Csodaév

Egy évvel ezelőtt gyanútlanul vártuk, Hogy a tizenkilencet végre húszra váltsuk. „Jövőre más lesz”, sokat mondogattuk, Ezúttal be is jött, bár nem pont így akartuk. Bárhová pillantunk, az egész világ maszkban, Másképp nézett ez ki a Sötét lovagban. A karantén sem volt jobb, mint egy sötét verem. Hiányzik már a korán kelés, na meg a tanterem. Továbbra sem árt azonban ébernek lenni, Mert most már Zoomon kell órákra menni. Egyes tanárok persze ki vannak akadva, Ha nem ülünk egész nap a gépünkhöz tapadva. Egy évig fesztiválok és koncertek nélkül élni, De lesz még belőlük sok, ettől nem kell félni. A többi fura dologról inkább nem beszélek, Pedig lenne miről, de nem visz rá a lélek. Ahogy a babonás szilveszterkor nem kér a csirkéből, Úgy nem kérünk mi sem többet az óévből. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan mehet. Jövőre ennél már tényleg csak jobb lehet. Feledjünk el tehát minden szörnyűséget. S kívánjuk egymásnak boldog(abb) új évet!