Zászlóbotrány, ennedik epizód: Kolozsvár

Zászlóbotrány, ennedik epizód: Kolozsvár
Nem, ez nem elterelő hadművelet, amelynek az lenne a célja, hogy ne foglalkozzunk az úzvölgyi dossziéval, (ha már a rendőrség csak nagyon immel, de főleg ámmal teszi), hogy ne reagáljunk a Trianont ünnepnek javasoló többségi politikusok hőhullámvasutas indítványáról, hogy ne érdekeljen a látszat-párbeszéd, amit a MOGYE vezetősége mimmel. De még a kolozsvári főtér makettjének többrendbélileg siralmas kivitelezéséről sem szeretné e szöveg elvonni a figyelmet; viszont marad mégis a Kincses Városban, mert idevalósi az utcakép: az egykori Unió és a valahai Deák Ferenc strasszé esete. Ahol is elunva, a megkopott trikolórokat most műanyag molinós nemzetiszín feszül a póznák egyik oldalán. A másikon, hogy ne csorduljon túl az amúgy már nyilvánvaló jelképdömping, nos ott uniós zászló feszít. Klasszikusan, kék alapon tucatnyi csillagával.

Első látásra a fegyelmezettség, a monotónia nyugtató hatása és hát a friss élénk színbenyomás érvényesül. Másodjára az a megállapítás, hogy ez a végtelenített ünneplés és nemzeti fennen hirdetés, magyarán harsánykodás már így megyen, szintet lépve. Harmadjára, hogy valaki a román trikolór napját milyen jól kihasználta egy kis refreshingre. Csakhogy negyedjére érkezik a felismerés - túlzás lenne azt állítani, döbbenet - hogy ezek a kiplakátolt zászlók nem szabványméretűek. Míg a brüsszeli bürokraták, ahogyan bizonyos helyeken-körökben előszeretettel nevezik őket, szóval az uniós illetékesek most épp vezetőválasztással foglalatoskodnak és  nem érnek rá figyelmeztetni, hogy ebben a formában ez egy torzított EU-lobogó, (hiszen a fektetett téglalap alakú forma most függőlegesen elnyújtott alakban jelenik meg) a dobbanó keblű kolozsvári ultrapatrióták (ej, hol vagy te funárgyuri !?), vagy csak igényes hazafiak nem észlelték - vagy eddig legalábbis nincs tudomásom róla - hogy a román nemzeti lobogót is helytelenül feszítették ki. (Ha azt írom, hogy tapétázták, akkor biztosan frontális és nemtelen támadást követek el a zászló ellen).  Pedig dedebár: mert nem jobbról balra következik a piros-sárga-kék, hanem fentről lefele, a méret pedig ugyanúgy nem szabványszerű, tehát nem szabályos, vagyis törvényt áthágva tétetett közszemlére.

Mennyivel jobb lenne, ha a zászlótörvényt is átszabnák egy esetleges alkotmánymódosítással; a szövegben pedig  szerepelne, hogy milyen anyagból lehet legyártani  (nyilván csak valamilyen nemesebb textíliából, mert mégiscsak egy nép és egy ország nemzeti jelképe), hogy csak a középületek homlokzatára kötelező állandó jelleggel kitűzni, és csak a következő nemzeti ünnepnek minősített napokon - és itt sorjázna mondjuk négy-öt-hat alkalom a 365-ös, esztendős kicsomagolásból. És persze az is, hogy ha ezeket az előírásokat nem tartják be, annak következménye lesz.

Mint ahogyan ennek az írásnak is: felrémlik, sőt mintha már látnám, hogy a városi tanács rendkívüli ülést tart, napirendjén  mindössze az előbb vázolt kérdés szerepel és hajnalig tartó vitában megoldást találnak a botrányos zászlóügyre, lecserélik a felelősöket, megrendelnek egy adag hiperkorrektül legyártott műanyaglapot, háromszínűt és uniósat, s az éj leple alatt átcserélik. Mielőtt még egy mondattal zárnám a történetet, belekortyolok a jeges teába, a párálló poharat lázas halántékomhoz szorítom, felébredek és... hagyom a finálét másra.

 

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei