A múzeum igen hosszú múltra tekint vissza. Létesítését 1896-ban határozták el, s 1898-ban már pályázatot is kiírtak az épület megtervezésére. A főváros ingyen biztosított helyet az intézménynek otthont adó falaknak azon a területen, ahol eredetileg a Feszty-körkép bemutatására épített Rotunda pavilon állt. A Szépművészeti Múzeum antik templomra emlékeztető, neoklasszicista és neoreneszánsz stílusjegyeket viselő épületét Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervezték. 1906. december 1-jén Ferenc József király avatta fel, december 5-én pedig már a nagyközönség is megcsodálhatta.
A múzeumi átrendezéseknek köszönhetően a Régi Magyar Gyűjtemény hamarosan újra a Szépművészeti Múzeumban lesz. Addig is az 1600-1800 közötti magyarországi barokk művészetből nyílt kiállítás. A barokk kastélyok belsőit portrékkal, csendéletekkel idézik meg. A betlehemes szekrény igazi kuriózum.
Természetesen azóta sokat változtak a gyűjtemények, a kiállítások, a szakmai elvárások, a technikai lehetőségek és a látogatói igények is. Ezekre mind reagálni kívánt a felújítás, hiszen a nagyjából 15 ezer négyzetmétert érintő munkálatok során korszerűsítették a fűtési rendszert, klimatizálták a kiállítóterek nagyrészét, felújították a tetőszerkezetet, illetve új kiállító- és múzeumpedagógiai helyiségeket, éttermet, ruhatárat, korszerű raktárhelyiségeket alakítottak ki. A Szépművészetit viszont még nem lehet teljes egészében körbejárni. Egyelőre azok a kiállítások és helyiségek látogathatóak, amelyek a mélyföldszinti terekben és a felújított Román szárnyban találhatóak, vagyis az Egyiptomi, az Antik, a Régi Szobor gyűjtemények, illetve a Régi Képtár jelentős része. Az összes állandó kiállítás 2019 nyarától fogadja majd az érdeklődőket.
A Márvány Csarnok színes, bohókás ülőalkalmatosságaival
Az épület belső tereit műemlékvédelmi gondossággal újították fel, az eredmény pedig káprázatos. A Márvány Csarnok fennséges egyszerűségébe élénk és változatos formájú ülőalkalmatosságok csempésznek egy kis színt és humort. Innen a Reneszánsz Csarnokon keresztül eljuthatunk a Román Csarnokba, amely a Szépművészeti Múzeum tereinek egy gyöngyszeme. A román kori bazilikák tereit idéző helyiség a leggazdagabban dekorált az egész épületben, a díszítőmotívumok mellett a figurális ábrázolásokban a keresztény ikonográfia és magyar történelmi alakok jelennek meg. Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők 1903-ban és 1904-ben dolgoztak ezen a káprázatos belsőn. A második világháborúban a csarnok súlyosan megsérült, s évtizedeken keresztül helyreállítás nélkül, raktárként szolgált. A korábban itt elhelyezett gipszmásolat gyűjteményt elszállították, így jelenleg teljes egészében élvezhető maga a tér.
A templomi környezetbe, arisztokrata megrendelésre készült halotti epitáfiumok a barokk egyházi és világi művészet összefonódását jelzik
A múzeumi újraszervezések révén a Régi Magyar Gyűjtemény újra visszakerül a Nemzeti Galériából a Szépművészeti Múzeumba, ahol a jövőben az egyetemes és a magyar művészet alakulását lehet áttekinteni, a ókori időktől a 19. századig. Az idén a magyarországi anyagból a harmadik szinten nyílt kiállítás, amely az 1600 és 1800 közötti magyarországi művészetet mutatja be. A nagyon változatos tárgycsoportot felvonultató tárlat betekintést kíván nyújtani a barokk egyházi művészet és a főúri kastélyok világába, de érthetőségét és koherenciáját tekintve talán ez a kiállítás a legkevésbé sikerült. A két szféra között viszont sokkal több az összefonódás, mint először gondolnánk, hiszen az egyházi tereket gyakran arisztokraták megrendelésére készült festmények, szobrok, epitáfiumok ékesítették, az egyház előljárói pedig fényes kastélyokban laktak, amelyeket ugyanúgy pazar bútorokkal, csendéletekkel és portrékkal díszítettek, mint a világi rezidenciákat lakóik.
