Ajánló

A Karib tenger kalózainak stúdiójától és a Vasember alkotójának jóvoltából 2016. április 4-én megszületett a 21. századi A dzsungel könyve. A film több díjat is begyűjtött, például a 2017-es Oscar-gálán a legjobb vizuális effektusnak járót. A vizuális effektusok valóban lenyűgözőek, látszik bennük a Walt Disney stúdió keze. Jon Favreau rendezőt és az egész filmes csapatot külön dicséret illeti a sztori viszonylagos átdolgozásáért.

November 9-én ismét bemutatták Görgey Gábor Hol a stukker?! (1969) című abszurd drámáját Kolcsár József rendezésében. Az Udvartér Teátrum telt házas előadására a Vigadó Művelődési Házban került sor, a darabot első alkalommal múlt hónapban, október 7-én vitte színpadra a kézdivásárhelyi társulat.

Rövid, mégis tartalmas, egyszerűnek tűnik, mégis a lelkemig hatolt. Ennél találóbb mondatot ki sem tudnék találni, ha Tormási Vyktória Rólunk szólt című történetére gondolok. Az alig kétszáz oldalas regény szinte azonnal belopta magát a szívembe, amit később sikerült alaposan összetörni, végül egyberagasztani.

A Black Mirror, azaz a Fekete tükör napjaink egyik legizgalmasabb sorozata. A cím tökéletesen kifejezi a sorozat lényegét: a mai világ emberének tart tökéletes tükröt, amiben jómagam a szomorú jövőt vélem felfedezni. Mindegyik része fantasztikus, és a nemrég megjelent film is eléggé ütős lett. Engem a harmadik évad első része fogott meg leginkább. A Szabadesés.

Barrey Levinson olyan amerikai politikai vígjátékot tár a néző szeme elé, hogy elakad a szó, megfagy a levegő, tudatosul bennünk, a média rabjaiban, hogy mennyire befolyás alatt vagyunk. Nem azon kell tűnődni, hogy befolyásol-e a média, hanem azon, meddig mehet el a manipulációban.

Az áldozat a hibás, a bűnös az áldozat... Mikor jutottunk idáig? Mikor lett az áldozat hibáztatása és megalázása hobbi, az elkövető sajnálata pedig erény? Mikor következett be az, hogy az igazságszolgáltatás menten azon ügyködik, hogy a vétkes szabad legyen és bátran folytathassa, amit csinált? Akkor hajlandók lépni, amikor késő, amikor már visszafordíthatatlan károk keletkeztek. Hogyan jutottunk idáig?

Szurovecz Kitti A sokszívű című kötete idén talán az első, aminek nem tudtam nemet mondani, és valamikor hajnali fél négykor olvastam el az utolsó sorokat. Egészen addig legalább háromszor jutott eszembe az, hogy talán, esetleg nem ártana, ha eltenném magam más... aznapra, de mindig azt mondtam, hogy csak még egy jelenet, csak még egy jelenet... Ebből aztán az lett, hogy egy éjszaka alatt kiolvastam az egészet, és nem tudom, ez jó-e, merthogy annyira beszippantott és magával ragadott, vagy inkább rossz, mert így viszonylag hamar a történet végére értem.

Jó rövidfilmet készíteni nem olyan egyszerű, mint azt az ember elsőre hinné. A rendezőnek jóval kevesebb ideje van üzenetet közvetíteni, mint a nagy filmek esetében. Sokféleképpen meg lehet ragadni a néző figyelmét, a történetalakításba viszont nem férnek bele felesleges részletek. A 10-15 perces rövidfilmek általában gyakran csak egyetlen nap vagy néhány óra eseményeit foglalják össze, különleges esetben viszont időugrást is tartalmaznak, ami élvezhetőbbé teszi a történetalakítást.

A boszorkánytéma, puszta érdeklődő laikus szintjén már egy ideje foglalkoztatott. Gyerekkorunktól kezdve találkozunk a jelenséggel mint a mesék gonosz erőivel, fantasykönyvek, szépirodalmi alkotások, filmek szereplőivel. Ezeknek, bár vannak közös vonásaik, mégis sokban különböznek. Kíváncsi lettem: vajon találnék-e a valóságban hiteles forrást arra, hogyan alakult ki ez a sokrétű kép mágiával foglalkozó vén banyákról, fiatal, gonosz lányokról, akik rontást árasztanak másokra ördögi eredetű erejüket felhasználva.

Végre lejárt (a szesszió, mi más?), így hát eljött a lelkiismeretfurdalás-mentes sorozatnézés ideje. Mondjuk szesszió alatt motivációnak hívjuk, s akkor már a lelkiismeret-furdalás is jobban nyugton marad, most pedig jutalomnak. Az én jutalmam ezúttal az Anne, E-vel a végén lett. A Netflix toplistáin előkelő helyet foglal el, talán azért is, mert rengeteg olyan mondat hangzik el benne, amely minden korosztály számára elgondolkodtató lehet. Azoknak, akik szívesen néznek régi időkről (1800-as évek) szóló sorozatokat.

Új-Mexikó, alvilág, luxusdrogok, pénz. Egyik fejezetről a másikra csöppenünk bele a fényűzésből ebbe a kegyetlennek tűnő sötét világba Baráth Viktória második regényében, A főnökben. Az Álomgyár kiadó elsők között számontartott sikerkönyve garantáltan leveszi a lábáról azokat az olvasókat, akik kedvelik a romantikus, enyhén krimis beütésű könyveket.