Ha elég sok külföldivel találkozol, előbb vagy utóbb az országotok gazdasági helyzetére terelődik a szó. Ilyenkor pedig nem ritkák a krokodilkönnyek és a fejcsóválások, amikor a minimálbérre kerül a sor. Valóban, nagy különbségek vannak az országok között: míg Luxembourgban a minimálbér megközelíti a havi 2.500 dollárt, addig Ugandában 2,5 dollár körül mozog.
Romániában egy alkalmazó, ha minimálbéren vesz fel valakit, 1087 lejt fizet havonta, ennek az állam elveszi több mint a felét ilyen-olyan címszó alatt. A közgazdászok (zöme) az ideális minimálbért kb. zéróra lövi be. Vajon ők a szegények igazi bajnokai, vagy csak az imperialista-kapitalista elnyomók futó-lakáj-disznó-kutyái (hogy egy kínai kifejezéssel éljek)?
[caption id="attachment_1552" align="alignnone" width="475"]
forrás: kuruc.info[/caption]
Mi is a minimálbér?
A fogalom tisztázásával igazi fényt derítünk ennek a törvénynek az értékére. A legtöbb ember a következő meghatározást adná: A minimálbér az a legkisebb összeg, amit egy alkalmazónak kötelezően fizetnie KELL a munkaerőért. Egy másik megfogalmazás a következő lenne: A minimálbér egy olyan összeg, ami alatt egy alkalmazott nem adhatja el a munkáját egy alkalmazónak. A két meghatározás azonban egyáltalán nem ugyanaz, és a kettő közötti különbségben van a kutya elásva.
Az első meghatározás lényegileg nem igaz. A minimálbér bevezetése, vagy emelése esetében, a vállalkozó nem köteles többet fizetni. Vannak más opciói is: elbocsáthatja a meglévő, nem eléggé produktív alkalmazottakat, helyettesítheti őket gépekkel, amik ettől a pillanattól kifizetődővé válnak, vagy egész egyszerűen be is zárhatja a céget. Ugyanúgy nem köteles felvenni azokat az új munkakeresőket, akiket eddig felvett volna. Ezáltal a minimálbér munkanélküliséget teremt, ami egy mélyen ironikus és elszomorító eredmény, ha belegondolunk, hogy úgy van eladva, mint a „szegények törvénye” (általában olyanok által, akik jóval minimálbér fölött keresnek.)
A minimálbért gyakran úgy tüntetik fel, mint egy „igazságosabb” újraelosztását a profitoknak: igaz, a kapzsi nagy tőkések el is bocsáthatják az alkalmazottaikat, de ha van bennük egy kis emberség, akkor „átengedik” az általuk elért „többlet” hasznot a munkásoknak. Ennek a meglátásnak a hívei egyértelműen nem tudják (vagy nem akarják tudni?), hogy hogyan alakul ki a munka ára a piacon.
Hogyan alakul ki a munka ára a piacon?
Számos korai angol közgazdász-gondolkodó szerint a munkások éppen annyit kapnak, amennyi kell, hogy túléljenek (éhbérnek is lehetne nevezni). Induljunk hát ki ebből a helyzetből: feltételezzük, hogy a különböző képességű munkásoknak minden vállalkozó éppen annyit ad, hogy ne haljanak meg, a többit pedig bezsebelik. Nem kell sok időnek eltelnie, amíg valaki rájön: ha egy picivel többet ad, bár kevesebbet nyer munkásonként, összben sokkal többet fog nyerni, mert mindenki neki akar majd dolgozni. Amíg van különbség az a többletérték között, amit a munkás termel, és a bérszint között, mindig érdemes kicsit több pénzért munkát venni. Ez a játék addig tart, amíg nincs már akkora különbség, amiért érdemes munkásokat „elcsábítani”.
Éppen ezért, a munkások körülbelül annyit fognak keresni, amennyi a hozzáadott értékük a vállalkozásban, a gépek, tőke stb. mellett. Ez sosem teljesen pontos, mivel a legtöbb vállalkozó nem tudja felmérni, hogy ki, pontosan mekkora értéket termel, de az „igazi” érték körül fog forogni, mivel ha valaki túl sokat fizet, vagy csökkenti a kiadásait vagy csődbe megy. Ha valaki pedig túl keveset, akkor előbb vagy utóbb egy nála élesebb szemű vállalkozó elhódítja a munkásait.
