A jóga nemcsak a testet, de a lelket is megmozgatja

KISS CSENGE

Orsi középiskolás korában, kilencedikesként találkozott a jógával. A sok ülés, valamint a nehéz iskolatáska miatt gyakran fájt a háta, és mivel egyik sport sem állt igazán közel hozzá, hamar megfogalmazódott benne, hogy szüksége lenne valamire, ami segít. „Nem jött be semmi más sport, ezért kipróbáltam a jógát, mivel tudtam, hogy a problémáimra nagyon jó megoldás lenne. Viszont akkoriban erre Kolozsváron nagyon kevés lehetőség volt” – mesélte Orsi. 

Az a bizonyos első óra végül meghatározóvá vált – Orsi számára ott indult el az az út, ami később a jógaoktatói hivatáshoz vezetett. „Eleinte csak jól esett mozogni, aztán fokozatosan azt éreztem, hogy ez sokkal többről szól” – emlékezett vissza. Különösen meghatározó tanításként maradt meg benne az a gondolat, amit az órákon akkoriban gyakran hallott: „Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. A matracon csak arra figyeljünk, hogy a saját testünk mire képes – mi az, ami belefér nekünk, ne mások képessége legyen a mérce”.

Különösen Cătălina, a tapasztalt jógaoktató – akihez azóta is rendszeresen visszatér tanulni és feltöltődni – inspirálta arra, hogy a jógában még inkább elmélyüljön. Orsi elmesélte, ebben a mozgásformában hamar magára talált. Így született meg benne az elhatározás, hogy belevágjon a jógaoktatói képzésbe.

A tudást pedig Goából, a jóga kultúrájának bölcsőjéből hozta haza. „Már 2023-ban megfogalmazódott bennem az ötlet, ezért szépen lassan elkezdtem gyűjtögetni a tanfolyamra és a repülőjegyekre. Végül 2024-ben jutottam ki Goába, ahol a tanfolyam után még egy hónapot utaztam” – osztotta meg Orsi az utazás előkészületeit. A képzés neve multi-style teacher training volt, amely három fő irányzatot ötvözött: a hathát, az astangát és a vinyaszát. „Ez a három volt, amiből mindenféle óránk volt. Persze mindenki eldönthette, mit szeretne később tanítani. A tanfolyam után nem is mindenki kezdett el oktatni”.

A 200 órás képzés azonban nem csak fizikai gyakorlatokból állt. A képzés összetettségét az alapgyakorlatok szerteágazottsága is bizonyítja. Az astanga – tehát maga a mozdulatok helyessége mellett – anatómiai és jógafilozófia része is volt a képzésnek, illetve a légzőgyakorlatok is kiemelt figyelmet kaptak. Orsi számára ez a mozgásforma ennél sokkal többet jelent: „A jóga igazából nem csak mozgás, az életembe próbálom bevonni a spirituális részeit is. Légzőgyakorlatokat szeretnék mindennap végezni, de sajnos nem tudok rászánni napi 10-20 percet. Egyébként, nagyon sok mindent be lehet vonni a mindennapokba anélkül, hogy az ember észrevenné. Ha tudatosan alkalmazod őket, egy idő után reflexszerűen jönnek majd. Ez pedig olyan változásokat hoz az életedbe, mint például az, hogy egy-egy szituációban – amelyekben máskor már rég felfőtt volna az agyvized – nyugodt tudsz maradni. Sokat segít a kontrolban, a reagálóképességben, a helyzetekhez való viszonyulásban. Tehát a jóga nem csak abból áll, hogy leülünk a matracra, és a gyakorlati részét csináljuk. Ez a látványosabb része, amit mindenki ismer – de azon kívül nagyon sok mindent megtanít a matracon túl is” – fogalmazott Orsi.

A kép, amit Orsi lefestett Goáról, nagyon csalogatóan hatott: tengerpart, ugráló majmok, egyszerűség és 32 fok. Persze, emellett az a kemény munka, amivel a három hetes intenzív kurzust végig vitte, már eloszlatja a nyaralás illúzióját. Nem is beszélve arról, hogy teljesen más a kultúra, az életviszonyok sokkal egyszerűbbek, ezekhez mind hozzá kellett szoknia. Az egész kaland egynapos útifáradsággal és a „Biztos, hogy akarom én ezt?” kérdéssel kezdődött.

