Kérdések, válaszok meg egy kis nyelvészkedés
Aztán beírjuk, megnézzük, mi is az „ügyészállam”, amit az igazságügyi csomaggal le akar bontani a kormánykoalíció és vele együtt az RMDSZ. Vesszük az értelmező szótárt, a Pallast, a biztonság kedvéért az Oxford Dictionary-t is. Sehol semmi. Úgy járunk, mint a székely ember a zsiráffal az állatkertben. Arra a következtetésre jutunk, hogy „Ilyen állat nincs”.
Hogy miért is abszurd ügyészállamról beszélni, azt az ügyészség alkotmányos meghatározása is illusztrálja: Az Ügyészség (Ministerul public) a társadalom általános érdekeit képviseli és védi a jogrendet, valamint az állampolgárok jogait és szabadságait. (Románia Alkotmánya 131§ (1) bekezdés.) Az ügyészség nyomoz, felügyeli a nyomozást, amit a bűnügyi rendőrség folytat, és dönt abban, hogy a gyanúsítottakat vádirattal a bíróság elé küldi-e, vagy más törvényes megoldást rendel el. Az ügyészség a 24 órás fogvatartáson kívül nem dönt előzetes letartóztatásról, vagy egyéb jogkorlátozásról, ez a bírók feladata, hatásköre. Félreértés ne essék: nem állítom azt, hogy az ügyészek tevékenysége nem okozhat akár maradandó károkat is az állampolgároknak abban az esetben, ha az eljárás nem törvényes.
Romániában jó néhány éve zajlik egy korrupció ellenes folyamat, amit mind a lakosság többsége, mind a nemzetközi közvélemény támogat. Pártállástól függetlenül kerültek bíróság elé miniszterek, parlamenti képviselők, befolyásos emberek korrupciós vádakkal. A jogállam egyik, tán legfontosabb ismérve az, hogy senki sem állhat a törvények felett. Ezt megfogalmazták Románia Alkotmányának 16§-ba. Az ügyészek munkájának eredményességét/törvényességét a jogerős bírósági ítéletek minő- sítik: ha a vádlottakat felmentik, az azt jelenti, hogy az ügyészek rosszul végezték dolgukat. A DNA esetében a bíróságok által ítélettel „hitelesített” vádiratok aránya évek óta 90% körül volt. Ez nem tökéletes, de messze a nemzetközi átlag feletti eredmény. Mindezek figyelembe vételével úgy vélem, hogy a jelenleg tárgyalt igazságügyi csomag nem az „ügyészállam” leépítését, hanem elsődlegesen az ügyészek politikai kontroll alá helyezését célozza. A következőkben megpróbálok válaszolni arra a felkérésre, hogy pontosítsam, melyek azok a rendelkezések, amelyeket jogállamellenesnek tartok. Törvénymódosításonként két-két példát hozok fel, mivel az írás terjedelme véges, ami nem jelenti azt, hogy nem lenne ennél több kifogás. Ennél több példát hozok fel a Büntető Törvénykönyv (Btk.), valamint a Büntető Perrendtartási Törvénykönyv módosításának esetében, mivel ezeket még nem szavazták meg a képviselőházban, tehát módosíthatók.
A 2004 évi 303. sz. törvény a bírók és ügyészek jogállásáról
A 3§-ból törölték azt a kitételt, hogy az államelnök által kinevezett bírók függetlenek a törvény által meghatározott kereteken belül. A továbbiakban megfosztották az államelnököt attól a jogá tól, hogy kinevezze az ügyészség vezetőit. Az ügyészek függetlenségének törlése utat nyit az ügyé szek politikai alávetésének az Igazságügyi Minisztériumnak.
A 96§ olyan értelemben módosult, hogy az állam köteles viszontkeresettel fordulni a súlyos tévedésével vagy akaratlagosságával anyagi kárt okozó bírók és ügyészek ellen. Eddig a Legfelső Bírói Tanács (CSM) döntéskörébe tartozott, hogy megállapítsa a rosszhiszeműséget/súlyos tévedést, ami anyagi kárt okozott, vagy indokolt esetben megkeresse a bíróságot, hogy az állam által kifizetett kártérítést a vétkes bíróra hárítsa. Ez volt szerintem a helyes megoldás. A kötelezően beindítandó viszontkereset erősen elbátortalaníthatja az ítélkező bírókat, rendelkező ügyészeket.
