytól.
Zúzó mester transzformálódott páncélja
A robot-szamuráj Zúzó mester külalakja, mozgásformája, felépítése és sok apró, gyakran felhangzó robotikus hangeffekt a néző képébe ordítja, hogy itt az egyik producer Michael Bay (Transformers)! Ezzel talán nem is lenne akkora gond, ha nem lenne minden olyan egyforma, csattogós-rittyegős, amibe Bay belefog. A filmzene viszont enyhén szólva is fájdalmas Transformers-utánzat. Ugyanakkor nagyon kíváncsi lennék: honnan tellett egy csatornapatkány külvilágtól elzárt mostoháinak olyan szuper performens számítógépes berendezésre? Alakításnak is csak William Fichtner (Eric Sacks) játékát nevezném, bár a tehetségéhez képest ő is alulteljesít - viszont nem is engedtek számára teret a kibontakozásra. Végtére is megnéztem, de ennyi elég volt belőle, köszönjük. És bármennyire is érezhetőek utalások, Isten ne adja, hogy legyen folytatás!