Ezzel szemben az ANI-ra vonatkozó jogszabályt a képviselőház közigazgatási és jogi bizottságai elemezték, illetve véleményezték, és jelentést készítettek róla. Azon túlmenően, hogy teljesen különböző területeket szabályoznak tartalmi szempontból, teljesen eltérő következményeik is vannak: míg az ANI-törvény módosítása lehetővé teszi, hogy egyesek megússzák a felelősségre vonást, addig az igazságügyi törvények módosításai nem idéznek elő ilyen helyzetet. A kezdeményezők sem voltak ugyanazok: az igazságügyi törvények eredeti változatát az Igazságügyi Minisztérium dolgozta ki, az ANI-törvényt pedig Iordache kezdeményezte.
Előző válaszomban nem vitattam, hogy létrehoztak a Legfelső Ítélő és Semmitőszék (ICCJ) mellett működő ügyészségen belül egy speciális vádhatóságot, amely a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vizsgálná. Előző írásaimban is azon a véleményen voltam, lehet vitatkozni ennek szükségességéről, de politikai befolyást emlegetni alaptalan, tekintve, hogy az illető nyomozó hatóság annak a főügyésznek az alárendeltségébe tartozik, akit a Legfelső Bírói Tanács javaslata alapján neveznek ki. Tárgyi tévedésed itt abban merült ki, hogy ezen vádhatóság hatásköreit az Igazságügyi Felügyelethez soroltad, ezen testület csak szakmai és fegyelmi ügyekben járhat el.
Második írásod megjelenése után a Legfelső Ítélő és Semmitőszék bírái alkotmányjogi panaszt fogalmaztak meg a 2004. évi 303-as, a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvénnyel kapcsolatosan. Ez az első megnyilvánulás, amely jogi és nem politikai kifogással él az igazságügyi törvények vonatkozásában, ilyen értelemben üdvözlendő. Az alkotmányossági panasz egy teljesen demokratikus jogi eszköz, amelyet használni lehet a jogalkotási folyamat keretén belül is. Amennyiben az Alkotmánybíróság részben vagy teljes egészében helyt ad a panasznak, a vonatkozó cikkelyeket korrigálni kell. Egy ilyen döntés nem lenne precedens nélküli, a Predoiu által kidolgozott büntető törvénykönyv (Btk.) és büntetőeljárási törvény (Be.) vonatkozásában az Alkotmánybíróság (AB) számtalan esetben állapította meg, hogy bizonyos szakaszok ellentmondanak az alaptörvénynek, ennek ellenére senki nem vizionálta a demokrácia halálát vagy a politikai befolyást az igazságszolgáltatásban. Egyébként ezért is kell módosítani a Btk-t és Be-t, mert ezek több helyen ellentmondanak az alkotmánynak, ezekről még a parlament nem szavazott.
Azt írod, hogy hiteles emberjogi szervezetek ellenzik a módosításokat. Politikai jellegű megnyilvánulásokat láttam a részükről, amelyek bizalmi deficitről tesznek tanúbizonyságot a PSD-vel szemben. Előző írásaimban is utaltam arra, hogy a bizalmi válság kialakulásában a PSD-nek komoly szerepe van.
Visszakérdeznék, miért gondolod, hogy részben a volt igazságügyi miniszter és az államszocializmus idején ügyészi posztot is betöltő Monica Macovei által kidolgozott igazságügyi rendszer makulátlan lenne emberjogi szempontból? Elfogadható, hogy teljesen átláthatatlan megállapodások jöjjenek létre az igazságügy és a titkosszolgálatok között? Elfogadható az, hogy a tikosszolgálat ügyészeket és bírákat szervezhet be ügynökként? Nem gondolod, hogy egyensúlynak kellene lennie az emberi jogok védelme és a korrupcióellenes harc jogos szükségessége között? Nem tartod aggályosnak azt az értelmiségi körökben is észlelhető szempontot – gondolok itt olyan értelmiségiekre is, akik pártállami időkben síkra szálltak az emberi jogokért –, miszerint a korrupcióellenes harc hevében sérülő emberi jogok csak egyszerű járulékos veszteségek?
Kolozsváriként és jogászként, hogyan érezted magad, amikor kolozsvári jogásztársunkat, Marosán Tamást és Markó Attilát a Székely Mikó Kollégium perében elítélték egy olyan eljárásban, amely a koncepciós perekre emlékeztet és nyilvánvaló justizmord?
Mi a véleményed arról, hogy Horváth Annára nemzetbiztonsági kockázatként tekintett a titkosszolgálat, és ilyen alapon hallgatta le? Mi indokolta a volt alpolgármester esetében ezt a besorolást? Vajon alpolgármesteri irodájában, munka közben, revizionista összeesküvést szervezett a román állam ellen?
A többi általad felvetett kérdés a politikai erőtérben nyilvánult meg, s percepciókról szól és ilyen értelemben csekély jogi relevanciával bír, egyet azonban abszurditása miatt kiemelnék. Azt írod, hogy az Egyesült Államok orosz befolyásról beszélnek az igazságügyi törvények módosítása kapcsán. Korábban már írtam, hogy ezt a kijelentést csak geopolitikai kontextusban tudom értelmezni, és természetesen, csak feltételezéseim vannak: az amerikaiak úgy gondolják, a mostani ellenzék jobban idegenkedik az oroszoktól, mint a szociáldemokraták, s ezért az előbbieknek segíteni kell, mert ez szolgálja az amerikai érdeket a térségben, miután Románia geopolitikai szempontból felértékelődött a törökországi zavaros helyzetnek köszönhetően, ahol erős szekularizációellenes reiszlamizáció van folyamatban jó pár éve. Hozzátenném, az amerikai attitűdnek egészen kafkai elemei is vannak, és összeesküvés-elméletekre jellemző tényezőket is találhatunk benne. Máskülönben nem először fordulna elő a világtörténelemben, hogy egy nagyhatalom képviselője badarságokat állít. Csak zárójelben mondom neked, hogy a Minority SafePackes kezdeményezésünkről is egyesek azt gondolják, hogy az oroszok állnak mögötte, és tulajdonképpen a kisebbségi jogok eszközével akarjuk destabilizálni az Európai Uniót. Putyin keze már a Majális utcába (az RMDSZ székházába) is elért.
Boldog új évet kívánok neked és a Szabadság olvasóinak!
Régi barátsággal,
Csoma Botond
