– Mi alapján választottátok ki a Honfoglalót az est tematikájának?
Orgován Anita: – Az egész azzal kezdődött, hogy az elnökséggel összeültünk brainstormingra, tudtuk, hogy szeretnénk valami új, egyedi programot, ami még nem volt, a szokásos kvíz- és beerpongprogramok közé kis változatosságot akartunk. Ötletelés közben felmerült a Honfoglaló gondolata, amire mind felkaptuk a fejünket. Ez az a játék, amelyet mindenki ismer, játszott és szeret. Elkezdtük kidolgozni, hogyan tudnánk megvalósítani ezt a leggyakrabban online térben játszott játékot úgy, hogy a csapatok számára élvezhető legyen.
– Hogyan néz ki egy-egy szakosztályos esemény megrendezése? A programok szervezésekor milyen szempontokat kellett figyelembe vennetek?
Orgován Anita: – A hosszú gyűléseknek és a folyamatos, kitartó munkának a gyümölcse egy-egy szakosztályos rendezvény. A KÚFoglalónál a legnagyobb munka a logisztika és a 300-nál is több kérdés kidolgozása volt. Figyeltünk arra, hogy a program élvezhető legyen, őrizze meg a Honfoglaló jellegzetes, dinamikus hangulatát, ugyanakkor fontos szempont volt, hogy ne legyen túlságosan hosszú. Örömünkre sok csapat jelentkezett, azt szerettük volna, hogy mindenki korrekt módon sorra kerüljön.
– Minden az elképzelésetek alapján valósult meg? Voltak problémák?
Orgován Anita: – Igen, sőt nagyobb sikernek örvendett, mint amekkorára számítottunk. Persze, voltak minimális bakik, amelyekre legközelebb jobban figyelünk. Ezek természetes dolgok, ezekből az apró hibákból tapasztalatot szerzünk és tanulunk. A lényeg, hogy a helyszínen felmerülő gondokat a legjobb tudásunk szerint tudjuk orvosolni. Szerencsére, az egész mögött olyan csapat állt, amelynek ez nem jelentett akadályt. Innen is köszönöm az elnökségnek azt az óriási munkát, amelyet a KÚFoglalóba fektettek, illetve nagy köszönet mindenkinek, aki eljött és velünk játszott. Várunk mindenkit a következőre is!
– Hogyan érezted magad a játék alatt? Milyen hangulatban telt az este?
Péter: – Amikor nem rajtunk volt a sor, az emberkéket fényképezgettem. Amikor mi következtünk, éreztem, hogy ebből csak katasztrófa lehet... És mi lett? Igazam. Sok esetben mi voltunk a leghangosabbak. Jól szórakoztam, sok ember szemében láttam, hogy ők is így éreznek.
Zsolt: – A játék közben és annak keretein kívül is jól éreztem magamat. A hangulat jó volt, mindenkiben ott volt a versenyszellem, és próbáltuk a legjobbat kihozni magunkból. Igazi megmérettetés volt.
Lukász: – A játék alatt igazán aktívnak éreztem magam, előjött a versenyszellem, így könnyen beleéltem magam „Kolozsvár elfoglalásába”. Az este hangulata pörgős és pikáns volt, főleg a játékosok számára – majd kicsit morcos a kiesetteknek, de azt kompenzálta más.
Júlia: – Nagyon kellemes este volt, a játék előtt izgatott voltam, kíváncsian vártam a kérdéseket. Az izgalom a meccsek közben sem múlt el, tele voltunk adrenalinnal.
– Mi volt az a kérdés/témakör, ami a leginkább meglepett?
Péter: – Csak dobtuk be a válaszokat, amelyek „helyesnek” tűntek. Viszont voltak olyan pillanatok, amikor megálltunk, hogy „tessék?”. Az egyik kérdés az volt, hogy melyik élőlény vérszívó. Baki csúszott a számításba, mivel a válaszok között ott volt a pióca és a szúnyog is. Vicces volt látni mindenkit lefagyni: csak egyetlen válasz lehet helyes? Már azt hittük, hogy a szúnyog mindent szív, csak vért nem, mert a kérdés biztos helyes.
Zsolt: – A belsős kérdések nekünk, a szakosztály tagjainak kis előnyt biztosítottak. De voltak random kérdések is, amelyekre nem érkezett helyes válasz.
Júlia: – A legjobban a matekos témakör lepett meg. Sose gondoltam volna, hogy a kijelzőn ez jön majd velem szembe.
– Miért döntöttél úgy a csapatoddal, hogy részt vesztek a KÚFoglalón?
Péter: – Tökéletes alkalom volt arra, hogy a kocsmában a ritkán látott barátokkal élvezzük egymás társaságát, miközben minden apróságon kacarászunk.
Zsolt: – A KÚF tagjai vagyunk, minden eseményre eljárunk, ezért ezt sem hagyhattuk ki.
Lukász: – Érdekes kezdeményezésnek tartottam. Egyrészt a tudásomat szerettem volna felmérni, másrészt örömteli estét akartam eltölteni a közösségben.
Júlia: – A játék online verzióját imádom, kíváncsi voltam, hogy ezt ilyen jellegű rendezvényen keresztül hogyan tudnák megvalósítani. Ahogyan sejtettem, sokkal izgalmasabb volt élőben, mint virtuálisan. Annak ellenére, hogy nem nyertünk, nagyon elégedett vagyok. Örülök, hogy volt lehetőségem kipróbálni a játékot ilyen formában.
– Hogyan készültetek fel? A győzelem volt az elsődleges szempont vagy az élmény?
Péter: – Fel kellett volna készülni? Az lett volna a legnagyobb meglepetés, ha az első fordulóban továbbjutunk.
Zsolt: – A felkészülés igazából annyiból állt, hogy amíg vártuk a buszt, beléptünk a Triviador játékba. Az első kérdés után jött a busz, de ez egyikünket sem aggasztotta.
Lukász: – Hazudnék, ha azt mondanám, nem akartunk győzni. Szerintem minden jelentkezőben benne volt az, hogy jó lenne nyerni is, nem csak szórakozni. De a közösség is elég erős érv – már csak azért is, mert nem otthon vagy, hanem a spanokkal.
Júlia: – Igazából nem készültünk fel. Az új élményért mentem, amit megkaptam. Mint sokaknak, nekünk is a győzelem volt a cél, de anélkül is szuper emlék marad.
– Mi volt az este legemlékezetesebb pillanata?
Péter: – Az már a kocsma területén kívül történt. A helyszínen az, hogy a verseny alatt – ahelyett, hogy aktívan részt vegyünk – a rajztáblát megkérdőjelezhető rajzok elkészítésére használtuk.
Zsolt: – A legemlékezetesebb pillanat személyes, az eseményen kívül történt. Ami a kvízről biztos megmarad, az András és a gyönyörű palástja. Igazi férfiideál!
Lukász: – A túra a Soráig vagy a végén lebonyolított ökörködések.
Júlia: – Az egész este emlékezetes maradt, nem tudnék konkrét pillanatot kiemelni.
