Ajánló

Az áldozat a hibás, a bűnös az áldozat... Mikor jutottunk idáig? Mikor lett az áldozat hibáztatása és megalázása hobbi, az elkövető sajnálata pedig erény? Mikor következett be az, hogy az igazságszolgáltatás menten azon ügyködik, hogy a vétkes szabad legyen és bátran folytathassa, amit csinált? Akkor hajlandók lépni, amikor késő, amikor már visszafordíthatatlan károk keletkeztek. Hogyan jutottunk idáig?

Szurovecz Kitti A sokszívű című kötete idén talán az első, aminek nem tudtam nemet mondani, és valamikor hajnali fél négykor olvastam el az utolsó sorokat. Egészen addig legalább háromszor jutott eszembe az, hogy talán, esetleg nem ártana, ha eltenném magam más... aznapra, de mindig azt mondtam, hogy csak még egy jelenet, csak még egy jelenet... Ebből aztán az lett, hogy egy éjszaka alatt kiolvastam az egészet, és nem tudom, ez jó-e, merthogy annyira beszippantott és magával ragadott, vagy inkább rossz, mert így viszonylag hamar a történet végére értem.

Jó rövidfilmet készíteni nem olyan egyszerű, mint azt az ember elsőre hinné. A rendezőnek jóval kevesebb ideje van üzenetet közvetíteni, mint a nagy filmek esetében. Sokféleképpen meg lehet ragadni a néző figyelmét, a történetalakításba viszont nem férnek bele felesleges részletek. A 10-15 perces rövidfilmek általában gyakran csak egyetlen nap vagy néhány óra eseményeit foglalják össze, különleges esetben viszont időugrást is tartalmaznak, ami élvezhetőbbé teszi a történetalakítást.

A boszorkánytéma, puszta érdeklődő laikus szintjén már egy ideje foglalkoztatott. Gyerekkorunktól kezdve találkozunk a jelenséggel mint a mesék gonosz erőivel, fantasykönyvek, szépirodalmi alkotások, filmek szereplőivel. Ezeknek, bár vannak közös vonásaik, mégis sokban különböznek. Kíváncsi lettem: vajon találnék-e a valóságban hiteles forrást arra, hogyan alakult ki ez a sokrétű kép mágiával foglalkozó vén banyákról, fiatal, gonosz lányokról, akik rontást árasztanak másokra ördögi eredetű erejüket felhasználva.

Végre lejárt (a szesszió, mi más?), így hát eljött a lelkiismeretfurdalás-mentes sorozatnézés ideje. Mondjuk szesszió alatt motivációnak hívjuk, s akkor már a lelkiismeret-furdalás is jobban nyugton marad, most pedig jutalomnak. Az én jutalmam ezúttal az Anne, E-vel a végén lett. A Netflix toplistáin előkelő helyet foglal el, talán azért is, mert rengeteg olyan mondat hangzik el benne, amely minden korosztály számára elgondolkodtató lehet. Azoknak, akik szívesen néznek régi időkről (1800-as évek) szóló sorozatokat.

Új-Mexikó, alvilág, luxusdrogok, pénz. Egyik fejezetről a másikra csöppenünk bele a fényűzésből ebbe a kegyetlennek tűnő sötét világba Baráth Viktória második regényében, A főnökben. Az Álomgyár kiadó elsők között számontartott sikerkönyve garantáltan leveszi a lábáról azokat az olvasókat, akik kedvelik a romantikus, enyhén krimis beütésű könyveket.

A Coco az az animációs film, aminek a végét láttam először. Karácsonykor adta a tévé, és épp a nagy fináléra értünk haza, amikor minden kiderül és megoldódik a konfliktus. Amit láttam, az tetszett, úgyhogy vizsgák előtt még gyorsan bedobtam a teljes filmet, és mivel nagyon megfogott, ajánlót is írok nektek, mert ezt látni kell.

Melyik az a sorozat, amely felkeltette 82 millió háztartás figyelmét? Igen, az egész világ rajong a Netflix legújabb sorozatáért, a londoni arisztokráciáról szóló történetért.

