Irány a fák közé, a gombák világába! Van ott földtoló galambgomba és Tücsök magasságú mérges pókhálósgomba, ráncos galambgomba, döggomba, és sárga gyűrűstinorú a vörösfenyők alatt (a hetvenes években a „régi” családomban baracklekvárra emlékeztető dzsemet készítettünk belőle). Szemügyre vesszük őket, Tücsök megáll mögöttem, miért kémlelem a földet, miért hajolok le állandóan, és miért beszélgetek a gombákkal... neked mondom, hogy tanulj, elmentél a csiperkék mellett! Akárcsak a horgászok, mi is „visszadobjuk” őket, vagyis nem szedjük le, csak megcsodáljuk. A három csiperkét viszont hazavisszük.
Az út szélén a szép időben reggel napba forduló kék katángsövény mellett haladunk el, magasságuk eléri az egy métert is. Tücsök közéjük veti magát, a kis Mezei Tücsköt a mezei katángok elnyelik. Csak a kórók hajlongásából látom, hol, merre kószál. A házas csigákat Tücsök észre sem veszi, pedig azok ijedten összekucorognak, amikor átlép rajtuk. Szerintem kavicsnak nézi, nincs szaguk, néha gurulnak is, amikor véletlenül beléjük rúgok, Ilyen esős reggelen tele a járda velük. Sárga golyókból álló szőnyegen haladunk tovább, Tücsök ezeket óvatosan kikerüli, próbálom utánozni léptei mozgását, hogy ne tapossam szét. Hull a szilva a fáról... de nemcsak a szilva, elered az eső, csorog ránk, köpenyünk nincsen, iszkiri hazafelé. Tücsök egyébként sem szereti, ha az eső a nyakába csorog, húz is rendületlenül, alig tudok lépést tartani vele. Szemüvegemen nincs ablaktörlő, a vízcseppektől alig látok, még jó, hogy pórázra vagyok kötve: Tücsök elől, én meg annak végén behúzott nyakkal... Egy fehérfarkú sárga galamb ijedtében elröppent mikor elcaplattunk mellette. Tocsogott rólunk a víz, amikor itthon átestünk az ajtó küszöbén. Tücsöknek jól esik a langyos vízzel való tusolás, szárazra törlés, simogatás.
Ha már nem tudunk kint lenni, töltsük kellemesen itthon is az időt. Fessük ki a fal egy kis részét Tücsök tappancs nyomaival díszítve. Már előkészítettem a zöld festéket meg a sárgát külön tálikókban. Először a földre leterített papíroson próbáljuk ki, hogyan is néz ki egy tappancs pecsét. Hááát... Tücsök nem érti, mit akarok, de megmutatom, hogyan képzeltem el ezt. Belemártom az ujjamat, majd pemzli helyett belemártottam Tücsök lábát a festékbe, és rá a papírra, majd a falra is. Találomra pecsételünk, hol zölddel, hol sárgával. Aztán hogy le ne nyalja (egyébként gyerekeknek gyártott, nem mérgező festékről van szó), és nehogy zöld bogyókat pottyantson, gyorsan bedugom a kádba, és lemosom, és nemcsak a lábát. Az oldala is tarkán virított. Mielőtt feljelentenének állatkínzás miatt, abba is hagyjuk, elpakolom a festékeket, nehogy belelépjünk vagy felborítsuk... Tücsök jóformán le sem rázta magáról a vizet, máris rohan utánam a szobába, vajon most mi következik...
 |
| Művészi alkotásunk |
Inkább együnk valamit... ennyi munka után megéheztünk, Mostanában sokat vakarózik, harapdálja combját, lábfejét. Állítólag allergiás a csirkehúsra, az állatorvos ajánlott egy tenyérnyi nagyságú tiszta színhús konzervet, tíz lejért. Akkor inkább főzők (és nemcsak neki). A száraz kajáját, ezeket a bigyós bogyókat próbálom feljavítani főtt hússal, aszpikkal. Ma egy fél pisztrángon osztozunk... ketten. Ebéd után megkergeti a teniszlabdákat, orrával és lábával focizik, a cérnacsontot és karikát visszahozza, leteszi a lábam elé. Ezt máshol nem csinálja, kint a szabadban sem. De ebbe is belefáradunk, és félig éhesen, félig jóllakottan, Tücsök felkucorodik mellém az ágyra, és karéjba kunkorodva álomba szenderül.
Forró Ágnes
