Tudjátok, mitől lesz valakiből igazi kolozsvári egyetemista? Nem attól, hogy eljön otthonról és többé kevésbé önállóvá válik. Attól sem, hogy megtanul tanulni és rájön, hogy az érettségi semmi volt a szessziókhoz képest. Még attól sem, hogy megszereti a zakuszkát. Sőt, még attól a pillanattól kezdve sem, amikor kívülről tudja, hol mennyi egy üveg sör. NEM! NEM! NEM! Akkor válsz igazi kolozsvári egyetemistává, ha már nem nézel fel valahányszor elhalad a feje fölött egy repülő. Legalábbis dr. Soós Anna rektorhelyettes szerint. A Magyar tagozat teljesen hivatalos, Visszhang kórussal ékesített, hétfői megnyitóján a rekorhelyettes továbbá ismertette a kínálkozó lehetőségeket, a programok bőséges választékát, a nemzetközi kapcsolatok kihasználásának fontosságát, a továbbfejlődés módjait. Jó itt diáknak lenni – mondta még. Főleg mert az idei év kihívásokban és felfedezésekben fog dúskálni. Talpas Botond diákalprefektus pedig alátámasztotta ezt, arról beszélt, hogy a diákszervezetek hogyan segítik, programok, kedvezmények, A kártya által átvészelni a következő 40 hétnyi bizonyítást – szülők, egyetem, város, tanárok, saját magunk fele –, ami az újabb nyári szünidőtől választ el. Dr. Horváth István egyetemi tanár Évjáratok és generációk – erdélyi időszociológiai morzsák címmel tartotta meg istenhozott előadását. Előadásából kiderült a millenáris generáció túlnyomó részének megvan már a sikertörténete, arról viszont nem tudott biztosítani, hogy a mi, (annyit csesztetett) Z generációnknak mi lesz a sorsa. Egyelőre azt hiszem az, hogy bulizni fogunk, másnaposan megyünk be kurzusokra, idegeskedünk a tanulmányi szerződéssel kapcsolatban, honvágyunk lesz, messzi világot akarunk majd látni, gyorsan elfogy a pénzünk, de élvezni fogjuk. Mindegyik sörünket és reggeli kávénkat, és minden egyes alkalmat, amikor repülőt látunk elszállni a fejünk fölött, akár utánanézünk, akár nem.