Goában a jógaoktatói képzés a sokszínűségről is szólt. Ott különböző személyiségek kerültek össze, ami néha érdekes helyzeteket teremtett. A fiatal jógaoktató elmondása alapján voltak, akik nagyon komolyan vettek mindent, miközben a jóga elsősorban nem erről szól. Nem volt gond, ha a leendő oktatók valamit nem végeztek el tökéletesen. A nyelvi különbségekből is fakadtak néha kisebb gondok. „Ott volt ez a nyelvi akadály. A tanároknak nem az anyanyelvük az angol, így előfordult, hogy valami nem jött át azonnal” – mesélte Orsi, kiemelve azt, hogy a kurzus egyik legautentikusabb élményét pont ez a sokféleség adta. Mindenki megtalálta a helyét, hozzátette a saját gondolatait, és nem szigorú, mindent tányéron tálaló képzés volt, hanem barátságos, családias közeg.

A fizikai kihívások és a kurzus intenzitása mellett azonban az egész képzés spirituális oldala volt az, ami Orsiban a legmélyebb nyomot hagyta. A kurzus alatt az egyik jógaoktatótól, Nitintől gyakran elhangzott egy tanítás, amelyet az óráin Orsi is szeretne tovább adni: „Push yourself, but don’t force yourself” (Magyarra valahogy így lehetne lefordítani: ösztönözd magad, de ne erőltesd túl). Az ott töltött idő alatt ez a gondolat végig kísérte a gyakorlásait: törekedni a fejlődésre, de nem görcsösen, nem erőből. A kurzusból ez az egyszerű, mégis fontos gondolat maradt meg neki a legjobban.

A jóga Orsi számára a másfél éves tanítással együtt olyan, mint egy hivatás, egy spirituális út, amelyben ő és vele együtt mások is folyamatosan fejlődnek. Az órák során a hangsúly mindig a saját tempón, a személyes fejlődésen van, így bárki – kortól vagy edzettségtől függetlenül – biztonságosan és kényelmesen csatlakozhat. Fontos hangsúlyozni, hogy a jóga nemcsak a vékony, hajlékony embereknek való. Sokan tévesen gondolják ezt, pedig a jóga valójában bárki számára elérhető, aki szeretné fejleszteni a belső fókuszát, figyelni a testére, és kiszakadni a napi teendőkből.

Az Orsi által vezetett jógaórák remek kikapcsolódást adhatnak bárkinek, aki szeretné lerázni a hét terheit, átmozgatni magát és barátságos, nyugodt légkörben feltöltődni. Akár a hétfő reggeli korai kezdés a megfelelő időpont, akár a szerdai esti lazulás, könnyű megtalálni a saját ritmust, mert minden alkalom úgy van felépítve, hogy mindenki a saját tempójában kapcsolódhasson a gyakorláshoz. 

Gondolva a Kolozsváron élő számos külföldi egyetemistára, Orsi a magyar nyelvű órái mellett angolul is oktat, a szombatonként 11 órakor kezdődő energizáló flow teljes egészében angol nyelven zajlik.

Ellátogattam Orsi egyik órájára, hogy az élményimről első kézből mesélhessek. A szombati angol nyelvű jógaórán vettem részt, és már az elején nagyon kellemes atmoszféra fogadott. A gyakorlás során nincs sietség, nincs teljesítménykényszer, csak a jól összeállított mozgássorozat, ami egyszerre lazít, átmozgat és segít „lekapcsolni” az állandó pörgésről. Ahogy telt az idő, egyre könnyebb volt csak a légzésre és a mozdulatokra figyelni, és teljesen átadni magunkat annak a ritmusnak, amit az óra megteremtett. A végére tényleg úgy éreztem, mintha kicsit kiszellőzött volna a fejem, és újra lenne tér és energia a mindennapokhoz.

Orsi órái mindenki számára nyitottak, aki szeretné feltölteni a testét és a lelkét. Heti három alkalommal – hétfőn, szerdán és szombaton – különböző órákban az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén tart órákat minden érdeklődő számára.