FOTÓRIPORT – Amit a legnagyobb szeretettel viszek haza

A Mumush fesztiválon jártunk

A megnyitó utáni koncerten. A tánc hozzájáró kelléke a fesztiválnak. A képen a főszínpad, az Arboretum.
A Mumush fesztivál Nagyadorjánban megrendezett élményfürdő, amely szabad környezetet biztosít a résztvevőknek művészetre, a meditációra, a zene élvezésére és közösségépítésre. Ezt a rendezvényt augusztusban szervezik, a természet tisztelésére, a lelki béke elősegítésére és a művészetre alapul. A fesztivált önkéntesek építik és bontják. Az ember egy nyár alatt sokféle fesztivált megjár. Lehet az rock, pop vagy más műfaj, de ez a fesztivál valahogy kicsit mással szolgál. Az emberek, a zene, a dizájn, a fények, és meg maga a környezet is sajátos atmoszférával rendelkezik. Íme a Mumush.
A fesztiválon több színpad is helyet kapott. Ez volt a Gargantua. Itt a kicsit sötétebb, misztikusabb zenéket szólaltatták meg.
Voltak bárok is, a MumushCrew azokat is sajátkezűleg építette. Itt mindenféle italt lehetett kapni.
Az étel meg kifogástalan volt. A fesztivál teljes mértékben vegetáriánus. A képen céklás hamburgert láthatunk, mellette falafelt, humuszt és tortillalapot.
A helyszínen vásár is volt. Színes, tarka ingeket, mintás felsőket, szoknyát, táskát és ékszereket is lehetett találni.
Különböző zsonglőrworkshopokon is részt lehetett venni, ilyenkor lehet kontaktbotokkal, pálcákkal, virágbottal és mindenféle játékkal kalandozni. Ezt a helyet pedig cirkusznak nevezték.
Ez a fesztivál  nemcsak a tárgyilagosságról szól. A zene, ez élmény, az emberek olyan környezetet hoznak létre, amelyben könnyű új barátokra, szerettekre találni.
Az ember, ha örömöt lel munkájában, az mindig győztes helyzet. Itt a fényképészeket, a Mumush igazi bemutatóit láthatjuk.
Persze, mindezek mellett, a zenei élményeket is hangsúlyoznám. A Szempöl kimagasló az erdélyi zenei világban, mivel a zenéjük nem mondható átlagosnak, sőt, ők maguk sem, mivel majdnem mindannyian színházi emberek.
Nemcsak nappal van élet. Az emberek élvezik a zenét, a bárok előtt méteres sorok, sok kacagás és végtelen jókedv látható.
Mindennap és este vibráló színekben próbálhatja ki magát az ember a festővászonon is. 
De ha a résztvevő pihenésre vágyik, a fesztiválon kempingterület biztosít. Az otthonérzet a Mumushon is megtalál.
Végül a búcsú pillanata is eljön, mikor erről a temérdek szebbnél szebb pillanattól meg kell válni. A fények lüktetése, az emberek és a zene mind olyan érzést adtak, amit a legnagyobb szeretettel viszek haza. Lehet ezt hippifesztiválnak hívni, viszont nem erről szól. Az, hogy az ember szégyen nélkül élvezheti a zenét, találkozik új emberekkel és különböző workshopokkal tanulhat, az kiváltságos helyzet. Egy évre bezárul a Mumush fesztivál kapuja, de jövőre újra kinyílik. Izgatottan várom az újabb élményeket.