A 2004 évi 317. törvény a CSM szervezéséről és működéséről
A 67§ első bekezdése létrehozza az Igazságügyi Felügyelet (Inspectie judiciara) új formáját: megalapít egy, a CSM-től függetlenül működő, bár szervezésileg odasorolt bűnüldözési struktúrát, amelyik a bírók és ügyészek által elkövetett bűncselekmények esetében nyomoznak. Jól mutatja a Iordache-bizottság ordas szándékát az, hogy eredetileg ezt a testületet az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségébe kívánta volna létrehozni, ami még rosszabb döntés lett volna. Az elfogadott változat is rossz: ez kivonja a bírókat a DNA hatásköre alól, és egy maréknyi magisztrátusnak adja át a többi kolléga feletti nyomozás jogát. Szintén a 69§ rendelkezik arról a CSM-n belüli bizottságról, amelyik az Igazságügyi Felügyelet elnökének személyéről dönt. Ennek 5 tagja közül az egyik a civil szférát képviseli, és gyakorlatilag a kormánytöbbség embere. Az elnök mindenható: ő nevezi ki helyetteseit, és valójában élethalál ura a testületben. Jogállaminak nem minősíthető az a módosítás, ami szerint a vezető ügyészi beosztásokra való pályázás mellőzi az eddig kötelező írásbeli próbát, márpedig a régi rómaiak is tudták, hogy scripta manent.
A 2004 évi 304. sz. törvény a bírósági szervezésről
A 64§ módosítása: korábban az ügyészi hierarchiában magasabb helyzetben levő ügyész akkor tö- rölhette el az üggyel foglalkozó ügyész rendelkezéseit, amikor azokat törvénytelennek minősítette. A változtatás után a főnök nemcsak akkor nyúlhat be az ügyet nyomozó ügyész rendelkezéseibe, ha törvénytelenséget vél felfedezni, hanem akkor is, ha azt nem véli indokoltnak. Nyilván radikálisan csökken az ügyben eljáró ügyész függetlensége. Volt erről egy jó román film: Miért pont én? A 88§ módosítása: a Legfelső Bíróság és Semmitőszék mellett működő ügyészség keretében létrehoznak egy bűnüldöző testületet, amelyet egy osztályvezető ügyész vezet. A módosítást nem támogatta a Legfelső Ügyészség, a CSM, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség (DIICOT). Újfent elválasztják az ügyészeket a bíróktól, kizárják a DNA-t a nyomozásból az ügyészek esetében, és egy vitatható legitimitású testületnek adják a jogosítványokat. A képviselőház a csomag részeként 8 eremdéeszes (meghatározó) szavazattal elfogadta az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) szervezéséről és működéséről szóló törvényét, amit a tervezet benyújtójának neve után „lex Iordache”- nak neveztek el. Az elfogadott tervezet eltöröl minden 2007– 2013 közti összeférhetetlenségi és érdekellentéti határozatot. A nyilvánvalóan alkotmányellenes tervezet (mivel visszaható hatállyal szabályoz, amit az Alkotmány tilt) 8 PSD/ALDE képviselőnek, köztük Steluţa Gustita Cãtãniciu bizottsági alelnöknek kedvezne, akiktől már rég meg kellett volna vonni a mandátumot a megállapított összeférhetetlenség miatt.
A büntetőjogot és -eljárást módosító javaslatokról
83§ A gyanúsított legyen jelen a tanúkihallgatáson. Jelenleg erre a gyanúsított ügyvédjének van joga. Elképzelhetjük, milyen lelkiállapotban tesz vallomást a tanú, ha az terhelő a jelen levő gyanúsí- tottra. 139§ A térfigyelő kamerák felvételei nem használhatók fel bizonyítékként akkor sem, ha azokat törvényesen szerelték fel. Gondoljunk a napokban a bukaresti metróban elkövetett gyilkosságra. Ha nincs bizonyítékként elfogadott térfigyelés, és nem látta senki, mit történt, akkor hiába létezik áldozat, de senkit sem ítélnek el annak ellenére, hogy a felvételt mindenki láthatja. 168§ Ha elrendeltek egy házkutatást vagy számítógép/elektronikai eszköz kutatását, annak eredményét csak az illető ügyben lehet bizonyítékként felhasználni.
