Merthogy helyzet van, ez már kétségtelen: az erre utaló jelek nyár óta kezdtek egyre sűrűbbé válni, most pedig itt állunk a kellős közepén. Hogy válság, vagy csak krízisközeli állapot, arról el lehetne vitázgatni napestig. Csakhogy az éjszaka ebben az esetben nem az átgondolás, a jó ötletek időszaka, inkább a csapatmozgásoké, a titkolt manővereké. A Kreml alig leplezett szándéka erős tárgyalási pozíciókat szerezni, hogy megtorpanásra, netán meghátrálásra bírja az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keleti terjeszkedését, de stratégái jól tudják, hogy mielőtt asztalhoz ülnének a felek, megfelelően elő kell készíteni a tárgyalásokat.
Nos, az előkészítés kissé harsányra sikeredett, de a jelenlegi helyzetben – bárhogyan is az oroszok lépéselőnyét igazolja – a nyugati hatalmak is igencsak profitálhatnak a szituációból. Ha Ukrajna határán százezerszám jelennek meg katonai egységek, és a belorusz légtérben szintén orosz gépek hasítják az eget a lengyel határtól nem messze, erre a lépésre egy versengő hadiszövetségnek lépnie kell. Üzenetekkel, a maga során elrendelt és kilátásba helyezett erőösszevonásokkal, átmeneti létszámnöveléssel az éppen vitát kavaró térségben.
Egyelőre az oroszoknak áll a zászló: hamarabb vonultak fel a terepen, és szintén hamarabb küldték el a tárgyalás feltételeit tételesen tartalmazó dokumentumokat. Túlfelől többszólamú válasz-félék hangzottak el; egyikük sem említ határozott válaszlépéseket, csak burkolt viszontfenyegetést, de inkább a feszültség enyhítésének módozatait véljük felfedezni a nyilatkozatokban, a „kiszivárgott” információkban. Moszkva külpolitikája koherensebb a maga nemében – elegendő arra gondolni, hogy az orosz diplomáciát immár 2004 óta ugyanaz a Lavrov irányítja, míg a brüsszeli vagy washingtoni főkülügyérek ha nem is gyakran, de ritmikusan váltogatták egymást.
Lesz-e konkrét összecsapás, vagy marad a fenyegetéssel való játszma? – rendre ezt a kérdést feszegetik kommentátorok és politikusok, de a közember is ilyenformán gondol az esetleges fejleményekre. Jelenlegi állás szerint a legvalószínűbb a köztes szcenárió: helyi csetepaték az orosz többségű kelet-ukrajnai zónában, némi erődemonstráció a Fekete-tenger övezetében, de plenáris konfrontációra egyik fél sem vállalkozik. Ha Putyin eléri, hogy Kijevet kitessékeljék az uniós csatlakozás és a NATO-partnerség előszobájából, nyert ügye van, és fokozatosan visszarendeli csapatait. Ha meg a gazdasági szankciók enyhülését vagy ideiglenes felfüggesztését is kicsikarja, akkor győzelmi menetben vezényel hátraarcot. Ezt az árat viszont aligha fogja Biden és Stoltenberg megfizetni. Valahol középen meg kellene egyezniük, hogy aztán mindenik játékos eladhassa otthon, mennyire okosan, önmérsékletre koncentrálva, de határozottan képviselte saját álláspontját.
És közben mindegyikük készülne a soron következő húzásra, lépésre.
