„Az élet a szeretetről szól – ha ez hiányzik, nincs élet”

Beszélgetés a Parno Graszt zenekar frontemberével, Oláh Józseffel

Színpadon a Parno Graszt zenekar (Fotó: Vibe Fesztivál / Facebook)
Hagyományok, népzene, örökség, család – ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a családtagokból és közeli barátokból álló Parno Graszt együttest. A lassan negyven éve alapított zenekar nem csak a szívünket hódította meg, hanem a világot is. Európa több országában léptek már fel, sőt túrnéztak már Indiában és az Egyesült Államokban is. Mi Marosszentgyörgyön találkoztunk velük, a Vibe Fesztiválon adott koncertjük után, ahol a zenekar frontemberével, Oláh Józseffel beszélgettünk.

– Hogyan születik egy Parno Graszt-dal? Ki írja a szövegeket, ki találja ki a dallamokat?

– Igazság szerint, mivel a gyerekeim – jobban mondva a családom – a zenekarom, egymásnak minden egyes lélegzetvételét ismerjük. Olyan is megtörténik, hogy élesben, próba nélkül játsszuk el a dalt, és a színpadon születik meg a valódi hangszerelés. Úgyhogy ebből a szempontból nincs nehéz dolgom.

– Van valamilyen rituálétok fellépések előtt?

– Igen, eret szoktunk vágni. Viccet félretéve, igazából nekünk nincs semmilyen hagyományszerű rituálénk. Fellépések előtt pálinkát iszunk, hogy meglegyen a kellő löket. Mi egy család vagyunk, a nap szinte minden pillanatában együtt vagyunk, úgyhogy nincs szükségünk rituáléra.

– Az, hogy egy család vagytok, inkább megkönnyíti vagy megnehezíti a közös munkát?

– Is-is – számomra legalábbis. Van, ami nehéz, például nem tudom azt mondani a fiamnak, amikor nem azt csinálja amit kell, amit én szeretnék, hogy „fiam, holnap ne gyere!” A nagy egészet nézve inkább jó oldala van, mintsem rossz. Ahogyan elmondtam az imént, minden lélegzetvételét ismerjük egymásnak, összetartozunk. Ha bármi történne – valamelyikünk véletlenül eltéveszt valamit koncert közben –, mindenki megy utána és nem tűnik fel a közönségnek, hogy valami baki lenne. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy ennyire összeforrtunk.

– Az elmúlt években több külföldi túrnétok is volt. Többször léptetek már fel Erdélyben is. Milyen visszacsatolást kaptok a közönségtől nemzetközi színtéren?

– Hál’istennek ezek a nagyobb külföldi túrnék az utóbbi időben kimaradtak. Már csak a szomszédos országokba járunk – ahol persze magyarok is laknak. Most, hogy megszűnt a határ, nekem tényleg olyan már, mintha Magyarországon belül utaznánk. Kolozsváron is játszottunk már a Kolozsvári Magyar Napokon, több tízezer ember előtt. Borzasztó megható volt azt látni, hogy a dalaink 90%-át ismerik az emberek és velünk együtt éneklik. Ez pozitív visszacsatolás nekünk. Érezni, azt, hogy szeretnek minket – ez a legfontosabb.

Fotó a közönséggel a 2024-es Kolozsvári Magyar Napos fellépés végén (Fotó: Tompa Réka)

– Van valami, amiben egyedi az erdélyi közönségHa igen, miben más, mint mondjuk a magyarországi?

– Hát, ebben a jó tájszólásos beszédben mindenképpen különleges. Annyira imádunk emberekkel diskurálni, a székelyek olyan jóízű tájszólással beszélnek, hogy élvezet hallgatni. Bagossy Norbinak mondtam egyszer, hogy „Norbi, énekelj nekem valami dalt ezzel a tájszólással!” Ő pedig azt mondta, úgy nem tud énekelni. Ebből a szempontból nagyon közel áll a szívünkhöz Erdély és az összes külhoni magyar, mert ők hozzánk tartoznak – egy vérből valóak vagyunk, nemde?

– Melyik dalotok tükrözi leginkább azt, ahogyan gondolkodtok a világról és miért?

– Szerintem a Suttog a szél. A dalban is az fogalmazódik meg, hogy szeretnénk az emberekkel békében élni, mindenféle megkülönböztetés nélkül. Szeretnénk, hogy elfogadják végre a cigányokat értékes embereknek, mert az élet a szeretetről szól – ez ha hiányzik, nincs élet.

– Hogyan tudnád leírni azt a hangulatot, ami a koncertjeiteken van?

– Hűha! Nekem kicsordult a könnyem, amikor a Már nem szédülök-öt énekeltük – sőt, láttam Heléna (Oláh Heléna énekesnő – a szerk. megj.) is törölgeti a szemeit. Még mindig van olyan – pedig már lezenéltük az életünket –, amikor bekerül a gombóc a torokba és nagyon nehéz énekelni, kicsordul egy-két könnycsepp. De mi nem is akarjuk elrejteni az érzéseinket, kimutatjuk azokat. Az, hogy most is ennyi ember itt volt, és együtt, egységesen énekelték a dalainkat, számomra felemelő érzés.

 

– Melyik az a sor, amelyik a leginkább meghat titeket, amikor rengeteg ember énekli veletek együtt?

Nem tudnék csak egy sort kiragadni, inkább dalokat – például a Már nem szédülök vagy a Suttog a szél, mert ezek komoly üzenetet hordoznak magukban. Mondjuk A Mukinak a fiát azt pont nem ide sorolnám, mert az inkább vicces, poénos dal. Szóval, ezek a mély lélegzetű dalok azok, amiknek hallatán az emberek remélhetőleg megállnak és elgondolkodnak egy pillanatra.

Mire számíthat tőletek a közönség a közeljövőben?

– Arra számíthat, hogy szeptember 24-én a Budapest Parkban lesz nagykoncertünk a bátyám halálának hároméves megemlékezésére – ő volt a nagybőgősünk, aki hirtelenséggel távozott közülünk. A Facebook-oldalunkon megtalálnak minden információt a következő fellépéseinkről. Ha igazán van kedvük és érdekeljük őket, akkor sok szeretettel várunk mindenkit!

Kapcsolódó cikkek

Vibrálóan élénk, egyedi táskák – ez látható a Selected Bags weboldalán. A márka megálmodója erdélyi divattervező, Antal Hajnal, aki férjével készíti a különleges darabokat. A divattervezővel a Vibe fesztiválon beszélgettünk. Interjúalanyunk gyermekként modellkedett, divat iránti szeretetének ez a kiindulópontja. Márkája idén tizenkét éves, az alkotások különlegessége nemcsak a táskák kinézetéből fakad, hanem legfőképpen abból, hogy környezetbarát is, lévén, hogy nagyrészt újrahasznosított papírból készülnek. Erdélyben hogyan lehet valaki sikeres vállalkozó fiatal nőként? Mi van akkor, ha a közvetlen környezet negatív gondolatai visszahúznak? Antal Hajnal válaszolt.
Példakép(p)