Villanófény
A bűnelkövetőkkel kapcsolatban nem az lesz az első gondolatunk, hogy vajon hogyan talál majd rájuk a szerelem a rácsok mögött, ezért talán még mindig sokan lepődnének meg azon, hogy egyeseknek könnyeben megy, mint ahogyan azt gondolnák. Sorozatgyilkosok, akik a halálbüntetés végrehajtására várakoznak, vagy éppen nemi erőszakot elkövetők, akik rácsok mögött töltik a büntetésüket, többszáz szerelmes levelet és házassági ajánlatokat kapnak.
Ilyenek voltak azok a közismert bűnözők, mint például Ted Bundy, Richard Ramirez, Jeffrey Dahmer vagy Angelo Buono, és még lehetne folytatni a sort. Ők mindannyian ismert sorozatgyilkosok, akik összesen legalább hetven embert öltek meg, legtöbbel különös kegyetlenséggel végeztek, és nem ritkán megerőszakolták az áldozatokat. Amíg a legtöbben elborzadnak tetteik miatt, mások éppen ezért kezdenek érdeklődni vagy vonzódni ezekhez a férfiakhoz.
Azt gondolnánk, ezek a nők nem normálisak, vagy csak hírnévre éhesek, akik bármit megtennének azért, hogy róluk írjanak az újságok vagy néhány perc erejéig szerepelhessenek a tévékben. A tudomány mégis elfogadható érveket mond arra, hogy mi zajlódhat le ezekben a nőkben.
A szakirodalom hübrisztofíliának nevezi a visszataszító bűncselekményeket elkövető bűnözők iránti érdeklődést és szexuális vonzalmat. A hübrisztofília parafíliaként, azaz nem szokványos, rendellenes szexuális viselkedésként ismert jelenség. Az érintettek olyan személyhez vonzódnak, aki valamilyen kegyetlen bűncselekményt követett el. A jelenség Bonnie–Clyde-szindrómaként is ismert a köztudatban. Vannak aktív és passzív típusú személyek is: a passzívak „csak” a rajongásig jutnak, amíg az aktívak akár a kegyetlenekdésekben is képesek részt venni. A hübrisztofíliában szenvedő nőkben nem csak vonzalom vagy a szexuális vágy alakul ki a bűnelkövetők iránt, gyakran kezdenek komoly érzelmeket is táplálni, amelyek a házassági ajánlatokig is fajulhatnak.
Egyelőre még ismeretlen, hogy pontosan mi is a valódi ok ennek kialakulásáért, ugyanakkor több elmélet is megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban. A szakirodalmak és kutatások összefüggést mutatnak a parafília kialakulása és a gyermekkori bántalmazás, valamint a szexuális vagy fizikai bántalmazás között. Ez azt jelenti, hogy azok a nők, akik korábban valamilyen bántalmazást éltek át, nagyobb eséllyel vonzódnak a későbbiekben is olyan személyekhez, akik erőszakosak. A szakértők úgy vélik, olyan nők keresik az erőszakos férfiak közelségét, akik alacsony önbecsüléssel rendelkeznek, szociálisan izoláltak és alacsony szinten edukáltak, de fontos szerepet játszhat még a kialakulásban a gyermekkorban elszenvedett elutasítás és elhidegülés is.
Bizonyos elméletek szerint, ezek a nők azt hihetik, hogy képesek megváltoztatni még egy olyan kegyetlen és erős személyiséget is, mint amilyen egy sorozatgyilkos. Mások, a társadalom áldozatainak tekintik ezeket a gyilkosokat, akiket csakis ők érthetnek meg, és csakis tőlük kaphatnak segítséget. Végül ott vannak azok a nők, akik a tökéletes párt látják ezekben a gyilkosokban. Mivel a börtönben ül, így mindig tudják róla, hol van, nem kell elviselniük a normális kapcsolattal járó mindennapi problémákat.
Egy másik elmélet szerint az ilyen nők a férfiasság bizonyítékát látják az elkövetett tettekben, ami erős utódokat, és azokat megvédeni képes apát feltételez.
Vannak, akik azért érdeklődnek a sorozatgyilkosok iránt, mert félnek attól, hogy áldozatokká válnak. Kriminálpszichológiai kísérletekkel bizonyították, hogy akik potenciális áldozatként tekintenek magukra, jobban félnek az áldozattá válástól. A képernyőn keresztül szembenézhetnek a legsötétebb félelmeikkel, az önvédelem sikerét pedig abban látják, hogy minél több bűnyügyi műsort néznek, ezáltal pedig úgy gondolják, így majd kiismerik a bűnözők minden fortélyát, ezért felkészültebbnek érzik magukat a védekezésre. Ez a félelemtől fűtött kíváncsiság pedig könnyen elvezethet egy rajongáshoz közeli állapotig.
