A helyszínen zajló könyvbemutató miatt a tárlatot Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató nyitotta meg „kellő időben”, a két esemény ugyanis párhuzamosan zajlott, kezdési időpontjuk egybeesett. Örömének adott hangot, hogy „ez a kiállítás létrejöhetett, hogy intézményesíthető, ugyanis a Szentegyház utcai kiállítótér, bár modern és rendezett, mégis kicsinek bizonyul ilyen nagyszabású tárlathoz”, és javasolta a csoportos tárlat rendszeresítését évente.
A megnyitón felszólalt Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke: „Ha Istentől kapott tálentummal szakrális műveket tudnak létrehozni művészeink, és itt, a színfalak mögött, Erdély fővárosának, szívének legszebb palotájában, a Bánffyban ki tudjuk állítani, tegyük meg. Isten kegyelmével és szeretetével, függetlenül attól, hogy a művész milyen vallású, a művek által kerüljünk közelebb ahhoz a szellemiséghez, ami a művekből árad, ami minket éltet.”
A képzőművész-csoportnak ez a hetedik közös kiállítása, az első, amelynek a múzeum ad otthont, korábbi tárlatait a Szentegyház utcai Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Múzeumban állította ki – mondta el a megnyitón Sabău Trifu Krisztina, a kiállítás kurátora. „Azért választottuk ezt a tematikát, mert szeretnénk visszaállítani a köztudatba az egyházművészetet és a szakrális művészetet, elégtételt adni neki. A képzőművészetnek ez az ága peremre szorult, pedig évszázadokig az európai művészet alapjául szolgált.”
Évente helyet adnának a csoport közös tárlatának FOTÓ: KONCZ-MÜNICH ANDRÁS
Jelen kiállítás a szakralitás olyan megnyilvánulása, amely nemcsak anyagi világunkat tükrözi, hanem a hit világát is – fejtette ki Iakob Attila történész, a kiállítás kurátora, majd így folytatta: „Szimbólumok és narrációk felépítése, ahol a művészi megnyilvánulás elmossa a valóság és a hitvilág közti határt és bevezet a mély és szigorú univerzumba. Nem szükséges hívőnek lenni, elég elfogadni, hogy az alkotás nem más, mint az egyén legbensőségesebb hitvilágának tükörképe. Nem szükséges keresni az értelmet vagy elfogadni üzenetét, csak nyitottsággal szemlélni az alkotásokat. Sabău Trifu Krisztina miseruhája, Valovits László Jézus-képe, Zilahi Nono keresztre feszített Jézus-lábai vizuális üzenetek, Székely Géza struktúrája, Palkó Ernő vagy Balázs László materiális világi munkái egy és ugyanazon téma, a hit világa körül forognak. A 37 kiállító művész ugyanazon téma variációit mutatja be különféle anyagokkal, technikával. Vdovkina Anastasia vagy Palkó Csaba munkái a klasszikus hit és világnézet szemszögéből mutatnak rá a szakralitásra, Horváth Gyöngyvér egyfajta strukturalitása modern megközelítés, Csata Hermina és Forró Ágnes színvilága pedig arról tanúskodik, hogy a szakralitás megnyilvánulása a vidámság spektruma is lehet.” – részletezte a múzeum munkatársa. A megnyitót Maria Lădar zeneiskolás diák és az Animato Quartett kamaraegyüttes (Unger Lilla, Domahidi Sára, László Andrea, Kasabian Kamilla) zenei produkciói zárták.
És ha már az isteni erő bennünk rejlik és gyökereinkből ered, akkor a szakralitás belülről fakadó állapot, ami akkor éled újjá, amikor megéljük a kapcsolódást külső és belső tereink között. A művész önmaga szakrális terének elemeit alkotásban – festmény, szobor, grafika, textil, kerámia – fejezi ki és ezt tárja a nyilvánosság elé.
A kiállítás május 28-ig látogatható szerdától szombatig 10–17, vasárnap 10–14 óra között
(Borítókép: Koncz-Münich András)