Agyament. Például mi van, ha csalás miatt vizsgálsz számítógépet, és közben gyermekpornográfiára bukkansz? Bocsánatot kérsz, mint ügyész, s nem rögzíted, mint bizonyítékot?
273§ A hamis tanúzás tényállásának módosítása úgy, hogy az Tãriceanu házelnöknek kedvezzen, külön kiemelve, az a folyamatban levő tárgyalásokra is érvényes legyen.
307§ Ha ezt elfogadnák, az a bűnüldözés megszüntét jelentené Romániában. A módosító tervezet szerint, ha valakivel szemben az ügyészség bejelentést kap bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban, azonnal értesítenie kell a gyanúsítottat a vádról, és lehetővé kell tenni számára, hogy a nyomozás minden aktusában részt vegyen. Abszurd. Bejelented a gyilkosnak, terroristának, tolvajnak, hogy mától figyellek és ha házkutatást akarok tartani, előre szólok, nehogy ne legyél otthon.
524§ Hivatali hatalommal való visszélés minősített formájának becikkelyezése, ami a gondatlanságból elkövetett hibák esetében is alkalmazható lenne bírókkal, ügyészekkel szemben. Ha elfogadnák, a félelem érzetét keltené minden egyes lépés megtételénél.
Nem szabad elhallgatni, hogy a csomag több pozitív irányú változtatást és javasló mó- dosítást is tartalmaz. A teljesség igénye nélkül ide sorolható a gyanúsítottak személyi jogait sértő intézkedések megszüntetése, mint például az indokolatlanul megbilincselt emberek megalázása a médiában, a gyanúsítottak bűnösként való bemutatása ugyanott, az ítéletek megindoklásának felgyorsítása, vagy akár az az igény, hogy a bírósági tárgyalóteremben az ügyész és ügyvéd azonos fontosságú teret, elhelyezkedést kapjon.
Végül röviden következzenek a kérdéseim
Elfogadható-e, hogy nem maga a kormány terjeszti be az igazságügyi törvénycsomagot, hanem egy amorf, nehezen felelősségre vonható bizottságra bízza azt? Ad-e okot bizalomra az, hogy a bizottság vezetését nem egy szakemberre, hanem a 13-as kormányrendelet során már megbukott képviselőre bízták (Fl. Iordachera), illetve a bizottságban vezető szerepet kapott egy személyesen érdekelt személy (St. Cãtãniciu)? Vajon miért nem kérték ki szavazás előtt a Velencei bizottság véleményét? Mivel indokolható, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített előírások mellett a jogállamiságot súlyosan sértő rendelkezések kerültek túlsúlyba a csomagba? Milyen hatást kelt, ha a módosítások közvetlenül befolyásolhatják a kormányzó pártok vezetőinek folyamatban levő büntető pereit? Mi a magyarázata annak, hogy a szakmai szervezetek, köztük a CSM negatívan vélemé- nyezte a tervezetet? Mivel magyarázható az, hogy tüntetések gerjedtek országszerte a csomag ellen? Hát az, hogy a nemzetközi intézmények aggódnak azért, hogy csapást szenved a korrupció elleni harc, ha a tervezet szerint fogadják el a csomagot? Mivel magyarázható, hogy fontos nagykövetségek vagy például az amerikai külügy aggódva figyelik, mi történik? Képesnek tartja-e a parlamenti többséget arra, hogy a végszavazásnál minden engedményt visszacsináljon abból, amit az eredeti tervezethez képest tett? Hiszi-e, hogy a PSD– ALDE szövetség a jogállamot erősíteni akarja a csomaggal, és nem gyengíteni azt a számos bajban levő vezetője javára?
(A szerző ügyvéd, az RMDSZ volt szenátora)
