Persze, nem az alkotói munkára értem a gondtalanságot, hiszen annak megvannak a maga kínjai is az örömök és elégtételek mellett, hanem arra az ellátásra, amit a vendéglátó házaspár biztosít a résztvevőknek, ahhoz, hogy a művésztábor végén mindenki elégedett legyen: sikerült ismét létrehozni a megálmodott képzőművészeti alkotásokat. A művésztelep fenntartói pedig elégtétellel nyugtázzák: megint túl vannak egy sikeres, eredményekben gazdag együttléten.
Idén ismét jubilál a nagypetri tábor: megérte a tizenötödik „életévét”, a szervezők pedig újra a Reményik-galériában ünnepelték meg az évfordulót, ahol most már az elmúlt 15 év „terméséből” válogattak egy kiállításravalót. A csütörtök esti megnyitóra nemcsak a művésztelep működtetői, az azóta már nyugdíjba vonult lelkész, Kőrösi László, és felesége, Erzsébet jöttek el, hanem jelen volt a tábor művészeti vezetője, Gonda Zoltán, és a technikai szervezésért felelős Benkóczy Péter is. De eljöttek többen a résztvevők közül is, hiszen utoljára öt évvel ezelőtt örülhettek együtt a megvalósult álmoknak, nem gyakori tehát a megmutatkozási lehetőség.
A megnyitón közreműködött a Flautino kamaraegyüttes
Fogarasi Szép Krisztina, a Reményik-galéria vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szabó Attila muzeológus, festőművész méltatta a kiállítás anyagát, hangulatosnak és egységesnek nevezve a tárlatot. – Kalotaszeg beírta magát az erdélyi művésztörténet könyvébe, hiszen három művésztábor is működik ebben a régióban – Zsobokon, Nagypetriben és Sztánán. Az itteni munkákon is megjelennek a tipikus kalotaszegi magyar motívumok, témák, földrajzilag, építészetileg egyaránt. Természetesen minden alkotónak megvan a saját témavilága, amit tábori környezetben is „elővesz”, elvonatkoztatva a kontextustól, de a kalotaszegi táj, az építészet, az emberek óhatatlanul megjelennek a képeken, dolgozzanak bármilyen műfajban – mondta a méltató.
Szabó Attila ugyanakkor elismerően szólt az évfordulóra készült katalógusról, ezt muzeológusként is fontosnak tartja, hiszen, mint megjegyezte, a kiadvány az elmúlt 15 év lenyomatát képezi.
A művészeti vezetés felelősségére is kitért, de szólt az alkotótáborok hasznáról is, mint mondta, „az alkotói munka fontossága mellett az együttlét a legnagyobb hozadéka egy-egy tábornak, érzelmileg hatalmas előny, szellemileg megerősödés, látod a másik sikerét, vagy éppenséggel a kudarcát, de ez is hasznos tud lenni, mert kiderül, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel”.
A művésztelep létrehozói és működtetői: Kőrösi László (jobbról) és felesége, Erzsébet (balról)
– „Zörgessetek és megnyittatik néktek”, mondja az írás, és pontosan ez történt 15 évvel ezelőtt, zörgettek, mi pedig megnyitottuk előttük nemcsak a hajlékunkat, de a szívünket is – foglalta össze röviden a művésztelep megszületésének történetét Kőrösi László nyugalmazott lelkész. Hozzáfűzte: olyan emberekkel találkoztak, akiket aztán nagyon megszerettek, és ez a közösség az évek során „egy nagyobb családdá lett”. – Minden évben nagy izgalommal várjuk a feleségemmel együtt a szeptember elejét, hogy újra találkozhassunk, és ismét megélhessük az együttlét örömét – mondta a lelkész.
Néhány mondat erejéig a tábor két vezetője – Gonda Zoltán és Benkóczy Péter – is felszólalt, majd köszönetet mondtak a tábort működtető házaspárnak, hogy „gondjukat viselték” az elmúlt 15 évben.
A megnyitón közreműködött a Flautino kamaraegyüttes (Oláh Orsolya – fuvola, Vajas Emőke – fuvola, Móriczi Melinda – zongora).
A kiállítás október 6-ig látogatható a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos / B-dul 21. Decembrie 1989 utca 1. szám).
(Borítókép: Pillanatfelvétel a megnyitóról, balról jobbra: Fogarasi Szép Krisztina, Kőrösi László, Gonda Zoltán, Benkóczy Péter és Szabó Attila. Fotók: Horváth László)