„A teremtett világ koronája az ember, mert értelme és szabad akarata van”

A csíkszeredai születésű Xantus Géza a nyolcvanas évek elején Beczásy Antal és Márkos András irányítása alatt folytatta képzőművészeti tanulmányait, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán 1995-ben, római ösztöndíjasként pedig 2003-ban az Accademia di Belle Arte-n diplomázott.

Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató a tárlatnyitón mesélt a kiállítás létrehozásáról, szervezéséről, a munkák Kassáról, Budapestről és Csíkszeredából való ideutaztatásáról. Az olajfestményekből és rajzokból álló kiállítást Bodó Márta, a Vasárnap és a Keresztény Szó felelős szerkesztője méltatta. „Még a kilencvenes évek elején ismertem meg Gézát, együtt tanultunk a budapesti hittudományi egyetemen, de akkor nem beszélgettünk arról, hogy ki mivel foglalkozik, csak jóval később, Ferenc pápa 2019-es csíksomlyói látogatásán tudtam meg, hogy a pápának ajándékozott festmény Xantus Géza alkotása. Más perspektíva is megnyílt előttem. Művészetet fogyasztóként az írás felől közelítve lépek elébe. Az itt látható festmények, a páccal rajzoltak látványa lenyűgöző, nemcsak színeket látok, hanem illatokat is érzek, zenét is hallok. Ezzel a szemlélettel, a minden érzékszervet kinyító szemlélettel legyünk most itt jelen” – ajánlotta a szerkesztő.

„Munkái közt olaj- és pasztellképeket, páccal rajzolt színes tusrajzokat találunk, de foglalkozik freskófestészettel és színes ólomüvegkészítéssel is. Az itt látható munkái útra hívnak – nem véletlen a képek szócímeiben az út különböző kombinációkban való előfordulása. Az út természetesen térbeli, a kiállítás termeinek végigjárását jelenti, és a falakon látható képek kalauzolnak színeikkel, az ábrázolt alakokkal, a képileg megragadott és ábrázolt számtalan szimbólummal. Az út ugyanakkor végigvezet a festő színskáláján, a sárgás, zöldes, illetve az őszi avarhoz hasonlítható rőtes árnyalatok dominanciájával festett képeken. Végigvezet a Biblia motívumkincsén és világán, mai világunkon, ahogyan azt a művész érzékeli és érzékelteti, ami őt megragadja és amit számunkra megragad és kiemel. Bibliai szimbólumai, többek közt a Jelenések könyve apokaliptikus lovai és lovasai, de akár Dante bugyrainak kavargása is a világ érzékelésének, a festő eszközeivel való megjelenítésének alkalmas eszközei. Mert akár a gyűrű, a forgás, a rohanás, az eszmék és értékek kavargása, az időjárás kavargása az, amit naponta érzékelünk – de a bűn, a bűntudat beszívó erejét, a lelkiismeret-furdalás örvényét is érzékelteti. 

Van azonban mindenre egy olyan nyugodt, elvont és mégis adott pont, ahonnan rátekintve erre a kavargásra, áttetszővé válik minden evilági, átdereng, majd átsüt a transzcendens zavarba ejtő, tisztító, felemelő fénye. Ez a másik út, amelyre a művész, a kiállítás meghív: a képek szemlélése által, azoknak érzéseinknek való áteresztése által megnyílik egy elzárt, talán lebetonozott belső ösvény, amely aztán tágabb terekbe torkollik, ha rá merünk lépni. Minden művészet lényege az önkifejezés mellett a néző megszólítása: Xantus Géza a székely ember mélybe gyökerező hitét és a Somlyó hegyére emelt tekintete égbe látását ajándékozza alkotásait nézőinek” – értékelte a főszerkesztő. Majd Weöres Sándor Idyllium című versével zárta méltatását.

Xantus Géza teremtett világában az öt őselem mellett – föld, víz, levegő, tűz, fém – hatodikként a fény is megjelenik. A művész újragondolja, újraértelmezi munkáin keresztül a tér-idő, emberi-isteni (alap)fogalmakat. A fény hiánya a sötétség. Fizikusok állítják, hogy a sötétséget nem lehet mérni, a fényt viszont igen.

– Mennyire megfogható vagy megfoghatatlan a fény a munkáidban?

– A fény valójában megfoghatatlan, valahonnan jön, van, hol erőteljesebben, máshol kevésbé, de mindent átjár. Ezen a képen, a Fénysugárban a fény bezárt kis ajtónyíláson jön be és a kucorgó női figura mellé támasznak megérkezik.

– Miért Fénykereső...

– Fénykeresés lett volna, de a monográfiám végül ezt a címet kapta s ez lett ennek is.

– Kromatológia, tematika szerint válosztottad be az itt lévő munkákat?

– Valószínű, az első teremben, a bejárattal szemben a Fákban, a Hálóban a fenti világ a lentivel a beteljesülést jelenti... A második terem a hideg zöldeké, a harmadik terem a mozgásé, forgásé. Itt a földszínek, -elemek dominálnak, de a víz is megjelenik a Bárka útjában például, a teremtett világ hullámzása, sodródása földön-vizen, vagy a forgás-mozgás a gyűrűformában, az óramutató járásával szemben, balról jobbra, a Táncban.

Az ég és föld között a kapcsolat el van vágva, a Gyűrűn kell átjutni, legyőzve a gravitációt, hogy az ég és föld közti áttetsző képtérben, a mindenfelől áradó fényben forgó, mozgó, lebegő figurális alakok transzcendens világába érkezz… A valahonnan valahova, a földi világból a transzcendens világ felé minden körkörös forgás-mozgás és mégis halad előre. Kedvenc témafeldolgozásom most a Jelenések könyve apokalipszis lovasainak folytatása, követése lenne, új megközelítésben az emberábrázolás, de nem illusztratív módon. Figuratív művészetemben Mihály arkangyal is a mai ember ábrázolása. A ma emberének ábrázolását másképp kell megfogalmazni a fényben, mint a hívő keresztény, így gondolom. A tér-idő, emberi-isteni stb. (alap)fogalmakat is...

Mi az a plusz? Mindig is a szakrális téma foglalkoztatott, éspedig a filozófiai istentan. A fénysugár, közelebbről vagy távolabbról, mindenhol megjelenik az alkotásaimban, az emberi lényre fókuszál, aki mindig a középpontban áll. A teremtett világ koronája az ember, mert értelme és szabad akarata van.

A kiállítás március harmadikáig, szerdától vasárnapig 10–17 óra között látogatható.