A múzeum második szintjén található az 1350 és 1800 közötti európai szobrászatot bemutató kiállítás. A sötétkék falakon sötét faburkolatok előtt ragyognak német későgótika, az itáliai reneszánsz és az osztrák barokk plasztikus alkotásai. A megcsodálható tárgyakon kívül a tárlókból kihúzható fiókokban különböző szobrászati technikákba nyer bepillantást a látogató, például megismerkedhet az aranyozás poncolásával, a bronz patinálásával, a kerámia mázazásával. A fiókba való elzártság és a felfedezésre való meghívás valóban a “műhelytitok” érzetét kelti, amelyet most a kíváncsiskodók megismerhetnek. Ezeken kívül különböző fa- és kőanyagokat is megmutat a kiállítás, egymás mellé sorakoztatva őket, felsorolva tulajdonságaikat. A multimédiás tábláknak köszönhetően egy szárnyasoltár készítésének fázisaiba vagy restaurálási munkálataiban is el lehet mélyülni.
Lucas Cranach ragyogó festményei
Az első szinten ajánlott, hogy mindenki elővegye a bejáratnál beszerzett térképet, mert a Szépművészeti legnagyobb kiterjedésű tárlata kissé labirintusszerű, s három ajtón is be lehet jutni, ami megtévesztő lehet. Az 1250 és 1600 közötti európai művészetet bemutató kiállítás 21 termen keresztül tárja elénk a kisebb és nagyobb európai mesterek műveit. Az alkotásokat földrajzilag csoportosították, így például egyik teremből a másikba lépve összehasonlítható a késő gótikus és kora reneszánsz itáliai és németalföldi, illetve spanyol festészet, vagy a 16. századi velencei cinquecento és Pieter Bruegel kora és a németalföldi festészet, El Greco és kora vagy II. Rudolf prágai udvarának művészete, szintén a 16. század második feléből. A különböző korok, stílusok, műfajok és művészek alkotásainak színes egymásutánisága lenyűgöz, s a figyelmüket lankadni nem hagyó, szemfüles látogatók olyan világhírű alkotók műveit is kiszúrhatják, mint Lucas Cranach, Raffaello vagy Albrecht Dürer.
A földszinten jelenleg egy egytermes, de annál érdekesebb kamarakiállítás látogatható, amely a budapesti Lovas szobornak Leonardo da Vinci alkotásaként való attribuálását, annak problémáit járja körül. A kis méretű bronzszobor különlegessége, hogy ha valóban a reneszánsz mester alkotása, így ez az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor. A tárlat bemutatja a vita történetét, a problémán gondolkodó legjelesebb művészettörténészeket, kiállításokat, számos külföldi gyűjteményből kölcsönzött Leonardo-rajzot, de egyértelmű választ nem ad. Mindenesetre izgalmas metszetét adja egy művészettörténeti problémának, s így egy kis betekintést is enged a művészettörténészi munkába.
