Beszélgetés a Parno Graszt zenekar frontemberével, Oláh Józseffel

– Hogyan születik egy Parno Graszt-dal? Ki írja a szövegeket, ki találja ki a dallamokat?
– Igazság szerint, mivel a gyerekeim – jobban mondva a családom – a zenekarom, egymásnak minden egyes lélegzetvételét ismerjük. Olyan is megtörténik, hogy élesben, próba nélkül játsszuk el a dalt, és a színpadon születik meg a valódi hangszerelés. Úgyhogy ebből a szempontból nincs nehéz dolgom.
– Van valamilyen rituálétok fellépések előtt?
– Igen, eret szoktunk vágni. Viccet félretéve, igazából nekünk nincs semmilyen hagyományszerű rituálénk. Fellépések előtt pálinkát iszunk, hogy meglegyen a kellő löket. Mi egy család vagyunk, a nap szinte minden pillanatában együtt vagyunk, úgyhogy nincs szükségünk rituáléra.
– Az, hogy egy család vagytok, inkább megkönnyíti vagy megnehezíti a közös munkát?
– Is-is – számomra legalábbis. Van, ami nehéz, például nem tudom azt mondani a fiamnak, amikor nem azt csinálja amit kell, amit én szeretnék, hogy „fiam, holnap ne gyere!” A nagy egészet nézve inkább jó oldala van, mintsem rossz. Ahogyan elmondtam az imént, minden lélegzetvételét ismerjük egymásnak, összetartozunk. Ha bármi történne – valamelyikünk véletlenül eltéveszt valamit koncert közben –, mindenki megy utána és nem tűnik fel a közönségnek, hogy valami baki lenne. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy ennyire összeforrtunk.
– Az elmúlt években több külföldi túrnétok is volt. Többször léptetek már fel Erdélyben is. Milyen visszacsatolást kaptok a közönségtől nemzetközi színtéren?
– Hál’istennek ezek a nagyobb külföldi túrnék az utóbbi időben kimaradtak. Már csak a szomszédos országokba járunk – ahol persze magyarok is laknak. Most, hogy megszűnt a határ, nekem tényleg olyan már, mintha Magyarországon belül utaznánk. Kolozsváron is játszottunk már a Kolozsvári Magyar Napokon, több tízezer ember előtt. Borzasztó megható volt azt látni, hogy a dalaink 90%-át ismerik az emberek és velünk együtt éneklik. Ez pozitív visszacsatolás nekünk. Érezni, azt, hogy szeretnek minket – ez a legfontosabb.

– Van valami, amiben egyedi az erdélyi közönség? Ha igen, miben más, mint mondjuk a magyarországi?
– Hát, ebben a jó tájszólásos beszédben mindenképpen különleges. Annyira imádunk emberekkel diskurálni, a székelyek olyan jóízű tájszólással beszélnek, hogy élvezet hallgatni. Bagossy Norbinak mondtam egyszer, hogy „Norbi, énekelj nekem valami dalt ezzel a tájszólással!” Ő pedig azt mondta, úgy nem tud énekelni. Ebből a szempontból nagyon közel áll a szívünkhöz Erdély és az összes külhoni magyar, mert ők hozzánk tartoznak – egy vérből valóak vagyunk, nemde?
– Melyik dalotok tükrözi leginkább azt, ahogyan gondolkodtok a világról és miért?
– Szerintem a Suttog a szél. A dalban is az fogalmazódik meg, hogy szeretnénk az emberekkel békében élni, mindenféle megkülönböztetés nélkül. Szeretnénk, hogy elfogadják végre a cigányokat értékes embereknek, mert az élet a szeretetről szól – ez ha hiányzik, nincs élet.
– Hogyan tudnád leírni azt a hangulatot, ami a koncertjeiteken van?
– Hűha! Nekem kicsordult a könnyem, amikor a Már nem szédülök-öt énekeltük – sőt, láttam Heléna (Oláh Heléna énekesnő – a szerk. megj.) is törölgeti a szemeit. Még mindig van olyan – pedig már lezenéltük az életünket –, amikor bekerül a gombóc a torokba és nagyon nehéz énekelni, kicsordul egy-két könnycsepp. De mi nem is akarjuk elrejteni az érzéseinket, kimutatjuk azokat. Az, hogy most is ennyi ember itt volt, és együtt, egységesen énekelték a dalainkat, számomra felemelő érzés.
– Melyik az a sor, amelyik a leginkább meghat titeket, amikor rengeteg ember énekli veletek együtt?
– Nem tudnék csak egy sort kiragadni, inkább dalokat – például a Már nem szédülök vagy a Suttog a szél, mert ezek komoly üzenetet hordoznak magukban. Mondjuk A Mukinak a fiát azt pont nem ide sorolnám, mert az inkább vicces, poénos dal. Szóval, ezek a mély lélegzetű dalok azok, amiknek hallatán az emberek remélhetőleg megállnak és elgondolkodnak egy pillanatra.
– Mire számíthat tőletek a közönség a közeljövőben?
– Arra számíthat, hogy szeptember 24-én a Budapest Parkban lesz nagykoncertünk a bátyám halálának hároméves megemlékezésére – ő volt a nagybőgősünk, aki hirtelenséggel távozott közülünk. A Facebook-oldalunkon megtalálnak minden információt a következő fellépéseinkről. Ha igazán van kedvük és érdekeljük őket, akkor sok szeretettel várunk mindenkit!