Fjodor Dosztojevszkij: Fehér éjszakák
Dosztojevszkij Fehér éjszakák című kisregénye a magány, az ábrándozás és a beteljesületlen szerelem történetét meséli el. A mű névtelen fiatalember, az „álmodozó” belső világát tárja fel, aki Szentpétervár fehér éjszakáin barangolva a valóság elől a saját képzeletébe menekül. Élete eseménytelen, kapcsolatai felszínesek, a valóságtól elszigetelve tölti életét.
A cselekmény néhány egymást követő éjszaka alatt játszódik, amikor a főhős megismerkedik Nasztyenkával. A történet középpontjában kettejük váratlan, de érzelmileg rendkívül intenzív találkozása áll. Kapcsolatuk néhány éjszaka alatt bontakozik ki, mégis sorsfordító hatással van a főhősre. Történetükön keresztül Dosztojevszkij finoman mutatja be, hogyan születik meg az ábránd kreálta remény a magányos, remete életet elő fiatal lélekben, majd miként foszlik szét a valóság hatására. A kapcsolat a találkozás elejétől bukásra volt ítélve, mivel míg a főszereplőnek a lány az egyetlen kiutat jelentette a boldogtalanságból, addig Nasztyenka számára a főhős csak a menekülés volt az otthonából és az első szerelmi csalódásból. Kettejük története a lány várva várt kedvesének visszatérésével ér véget, így Nasztyenka alakja a végső remény és boldogság megtestesítőjéből a férfit bekebelező fájdalom szimbólumává vált.
A mű egyik legnagyobb erőssége pszichológiai mélysége. Dosztojevszkij a belső vívódást hitelesen ábrázolja: bemutatja, hogy az álmodozás hogyan torzíthatja a valóságérzékelést, és hogyan vezethet érzelmi kiszolgáltatottsághoz. A hangsúly inkább a szereplők gondolatain és érzelmein van, mintsem az eseményeken. A regény az egzisztenciális tragédiát mutatja be, befejezése lemondással teli, ami a mű alapvető hangulatához jól illeszkedik.
A Fehér éjszakák rövidsége ellenére tartalmas olvasmány, amely reális képet ad a magányról, a beteljesületlen érzelmekről, a túlzott befeléfordulás problémájáról és az emberi kapcsolatok nehézségeiről. Ajánljuk azoknak, akiket érdekelnek azok a pszichológiai témájú olvasmányok, amelyek elgondolkodtató, melankolikus hangvételű történetet mutatnak be.
Franz Kafka: Az átváltozás
Az átváltozás ritka mélységgel rendelkező, hosszabb novella, amely először a német Die Blätte Weißenr havilapban jelent meg 1915 októberében. Könyvként 1915 decemberében adták ki Der jüngste Tag (Az ítélet napja) sorozat részeként. Magyarul Györffy Miklós fordításában olvasható.
A főszereplő Gregor Samsa utazóügynök, aki egyik nap arra ébred, hogy szörnyű féreggé változott. A novella ezt a rendkívüli helyzetet és az ezzel járó problémákat mind a főszereplő, mind annak családja szemszögéből bemutatja.
Az olvasmány kisebb fejezetekre bontott, amelyek nincsenek címmel ellátva, csak számokkal vannak jelölve. Az alapbonyodalom a féreggé változás, amely többféle szempontból is szimbolikus jelentéssel bír. A családját Gregor Samsa tartotta el, kizárólag ő dolgozott, ahol ki is használták. Kafka számos könyvében az abszurditás által a magányt, a bizonytalanságot fogalmazza meg. Ennek sokan fejtegetik a jelentését. Van, aki úgy tartja, hogy a szörnyű féreggé válás maga a főhős menekülésének szimbóluma, egyrészt munkája, másrészt a családfenntartás elől. Mások szerint Grete (a húga) felnövését mutatja be, azt, hogyan válik a kislányból nő.
Franz Kafka a kiadókat arra kérte, hogy a novellához ne készítsenek illusztrációkat. Viszont az ember makacs, így a férget sok helyen csótánynak ábrázolják.
A szöveg könnyen értelmezhető, a fordítás is kiemelkedő – amíg az ember olvassa, a gyomorideg folyamatosan kerülgeti.
Az átváltozás olyan novella, amely rámutat társadalmunk pénzcentrikusságára. Megtörténhet velünk a világ legtragikusabb dolga, és még akkor is mindig a pénzt helyezzük középpontba – még akkor is, ha már csak szörnyű férgek vagyunk.
Ezt a könyvet azoknak ajánljuk, akinek sikerült „emberré visszaváltoznia”, vagy szeretne kimenekülni a mókuskerékből. Mert valahogy annak a tudat, hogy nem egyedül vagyunk csótányok, jobban emberré tesz minket.
Csernus Imre: Oroszlánok és farkasok
Mi van, ha eljön a pillanat? Az Oroszlánok és farkasok című könyv az emberi lét legnagyobb kérdését boncolgatja: mi van a halál után, hová jut a lelkünk és hogyan tudunk megbarátkozni az elkerülhetetlennel, hogy teljes életet élhessünk. Dr. Csernus Imre halálközeli tapasztalatával nyit, ugyanis a 2024-es év nyarán kapott sztrók után érezhette a halál rettentő közelségét. Könyvében a tőle megszokott nyers módon ad tanácsokat a mindennapi embernek arról, hogyan tudja elkerülni a vesztébe való rohanást.
A kötet huszonegy fejezetre tagolódik, és mindegyikben olyan problémát tárgyal, amelyet a teljesebb élethez meg kell oldanunk. Csernus azt vallja, hogy a problémák önmagunkban tartásával lerövidítjük az életünk, és ezért mi vagyunk a felelősek. A kulcs az őszinteség és a felelősségvállalás. A pszichológiai kötet stílusa minimalista. Nincsenek benne sem illusztrációk, sem díszítőelemek. A könyv kinézete az író nyersségét és egyszerűségét tükrözi.
A kötetet azoknak ajánljuk, akik szembenéznének a félelmeikkel, de jeleznénk, hogy fel kell készülni az erős szembesítésekre. A könyv biztosan megváltoztatja hozzáállásodat az élethez – hiszen ki tudja, mennyi időnk van még hátra?
Jó szórakozást!
Összeállította: Kovács Dolores Vivien, Dénes Anna Dóra, Makó Csongor