Afrodité, Dionüszosz, Thanatosz - szerelem, bor, halál
A mélyföldszint is igazi kincseket rejt, hiszen itt helyezték el az ókori tárgyakat bemutató kiállításokat, amelyek talán a leglátványosabbak. Az ókori Egyiptom világát három tematikus egységből ismerhetjük meg, az első terem templomra utaló terében az istenek világát idézték meg a kiállítás rendezői, apró amulettek, állatmúmiák, istenszobrok formájában. Ezt követi a Nílus-völgyi emberek életét, mindennapi tárgyait bemutató rész. Végül a “sírkamrában” a halottak birodalmába kalandozhat a látogató, múmiákat és festett koporsókat megcsodálva. Interaktív eszközök segítségével megszólal a különböző szertartásokon használt szisztrum nevű csörgőhangszer. A digitális eszközök kihasználásának legizgalmasabb példája egy halotti sztélé, vagyis vésett kőtábla előtt található interaktív átlátszó képernyő, amelyen szó szerint megelevenednek a faragott hieroglifák, fénnyel vezetve megismerkedhetünk az elhunyt családjával, vagy kiszínesedik előttünk az eredetileg festett emlékkő. A tárlathoz az “egyiptomi titkok kamrája” kapcsolódik, amelybe belépve egy egyiptológus professzor irodájában találjuk magunkat, rejtélyes tárgyakkal, felfedezésre váró történetekkel, foglalkozásokkal, játékokkal.
Ókori kincsek
Az Antik Gyűjteményt, illetve a klasszikus antik hagyományt a Klasszikus ókor című kiállítás mutatja be, amelynek középpontjában a Mediterráneum, vagyis a görög, az etruszk és a római kultúra áll. Három nagy teremben, három különböző szempontból, tematikus egységeket körbejárva barangolhatunk az ókorban. A tárlat folyamatosan utal a bemutatott témák jelennel való kapcsolódási pontjaira, az antik örökség továbbélésére. Az első részben a három legfontosabb ókori művészeti hagyomány jelenik meg, Hellász, Itália és Róma alkotásai. A második terem a Földközi tenger térségét a kultúrák uniójaként mutatja be, ezek jellemzőit földrajzi, történeti és tematikus szempontok szerint. A harmadik teremben három isten és a hozzájuk kötődő fogalmak köré épül fel a tárlat. Érosz, Dionüszosz és Thanatosz révén a szerelem, a szórakozás és a halál nagy témáihoz kapcsolódnak a tárgyak, de ezek kapcsán megismerkedhetünk az ókori testkultúrával, a sportversenyekkel, a színházzal vagy a lakomákkal is. A tárgyak nem időrendben és nem is kultúrák szerint csoportosítva jelennek meg, ezzel pedig a kiállítás kurátorai a Mediterráneum ókori kultúrái közös hagyománnyá formálódására szeretnék felhívni a figyelmet. A tárlatot nem “végigolvasásra”, hanem böngészésre szánták, ezért is a “Wunderkammer” jelleg: sok vitrin, sok tárgy, elkápráztató sokaság, ami csillogásával, változatosságával, élményszerűségével lenyűgöz. Igazi, éles szemű csemegézőknek az ókori tárgyak közé “hamisítványokat” is becsempésztek, hiszen ezek is az antik minták továbbéléséről tanúskodnak.
Ebből a rövid, részletekbe egyáltalán nem bocsátkozó ismertetésből is érzékelhető, hogy a Szépművészeti Múzeum akár egész napos programot is kínálhat mindenkinek. A kiállítások közötti felfrissülést az új kávézó és étterem szolgálja, amelyben nem csak süteményt, de akár egy teljes ebédet is el lehet fogyasztani.
A Szépművészeti Múzeumnak valóban jót tett a megújulás. Az épület és a kiállítások is felfrissültek, még ragyogóbbak lettek. Rendkívül sok érdekességgel szolgálhatnak minden látogatónak, érdeklődjön az antikvitás, a középkor vagy a barokk művészet iránt. Aki viszont teheti, ne egyszerre akarjon mindent megnézni. Menjen vissza, kóstolgassa, mélyüljön el egy-egy kiállításban, témában, hagyja hatni a látottakat, hallottakat. Érdemes.
A Reneszánsz CsarnokBORÍTÓKÉP ÉS FOTÓK: A SZERZŐ FELVÉTELEI
