KOVÁCS MEDÁRD
KOVÁCS DOLORES VIVIEN
A magyarságról, a magyarságérzetről sokféleképpen vélekedhetünk. Számos ma népszerű előadó sem rest ezt a dalaiba a lehető legtöbbféleképpen beleépíteni. Hol is kezdjük? Talán a legérdemesebb ott, ahol mindenkinek ismerős valami: a népzenénél.
Rengeteg mai előadó dolgozik a népzenével mint alappal, kiindulóponttal. A népdalfeldolgozásokkal Szamost lehetne rekeszteni, de vajon kik azok, akik ezt igazán jól tudják művelni? Nehéz a legjobbakat felsorolni, de olyanokat semmiképpen nem hagynánk ki, mint a Bohemian Betyars, akik egyszerre vegyítik a magyar népi dallamokat a cigányzenével és a punkkal. A felsorolásból a Parno Graszt sem maradhat ki, akiknél szintén nagy szerepet játszik mind a szövegekben, mind a dallamokban a magyar és a cigányzene egyaránt.
De ott van az aurevoir. is, akik hasonló hajóban utaznak, csak éppen náluk a népi dallamok mellé az ír népzene társul. Hozzájuk hasonló még a Magyar Banda vagy Kollár-Klemencz László. A sorból nem hagynánk ki Дevát sem, aki egészen különleges módon a népzenét a techno és az ambient stílusokkal vegyíti.
Hogy ne csak magyarországi példákat említsünk, és kicsit haza is beszéljünk, azt hiszem, nehezen tudnánk olyan Bagossy Brothers Company-dalt mondani, amelyben ne jelenne meg a magyarság, mint téma, vagy ne használnának valamilyen népi hangszert.
Persze, szép számmal akadnak olyan előadók is, akiknél a magyarság nem ennyire hangsúlyosan jelenik meg, és sokkal inkább a szövegekben van jelen. Például Gege (6363) a friss, Magyar című zenéjében arról rappel, kinek mit jelent magyarnak lenni: „Az mennyire magyar, hogy a hazaszeretet / Az csak egy laza szerep sokaknak”. A szövegben igazából minden megjelenik, amire gondolhat az ember, ha azt mondjuk, magyar: számtalan utalás népmesékre, népzenére, történelmi eseményekre, személyekre, és közben talán kritika is megfogalmazódik azok felé, akik ezt az egészet próbálják kisajátítani és a maguk arcára formálni.
A Carson Comától sem idegen a magyarság és a magyar közegben való élet, mint téma. Gondoljunk csak a Feldobom a követ című számukra, ami bár egyik részében politikai kikacsintás, bőven szól magyarságról és hazaszeretetről is: „Feldobom a követ, az ráesik a fejemre / New York-ban jut eszembe Ady Endre / Szívemre tűzöm a trikolor zászlót / Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót”.
Nekik egyébként a Rántott sajt című dalukban – amelynek egészen hasonló az üzenete – zeneileg is megjelennek magyaros dallamok. A Carson Comához hasonlóan Beton.Hofi fogalmaz meg erőteljes politikai nézeteket a zenéiben. Gondoljunk csak a nem olyan rég megjelenő toplistás BE VAGYOK ZÁRVA című dalra, ahol az országvezetéssel szembeni kritikáját fogalmazza meg. Persze, ezt sem kell véresen komolyan venni: a magyaros témák egészen „könnyed” zenei környezetben is megjelennek, mint Desh, Young Fly és Azahriah PANNONIA című dalában és a Belga Nemzeti Hip-Hopjában is.
A fenti példákból látszik, hogy a magyarság és a magyarságérzet ma is fontos témája a könnyűzenének, még ha ezek nem is mindig kerülnek be a mainstreambe. Ez talán még csak a jéghegy csúcsa, hiszen más, kevésbé ismert előadókat vagy a számtalan versfeldolgozást nem is említettünk.
Ti hogyan hallgattok zenét?
