Zöld erdőben jártam, campusosokat láttam, nem akartak pihenni, szabad-e kérdezni?

Ezt a fotót szerkesztőségünk tagja, ezen cikk egyik szerzője, Noémi küldte, elmondta, a húsvét náluk mindig csendes, a megemlékezésről és a hagyományokról szól
Sonka, torma, hímes tojás – húsvétkor a háztartások asztala ezektől roskadozik. Most a Campus hasábjai roskadoznak a ti válaszaitoktól. Mivel a vakációban sem tudunk pihenni, egyetemistákat kérdeztünk, akik összeállításunkban az ünnepi hangulatról és a hagyományaikról meséltek. Emellett azt is elmondjuk, hogy a szerkesztőségünk mivel tölti a jól megérdemelt pihenőszabadságot.

– Hogyan ünneplitek a húsvétot?

Júlia: – Számomra a húsvét igazán a reggeli misével és a kosárszenteléssel, majd a megszentelt ételek elfogyasztásával kezdődik. Az ünnepet az előkészületek, valamint a családdal együtt töltött idő teszi teljessé.

Dani: – Nagyszombaton templomba megyünk, másnap általában a család együtt reggelizik – a menü a megszentelt étel. Délután jönnek a rokonok, vagy mi látogatunk el hozzájuk.

Szandi: – Az ünnepre a családdal közösen készülődünk – együtt főzünk, templomba megyünk, vendégeket várunk, illetve vendégségbe járunk. 

András: – A húsvétot együtt töltött idővel és úrvacsorával ünnepeljük.

T. Ivett: – A húsvétot gyermekkorom óta családi körben, a hagyományokat követve ünnepeljük. Nagypénteken Jézus keresztre feszítésére emlékezünk, templomba megyünk, tojást hímezünk, viszont semmilyen fizikai munkát nem végzünk. Szombaton minden húsvéti finomságot elkészítünk, vasárnap templomba megyünk, aztán a családdal együtt ebédelünk. Hétfőn a lányokkal várjuk a locsolókat.

Vivien: – A közösen eltöltött időt mondanám. Vasárnap reggel misére megyünk – annak ellenére, hogy a családom zöme református –, hogy megszentelhessük az ételt, amelyet reggelire elfogyasztunk. Ezt követően a közelebbi rokonokat, barátokat ebédre hívjuk. Másnap pihenünk, várjuk a locsolókat – különösen én. Számomra ezt jelenti a húsvét – a szeretteinkkel eltöltött időt.

Róbert: – Húsvétkor a családdal ünnepelünk, közösen reggelizünk, sonkával, tojással, kaláccsal, és mindig festünk tojást is – ez már hagyomány.

Ivett: – Húsvétkor általában az a szokásunk, hogy elmegyünk mamámékhoz Kárpátaljára, aztán az összes rokont meglátogatjuk. 

Tétény: – A családban vannak kicsi gyermekek, ezért az udvaron csokitojás-vadászatot szervezünk, amelyet nagy családi ebéd követ.

– Mit csináltok a vakációban?

Júlia: – Igyekszem a családommal és a barátaimmal minél több minőségi időt tölteni.

Dani: – Pihenünk, kirándulunk, ha jó az idő, akár egynapos kiruccanást is szervezünk. Néha csak jó filmnézés és társasjátékozás otthon a program.

Szandi: – Megpróbálok a családommal és a barátaimmal minél több időt tölteni. Emellett annyit pihenek, amennyit csak tudok.

András: – Mindegy, csak boldog legyek. 

T. Ivett: – A vakációban próbálok pihenni és a családdal minél több időt tölteni. Szabadidőmben igyekszem könyvet olvasni, viszont a tanulásról sem feledkezem el teljesen.

Vivien: – Mondanám azt, hogy kialszom magam, de nem. Az itthonlétet és a „nyugalmat” rövid idő alatt megunom, ezért próbálok a barátaimmal minél több programot tervezni. 

Róbert: – A vakációra pihenést és kis kirándulást terveztem.

Ivett: – Ha visszamegyünk Magyarországra, akkor találkozom néhány barátommal, és elkezdek készülni a vizsgáimra, mert lesz néhány prezentációm.

Tétény: – A városban rengeteg dolgom van, azokat intézem.

Random falusi buli valahol az Isten háta mögött. Anyu azt mondta, korán érjek haza. Reggel öt óra van. Mission accomplished. (Dolly fotója)
Szabadnap és hóbort – Hiába vagyok szabadnapon és a munka elvégzése húsvét után is ráérne, nem tudok leállni, így szórakozás közben is dolgozom, ami jelen képen az esti ég kémlelésében és fotózásában merül ki. (Csanád)

– Van közös családi szokásotok húsvétkor?

Júlia: – Általában a közös filmezés, társasozás az ünnepi programunk. Ha szép az idő, akkor az udvaron játszunk valamit közösen – tollas, pingpong, hasonlók.

Dani: – Közösen felseperjük az egész udvart.

Szandi: – Nem tudom, hogy ez annak számít-e, de a közös főzést, az előkészületeket ide sorolnám. Illetve a tojásfestést, amit minden évben együtt csinálunk.

András: – Mivel lelkészgyerek vagyok, dolgozunk. 

T. Ivett: – A családunkban közös hagyomány a tojáshímzés, valamint a vasárnapi ebédnél eltöltött idő. A tojáshímzés mindig különleges alkalom: mindenki leül az asztalhoz, előkerülnek a festékek és a különféle díszítőeszközök. Miközben együtt alkotunk, beszélgetünk, nevetünk, és megosztjuk egymással a mindennapok eseményeit.