A hübrisztofília négy esetet foglal magába: vannak olyanok, akik romantikus kapcsolatban állnak fogvatartottakkal, aztán vannak, akik bűnöző partnerükkel közösen követnek el bűncselekményt, továbbá, akik szexuálisan vonzódnak erőszakos cselekedeteket elkövető férfiakhoz, illetve, akik párkapcsolatot vagy szexuális viszonyt létesítenek sorozatos bűnelkövetőkkel.
A hübrisztofília nem köthető nemhez, nem lehet kijelenteni, hogy csak a nőkre jellemző, ugyanakkor kevésbé ismertek olyan esetek, ahol férfiak rajongtak bűnoző nőkért.
Ted Bundy, egyike volt azoknak, akiért – annak ellenére, hogy legalább harminc nőt erőszakolt és ölt meg – valósággal rajongtak a nők Az egyik leghírhedtebb sorozatgyilkos volt, aki az ‘70-es években Amerika-szerte gyilkolt. Valós áldozatainak számát közel százra becsülik, de nem sikerült mindet rábizonyítani. Barátai intelligens, művelt és jóképű férfiként jellemezték. Börtönévei alatt rengeteg szerelmes levelet kapott, sőt, még rajongói klubbokat is alapítottak. A csodálat odáig fajult, hogy a tárgyalások alkalmával, a rajongók a sorozatgyilkos áldozatainak öltözve jelentek meg. Nemsokkal később megkérte akkori barátnője, Carole Ann Boone kezét, aki boldogan mondott igent.
Egy másik megdöbbentő történetről, a holland oknyomozó újságíró Linda Polman A halálsor angyalai című könyvében olvashatunk. A Hester álnéven szerepelő asszony 47 éves korában feleségül ment egy 28 éves texasi halálraítélthez, Forresthez. Az elítélt megerőszakolta, és megölte 80 éves szomszédját. Hester férjével élt együtt és teljesen átlagos életet éltek. A sorsa akkor fordult meg, amikor a tévében látott egy dokumentumfilmet egy olyan nőről, aki levelezett egy halálra ítélt amerikai rabbal. Mivel házassága húsz év után ellaposodott, és a férje már nem figyelt rá, Hester arra vágyott, hogy valakinek ő legyen a legfontosabb. Az Amnesty Internationalhoz fordult közvetítésért, és megkapta tőlük egy rab levelezési címét. Ő volt Forrest. A férfi akkor már tíz éve várt a kivégzésére. Hat hónapnyi levelezés után Hester elutazott hozzá Texasba. Egy évvel később Hester elvált férjétől, és 1998 februárjában házasságot kötött a siralomházban ülő vőlegénnyel, akit az esküvőn meghatalmazott képviselt. Hester azzal a tudattal is meg tudott birkózni, hogy a választottját egy napon kivégzik majd, magát azzal nyugtatva, hogy a többi férfi is meghal egyszer.
Léteznek olyan levelezőpartner-kereső oldalak, ahová elítéltek adatait töltik fel, ezáltal felvehetjük velük a kapcsolatot, akár még halálraítéltekkel is. Ilyenek például a loveaprisoner.com vagy a writeaprisoner.com oldalak. Nem sokban különböznek egy hagyományos társkeresőtől: fotókat töltenek fel a rabokról, bemutatkozások is olvashatóak, megtudhatjuk, mi a horoszkópjuk vagy éppen mi a hobbijuk, illetve, hogy ki meddig ül és mit követett el. Természetesen ezekhez az oldalakhoz az elítélteknek nincs hozzáférésük. Kiváncsi voltam, hogyan működik ez a dolog, ezért körülnéztem az egyik oldalon. Találtam is egy profilt, ahol az egyik elítélt arról áradozik, hogy ő egy kedves és mosolygós ember, mennyire szereti a zenét, a művészetet, majd a profil alján megtaláltam, hogy jelenleg éppen gyilkosságért van börtönben.
Az írásomat egy kérdéssel kezdtem, amire a már fennebb is említett Ted Bundy talán válaszol is a követkető, tőle származó idézetben: ,,Érzed, ahogy az utolsó lélegzet elhagyja a testüket. A szemükbe nézel. Ebben a szituációban az ember Istennek érzni magát.’’