Ahogyan azt az előbbiekben kiveséztük, a zene tökéletes módja lehet a véleményformálásnak, az identitásfejlesztésnek és a belső megnyilvánulásnak. De bármilyen üzenetet is közvetíten, mit érne hallgatóság nélkül? Ennek apropóján felmérést készítettünk a zenehallgatási szokásaitokról, hogy kiderüljön, milyen kapcsolatban álltok a magyar zenével. A kérdőívet kitöltők fele nő, fele férfi volt. A válaszadók többsége – kb. 70% – a 20–30 éves korosztályból került ki, míg a fennmaradó 30% a 35–50 év közöttiek közé tartozott.
A felmérés eredményei alapján elmondható, hogy a résztvevők döntő többsége naponta hallgat zenét, jellemzően több órán keresztül. A válaszadók 50%-a magyar és külföldi előadókat egyaránt, nagyjából azonos arányban hallgat. A maradék 50% két csoportra oszlik: egyik fele főként magyar zenéket hallgat, míg a másik inkább külföldi előadókat részesít előnyben.
A kitöltők kétharmada felfigyelt arra, hogy a mai modern zenékben gyakran megjelennek hagyományos, népzenei, kulturális vagy közéleti elemek. Ezek közül a leggyakrabban a népzenei dallamvezetéssel, hagyományos motívumok és hangszerek használatával, illetve régi magyar zenei részletek beépítésével találkoztak.
A kérdőív egyik központi témája a nemzeti identitás és a modern magyar zenék viszonya köré épült. A válaszadók 60%-a fontosnak tartja, hogy a magyar zenék valamilyen módon tükrözzék a nemzeti identitást, míg a maradék 40% semlegesen áll a kérdéshez. A kitöltők hasonló arányban gondolják úgy, hogy a magyar elemeket és nemzeti utalásokat tartalmazó zenék hozzájárulhatnak a magyarságtudat megőrzéséhez vagy felerősítéséhez.
A modern előadók hitelességével kapcsolatban megoszlottak a vélemények – a többség hitelesnek tartja azokat a zenészeket, akik a dalaikba magyar motívumokat építenek be, míg mások inkább tudatos marketingeszközként vagy trendként tekintenek erre. Abban azonban a válaszadók egyetértettek, hogy ez a megközelítés mindenképpen vonzóbbá teheti a fiatalabb generációk számára a magyar kultúrát.
A kérdőív végén a válaszadóknak lehetőségük volt megnevezni az általuk hallgatott vagy ismert előadókat, akik zenéikben rendszeresen felhasználják a magyarság motívumát. A válaszok között gyakran visszaköszöntek a már említett nevek, mint a Bagossy Brothers Company, a Parno Graszt, Azahriah, Young Fly, a NOX és az aurevoir. De a sornak nincs vége – többen említették a 4S Street, a Mudfield, Horváth Tamás, Pogány Induló, a Kowalsky meg a Vega, Kökény Attila és Tóth Gabi nevét. A válaszok között ott szerepel még a Kistehén, Csinszka, a Platon Karataev, a Kormorán, Fekete Hunor, a Magyar Banda, a Kacaj Zenekar, valamint Nagy Csomor András és zenekara is.
Arra a kérdésre, hogy kinek mit jelent a magyar kultúra jelenléte a könnyűzenében, egyesek úgy válaszoltak, hogy felemelő érzést, nosztalgiát, hagyományőrzést, az identitás megőrzését és egyben továbbítását jelenti. Másoknak a magyar zene „a valahovatartozást” és a nyelvünk egyediségének, mélységének és szépségének megtestesülését jelenti. Valaki számára pedig érzelmi kötődést jelent, mert olyan iróniát vagy fájdalmat tud közvetíteni, amelyet más nyelveken nehéz lenne ugyanígy megfogalmazni.
Cikkünk legelejére visszakanyarodva: még mindig úgy gondoljuk, hogy a mai előadók nem írnak a magyarságról? Merész kijelentés lehet, de talán a magyarságtudat megjelenése a zenékben napjainkban éli reneszánszát. Lehet, nem a megszokott formában, de ezek a dalok mindenki fülében tagadhatatlanul ott vannak. Értelmezzük őket bárhogy, a lényeg ugyanaz – a zene összekötnek minket.
