Magyarországi döntőben az Apáczai-líceum Űrmanói
Borítókép: Az Űrmanók szeretnek új dolgokba belevágni
Az űripart bemutató és népszerűsítő, középiskolások részére szervezett versenyt évről évre meghirdeti az Európai Űrügynökség, mégpedig azzal a céllal, hogy a diákok megtapasztalhassák, milyen is egy valódi űr-projekt.
A CanSat ugyanis gyakorlatilag egy valós műhold szimulációja, egy „mini” űrmisszió 0,33 literes üdítőitalos dobozban – innen a neve is, hiszen éppen az az egyik kihívás a versenyben, hogy a diákoknak ekkora térfogatba kell elhelyezniük az összes olyan alrendszert, ami megtalálható egy műholdon, kezdve a tápegységtől a szenzorokon át a kommunikációs rendszerig. A csapatok tehát „űrkutatásukhoz” egy működő műhold-modellt álmodnak és terveznek meg, majd megépítik és tesztelik. A nemzeti döntőbe kijutott csapatok pedig fel is bocsáthatják igazi rakétával, majd különböző méréseket végeznek a műholdakkal és értékelik azokat. A versenykiírás szerint a műholdak nagyjából 1 km-es magasságban válnak majd le a rakétáról, ekkor kezdik meg küldetésüket, majd a remélhetőleg biztonságos landolást követően a csapatok elemzik és bemutatják a gyűjtött adatokat.
A műhold építése során a diákok programoznak, elektronikát építenek, a rádiótechnikában és az áramkörök tervezésében szereznek tapasztalatokat, nem utolsó sorban kapcsolatokat építenek és csapatmunkát tanulnak, továbbá elsajátítják az űripar által elvárt precizitást. És persze, szórakoznak is: ilyen volt például az apáczais csapat, az Űrmanók számára a budapesti Nagy Találkozóra való utazás, vagy éppen a… tojásmentés. Az Iskola másként héten ugyanis a műhold biztonságos leszállásához megtervezett ejtőernyővel – annak tesztelése, még biztonságosabbá tétele érdekében – tojásmentő versenyt szerveztek, így a tojásokat előbb az iskola első, majd második emeletéről „katapultálták” – két tojás egyébként túl is élte a kísérletet.
Visszatérve azonban a tudományossághoz, az Űrmanók másodlagos küldetése a műholddal a széndioxid-koncentráció magassággal való változásának tanulmányozása, a mozgás kinetikai jellemzőinek (gyorsulás, sebesség) és az irányadatok (GPS-koordináták, XYZ forgási adatok) feldolgozása. Közben pedig felvételeket is készítenek majd a talajról, 4 másodpercenként, hogy aztán azokból topográfiai háromdimenziós térképet készítsenek.
Az Űrmanók – Timis Hanna, Kőszegi-Zoltay Réka, Sorcoi Cristian, Kovács Zsolt-Dávid, Váradi Ákos és Tesnádi Tamás – még november derekán álltak össze, hogy megépítsék műholdjukat. Azóta heti rendszerességgel, olykor heti több alkalommal is összeülnek megvitatni a felmerülő problémákat, februárra pedig több mint 50 órás munkát követően odáig jutottak, hogy már bemutathatták a projektet az iskola osztályaiban, illetve a már említett Iskola másként rendezvénysorozat keretében Arduino áramkörépítő és programozási foglalkozást is tartottak.
Főpróba előtt az Űrmanók műholdja
– Ahhoz, hogy a kilövés sikeresnek tekinthető legyen, elég sok mindenre szükség van – magyarázzák. – Először is, a CanSat-nak megfelelően kell tudnia illeszkedni a rakétába, majd ki kell tudnia esni anélkül, hogy bármi baja esne és a vele egyidőben leváló többi műholdban kárt okozna. Aztán az ejtőernyőnek ki kell nyílnia anélkül, hogy a zsinórok összegabalyodnának, vagy hogy az erőhatás miatt megrongálódna. Zuhanás közben az érzékelőinknek képesnek kell lenniük arra, hogy mérni, tárolni és továbbítani tudják a megfelelő adatokat. Zuhanás közben és leszálláskor pedig a CanSat nem eshet szét, mert újrafelhasználhatónak kell lennie – összegez a csapat, amelynek munkáját helyi vállalatok szponzorálták (hiszen a műhold gyártása több mint 300 euróba került), és nagyon sokan támogatták: tanáraik (akiktől az ejtőernyőhöz használt esernyőket és napernyőket is kapták…), továbbá két mentoruk, Vörös Alpár iskolaigazgató, fizikatanár és András Tamás harmadéves fizikus hallgató. Nem utolsó sorban sok segítséget kaptak Wanek Tamás egykori apáczais diáktól, Thalmaier Györgytől, a műszaki egyetem mechanika karának tanárától, Gergely Attilától, a fizika kar doktoranduszától, Tőkés-Szondi Sándor fogtechnikustól és Adi Sacaratól a Traian Dârjan Aeroklub részéről, akinek közreműködésével az elmúlt két hétben a fellegvári ejtőernyős toronyból tesztelhették műholdjukat.
Sok sikert, Űrmanók!
Fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.