Akárhol keresgélsz, bármit akarsz, ezzel a sorozattal találkozol. A világhálón folyamatosan bombáznak a népszerűségéről regélő hírekkel. Mit is tesz ilyenkor a szesszióban lévő diák? Vizsgaidőszak ide vagy oda, természetesen megnézi, miért is rajong mostanában az internet népe.

Megnyerőnek bizonyult novelláskötetének címével keltette fel a figyelmemet a bihari származású, Zilahon élő irodalomtanár. Kíváncsi voltam, ki ő, és miért épp ezt a címet adja legelső könyvének. Ősszel, amikor a korlátozások is a kisebb rendezvényeknek kedveztek, két nagyon kedves barátommal eljutottunk a zilahi szabadtéri könyvbemutatóra, azóta a dedikált, alig 158 oldalas könyvecske ott csücsült a polcomon, s arra várt, hogy végre nekiveselkedhessek.

Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja. Számomra mindig is meghatározó volt ez az elnevezés, és nemcsak ma, hanem az év bármelyik napján képes teljes mértékben földbe tiporni. Nemcsak az értelmetlen halálesetek jutnak eszembe, hanem az emberi kegyetlenség is, és az, amit megtettek emberekkel – és ez ugyanilyen szinten jelen van most is, nyolcvan évvel később, csak más formában. Az évforduló alkalmával Mary Ann Shaffer és Annie Barrows Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című kötetét vettem a kezembe.

Az osztrák és német gyökerekkel rendelkező ausztrál Markus Zusak (45 éves) hat könyv szerzője. 2014-ben elnyerte az Amerikai Könyvtári Szövetség Margaret A. Edwards-díját, amellyel a fiatal felnőtt irodalom terén maradandót és kiemelkedőt alkotó írók munkásságát ismerik el. Legismertebb és legsikeresebb alkotása A könyvtolvaj* (2005), amely öt különböző irodalmi díjat is bezsebelt. Markus Zusak sikerkönyve egy másféle perspektívát kínál a náci Németországról, miközben elvezet minket egy kislányhoz, aki történetesen nagyon szeretett könyveket lopni.

Évekkel ezelőtt Szentesi Éva megjárta a poklok poklát. Volt nagyon fent és nagyon lent is. Hamvaimból című könyvében olyan őszinteséggel tolja arcunkba a valóságot a méhnyakrákkal való megküzdéséről, hogy letaglózva olvasod minden sorát. Nincsenek tabuk. Minden nehéz pillanatot nyíltan vállal, nem hagy megválaszolatlan kérdéseket. Minden egyes oldal olvasása fáj, mégsem tudod letenni, mert olyan érzékkel nyúl a szavakhoz, hogy képtelenség lenne otthagyni. Néhány nap alatt bedarálod a könyvet, és a könyv is téged.

Gyerekkorom egyik kétségbeejtő műfaja volt a horrorfilm. Kortársaimmal szemben engem valamiért sosem vonzott ez a műfaj, igazából nem értettem a lényegét. Addig a pontig, amíg kezembe nem vettem Thomas Harris amerikai író 1988-ban megjelent, A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) című regényét.

A visszatérők (eredeti címén The 100) egy posztapokaliptikus világban játszódó amerikai televíziós sorozat, amelyet a The CW kábelcsatorna mutatott be 2014-ben. A sci-fi-thriller sorozatnak Jason Rothenberg a megalkotója és rendezője, aki Kass Morgan azonos című regényét vette alapul, de ezt jóval kibővítve, jelentős változásokkal vitte filmre.

1968, a polgárjogi mozgalmak időszaka, rendszerellenes felkelések, többek közt a híres chicagói tüntetés éve. Háborúellenes tüntetők érkeznek a városba, élükön hét férfival, akiket később konspiráció vádjával állítanak bíróság elé egy valódi tárgyalótermi dráma keretében. Aaron Sorkin filmjét a történelem ihlette, egyszerre tükrözi az akkori amerikai igazságszolgáltatás kegyetlenségét, és szórakoztatja a nézőt zseniális karaktereivel, párbeszédeivel.

Ki a first lady és mivel foglalkozik? Mit tehet meg és mit nem? Hogyan fejlődtek a szerep paraméterei a történelem során? A CNN amerikai hírcsatorna legújabb dokumentumfilm-sorozatából megtudhatod!