Vivien: – A készülődést mondanám. Ide sorolnám a közös templomba menést és a nagy családi ebédet, amit minden évben nálunk tartunk – az ezt követő nagy mosogatás is családi programnak számít.

Dolly azt mesélte: „nálunk hagyomány, hogy a római katolikus vallású tatám miatt minden húsvétvasárnap reggel elmegyünk a misére, ahol az általunk vitt ételt megszentelik. Itt az látható, ahogyan a megszentelt kosárral a kapun belépve Junior várt minket – nem tudja, hogy ő ebből nem kap”

Ivett: – Nincs olyan, amit csak mi csinálnánk. Vasárnap templomba menés és családi ebéd mindig van.

Tétény: – Amióta ehetek csokit, a csokitojás-vadászat a mi hagyományunk.

– Szoktak járni hozzád locsolók? Ha igen, hogyan várod őket?

Júlia: – A megszokott emberek általában minden évben jönnek. Szép öltözetben, finomságokkal és tojással várom őket.

Szandi: – Persze, mindig. A húsvétra készített finom ételekkel, italokkal várjuk őket.

T. Ivett: – Falun lakom, nálunk még él a locsolkodás hagyománya. Húsvéthétfőn a lányok a fiúkat elegánsan várják, akik hímes tojásért cserébe illatos kölnivel öntöznek. Ritka, de van olyan fiú is, aki vödör vízzel locsolja a fiatal lányokat, hogy ne hervadjanak el. Számomra a húsvétnak ez az egyik legszebb része.

Kibéden még él az a szokás, hogy húsvét előtt ellopják azokat a kapukat, ahol szép lányok laknak. Emellett az udvart tolluval és/vagy fűrészporral szórjak meg. Mivel van húgom, az elmúlt öt-hat évben mindig kosz volt az udvaron, mert a kaput nem lehet leakasztani. Idén úgy adódott, hogy eme estén itthon voltam, így elhatároztam, hogy különböző módszerekkel megvédem a váram. Sikerült. (Csanád)

Vivien: – Az évek alatt megszokott vendégkör alakult ki, akikre mindig számíthatok. Ezeket a társaságokat régi osztálytársak, barátok és rokonok alkotják. A kisebb fiúk már egyáltalán nem járnak, nagyon ritka, aki mégis – ők is csak a rokonokhoz látogatnak el. Sok lánnyal ellentétben a locsolókat nagyon várom, mivel a karácsonyon kívül ez az egyetlen alkalom, amikor néhányukkal találkozhatok. Ilyenkor jólesik beszélgetni velük, megtudni, hogy a legutóbbi találkozásunk óta mi történt. Finom ételekkel és italokkal várom őket.

Ivett: – Régebben a faluban többet jártak locsolkodni. Emlékszem, aznap este a sok kölni keveredése miatt mindig hajat kellett mosnom. Most nincs, aki járjon, a családból néhányan meglocsolnak. Egyébként várom, hogy egyszer húsvétkor a barátaimmal legyek, s a fiúk hideg vízzel öntsenek le.

– Szoktál járni locsolkodni? Ha igen, kiket locsolsz meg?

Dani: – Régebben gyakrabban jártam, főleg a rokonokhoz és a közeli ismerősökhöz. Most már inkább csak családon belül locsolkodunk.

András: – A barátaimat és a szeretteimet locsolom meg.

Róbert: – Locsolni mostanában már nem járok, de gyermekként sok helyre mentem. 

Tétény: – Igen, de csak családtagokat látogatok meg. 

– Mennyire tartod fontosnak, hogy a húsvéti hagyományokat ápoljuk?

Júlia: – Mind az ünnepet, mind a hagyományokat nagyon fontosnak tartom. Ugyanis ezek olyan alkalmak, amelyek által közelebb kerülhetünk egymáshoz, az emberek között szorosabb kötelék alakulhat ki. Ha valakinek máskor nincs lehetősége, hogy találkozzon a családja egyes tagjaival, erre ünnepekkor több esélye adódik.

Dani: – Azt gondolom, hogy fontos a hagyományok ápolása – ez minden téren érvényes. Ezek szép szokások, amelyek a kultúránkat képezik. Ha mi nem ápoljuk a hagyományokat, akkor rohamos tempóban odavesznek, a következő generációknak semmilyen eszmei értéket nem biztosítva.

Szandi: – Fontos, hogy a hagyományainkat megtartsuk, továbbadjuk, hogy ne vesszenek el. Nagyon örülnék, ha a hagyományos vödör vízzel való locsolás vagy a népviseletben történő locsolás fennmaradt volna. Ez azonban, sajnos, már nagyon ritka.

András: – Igen, kifejezetten fontosnak tartom.

T. Ivett: – A húsvéti hagyományoktól nagyon sokan eltávolodtak. Fontosnak tartom, hogy ezeket a hagyományokat ápoljuk, ha ránk hagyták őket.

Vivien: – Fontos, hogy a hagyományokat valamilyen szinten megőrizzük. Ezek remek lehetőségek a kapcsolatfenntartásra, az emberek között egyfajta kötelék. Szerencsésnek érzem magam, amiért ezen a hagyományon keresztül a számomra fontos emberek gondolnak rám.

Róbert: – A húsvéti hagyományok ápolását fontosnak tartom, mert nemcsak a családi és a népi szokásokat őrizzük, hanem Jézus feltámadására is emlékezünk – az ünnepnek ez mélyebb lelki jelentést ad.

Ivett: – Szerintem vagány, hogy vannak hagyományaink. Feldobják az ünnepet, viszont ezek is kiüresednek, ha nem értjük valójában, mit ünnepelünk ilyenkor.

Ropogós
Nem