AMBRUS RÉKA
Valami mégiscsak kimaradhatott, mert egy nap arra lettem figyelmes, hogy nem ugrál fel a kanapéra és sokat fekszik elnyúlva a szőnyegen. Biztos megsértődött, mert rajtakaptam a távirányító gombjainak ritkításán s lekergettem - gondoltam. Másnap szintén nem jött fel s mintha a széna sem fogyott volna kellőképpen. Figyelgettem, mustrálgattam, de nem vettem észre semmi betegségre vagy fájdalomra utaló jelet. Harmadnapra sem változott a viselkedése. Megmértem: egy egészen picit fogyott. A kanapéra tettem vissza, s mikor így szemmagasságból rápillantottam, feltűnt, hogy furán tartja egyik lábát. Miután leugrott, már egészen tisztán láttam: a bal hátsó lábára nem helyez súlyt. Másnap reggel szalajtottam is vele Tamást a dokihoz. A rendelőben el sem mert indulni, s azt a két lépést, amit végül hosszas unszolásra megtett, a négy lábán tette meg. Kapott gyulladáscsökkentőt azzal az utasítással, hogy csak észlelhető fájdalom esetén adjuk be. Mivel hétvégén nem sokat mozgott, be is adtuk. Egy napig jobban volt, aztán újra féloldalasan járt. Ennek fele sem tréfa - gondoltam, s időpontot kértem röntgenre az állatorvosi egyetemen. Megvizsgálták, de csonttörésre utaló jelet ők sem találtak, így elmaradt az átvilágítás s haza engedtek egy hétre való fájdalom- és gyulladáscsökkentővel, pihenésre - vagyis ketrecfogságra - ítélve őfülességét. Mivel megsajnáltam, csak szobafogságot kapott, eltávolítva a területéről minden olyan tárgyat, amire felugrálhat. Napról napra jobb kedve lett, egyre többet mozgott s egyre kevesebbet emelte fel a fájó lábát. A szénázáshoz is visszatért. A testtartása azonban továbbra is féloldalas maradt, vagyis az egész nyúl jobb oldalra billenve állt, ült, közlekedett. Mikor abbahagytuk a fájdalomcsillapító adását és kiengedtük az egész házba, határtalanul boldog volt. Visszatért régi mozgékonysága s kanapéfoglaló ösztöne. Majdcsak visszaáll a testtartása is, gondoltam, s óvatosságból megvizsgáltam a jobb talpát, nem fekélyesedett-e el a többletsúlytól. Bár csak az óvatosság vezetett, kiderült, igazam van. A sarkáról már lekopott a szőr s a bőr is pirosodott. Micsoda ördögi kör - dühöngtem. Mit csináljak, hogy ne legyen talpfekélye, amíg teljesen helyrejön a lába? A ketrecét s szobája egész padlóját puha pokrócokkal borítottam be. A nappalink is csupa takaró lett arra az időre, míg este őurasága köreinkben tartózkodott. Cinkes kenőccsel s körömvirágkrémmel kenegettük a sarkait minden este. Vécéjében naponta cseréltem az almot, nehogy felmarja a pisi. S vártunk, vártunk türelmesen, hetekig követve ezt a rutint. Mivel evett, ivott s jókedve volt, reméltük, nem érte maradandó károsodás. Az én bokaficamom is hónapokig fájt, bíztattam magam. Zebunál is csak idő kérdése a gyógyulás.
S most, egy hónappal a vélt baleset után, Zebu megint szimmetrikus. Árgus szemmel figyelem minden mozdulatát, de nem veszek észre semmi rendelleneset. A pokrócok s a talpkenegetés megmaradt, mert félek, a csupasz parkett volt a ludas. Talán túl hirtelen menekült előlem s megcsúszhatott. A talpápolásba lehet, egy életre bele kell nyugodnunk, mert időközben mindkét hátsó sarkán kikopott a szőr s úgy tűnik, esze ágában sincs visszanőni. Zebu - csak, hogy izgalmasabb legyen az élet - ki nem állhatja ezt a procedúrát. Hiába tart már több mint egy hónapja s kapja utána a jutalomfalatok garmadáját, mindig fejvesztve menekül. Amikor kifárad, fogát csattogtatva, morogva támad s kerget ki a szobájából. Testi épségem megőrzése érdekében egy törülközővel szoktam elkapni. Az utóbbi napokban rájöttem, ha torreador módjára lengetem meg előtte, egyenesen neki ugrik, üldözni sem kell.
Elképesztően karakteres, területféltő, férfias, időnként agresszív fülesre sikerült szert tennem. De amikor mindezt félretéve Tamás tenyerébe simul, igazán szívmelengető látvány.