Ezzel megvan a minimálbér kérdésének utolsó hiányzó tényezője. Hadd foglaljam össze az eddigi meglátásokat:
You're welcome![/caption]
A legrosszabb törvény
A minimálbér létezése egy óriási szégyenfolt a társadalmunkra nézve. Azt mutatja, hogy az üres politikai propagandán nem tudunk átlátni és emiatt a leginkább hátrányos helyzetűektől, a legjobban rászorulóktól vesszük el az egyetlen esélyt egy jobb életre, miközben azt hangoztatjuk hogy „megvédjük” őket a gonosz kapitalistáktól. A minimálbérnek soha nem volt, és soha nem is lesz létjogosultsága. Ideje eltörölni.
forrás: kuruc.info[/caption]
Mi is a minimálbér?
A fogalom tisztázásával igazi fényt derítünk ennek a törvénynek az értékére. A legtöbb ember a következő meghatározást adná: A minimálbér az a legkisebb összeg, amit egy alkalmazónak kötelezően fizetnie KELL a munkaerőért. Egy másik megfogalmazás a következő lenne: A minimálbér egy olyan összeg, ami alatt egy alkalmazott nem adhatja el a munkáját egy alkalmazónak. A két meghatározás azonban egyáltalán nem ugyanaz, és a kettő közötti különbségben van a kutya elásva.
Az első meghatározás lényegileg nem igaz. A minimálbér bevezetése, vagy emelése esetében, a vállalkozó nem köteles többet fizetni. Vannak más opciói is: elbocsáthatja a meglévő, nem eléggé produktív alkalmazottakat, helyettesítheti őket gépekkel, amik ettől a pillanattól kifizetődővé válnak, vagy egész egyszerűen be is zárhatja a céget. Ugyanúgy nem köteles felvenni azokat az új munkakeresőket, akiket eddig felvett volna. Ezáltal a minimálbér munkanélküliséget teremt, ami egy mélyen ironikus és elszomorító eredmény, ha belegondolunk, hogy úgy van eladva, mint a „szegények törvénye” (általában olyanok által, akik jóval minimálbér fölött keresnek.)
A minimálbért gyakran úgy tüntetik fel, mint egy „igazságosabb” újraelosztását a profitoknak: igaz, a kapzsi nagy tőkések el is bocsáthatják az alkalmazottaikat, de ha van bennük egy kis emberség, akkor „átengedik” az általuk elért „többlet” hasznot a munkásoknak. Ennek a meglátásnak a hívei egyértelműen nem tudják (vagy nem akarják tudni?), hogy hogyan alakul ki a munka ára a piacon.
Hogyan alakul ki a munka ára a piacon?
Számos korai angol közgazdász-gondolkodó szerint a munkások éppen annyit kapnak, amennyi kell, hogy túléljenek (éhbérnek is lehetne nevezni). Induljunk hát ki ebből a helyzetből: feltételezzük, hogy a különböző képességű munkásoknak minden vállalkozó éppen annyit ad, hogy ne haljanak meg, a többit pedig bezsebelik. Nem kell sok időnek eltelnie, amíg valaki rájön: ha egy picivel többet ad, bár kevesebbet nyer munkásonként, összben sokkal többet fog nyerni, mert mindenki neki akar majd dolgozni. Amíg van különbség az a többletérték között, amit a munkás termel, és a bérszint között, mindig érdemes kicsit több pénzért munkát venni. Ez a játék addig tart, amíg nincs már akkora különbség, amiért érdemes munkásokat „elcsábítani”.
Éppen ezért, a munkások körülbelül annyit fognak keresni, amennyi a hozzáadott értékük a vállalkozásban, a gépek, tőke stb. mellett. Ez sosem teljesen pontos, mivel a legtöbb vállalkozó nem tudja felmérni, hogy ki, pontosan mekkora értéket termel, de az „igazi” érték körül fog forogni, mivel ha valaki túl sokat fizet, vagy csökkenti a kiadásait vagy csődbe megy. Ha valaki pedig túl keveset, akkor előbb vagy utóbb egy nála élesebb szemű vállalkozó elhódítja a munkásait.
Ezzel megvan a minimálbér kérdésének utolsó hiányzó tényezője. Hadd foglaljam össze az eddigi meglátásokat:
- A minimálbér nem kényszeríti a vállalkozókat, hogy veszteségesen is tovább alkalmazzák a munkaerőjüket, vagy hogy újat (tapasztalatlant, tehát alacsony értékűt) vegyenek fel
- A munkás körülbelül annyi bérre számíthat, mint amennyi a hozzáadott értéke
You're welcome![/caption]
A legrosszabb törvény
A minimálbér létezése egy óriási szégyenfolt a társadalmunkra nézve. Azt mutatja, hogy az üres politikai propagandán nem tudunk átlátni és emiatt a leginkább hátrányos helyzetűektől, a legjobban rászorulóktól vesszük el az egyetlen esélyt egy jobb életre, miközben azt hangoztatjuk hogy „megvédjük” őket a gonosz kapitalistáktól. A minimálbérnek soha nem volt, és soha nem is lesz létjogosultsága. Ideje eltörölni.