Esik. Újra meg ismét. Izzadt füvet ad a föld, a már méteresre nőtt fűfélék mellett caplatunk a járdán, és víz borítja a kutyák játszóterét is. Pocsolyákat, a sáros tócsákat kerülgetjük, vizes éticsigákon ugrálunk keresztül. Sehol száraz föld. Vadréce párra lelünk, tőkés réce és felesége kacsázik a latyakos, lucskos fűben: csak nekik tetszik ez a bizarr lábmosás. Számba sem vesznek, ahogyan tátott szájjal bámuljuk őket. Ilyet csak a sétatéri tavon vagy a Szamoson látunk, na, de itt fenn a hegyen?
Száraz szigetdobozvár a mi otthonunk. Sietünk, igyekszünk mielőbb hazamenekülni egy újabb zápor elől, ahol száraz zokniba bújva az ablakból lessük a hátunk mögött hagyott vizes gyalogutat, tereket.
Alma szálkás szőrű tacskólány. S mivel gazdija egy napra elutazik, meghívtuk, legyen a vendégünk. Tücsök meglepődött mikor Almával aznap este beállítottam. De végre történik valami új és szokatlan! Körbeszaglásszák egymást, Tücsök többször is... szeretett volna, de Alma rámordult, mire Tücsök dünnyögve, lekonyult füllel és behúzott farokkal, de vissza-visszafordulva, elkullogott.
Alma a Tücsök edényére veti magát, és eltűntette az ottmaradt... maradékot. Majd az ágy közepébe veti magát. A tátott szájú, finnyás Tücsök meghökkenve és elképedve nézi, hogy szeme láttára eltűnik az étel saját táljából...
Éjfélt kongat a falióra, irány az ágy! Hárman egy priccsen, sötétben, ezt hogy is képzelik... kutyaszorítóba kerültem, balról is, jobbról is egy-egy kutya támaszt. Szűkre szabott területemen forgolódom, keresem a helyemet, majd újabb dörmögés után helyváltoztatás: a két kutya most a lábamon meg a fejemen osztozik... Végül Tücsök átadja helyét a vendégnek, és az egyik fotel alatt keresett alvó menedéket. A függönynek beillő foteltakaró mögül ki-kikucskál, vajon még ott van-e az ágybitorló?
A reggeli sétánkat a megszokott és Tücsök által jól ismert útvonalon tettük meg, Tücsök elöl, pórázon, mögötte Alma, én közöttük. A lassan és a gyere szavakat felváltva ismételve csak összezavartam őket, már nem volt érdekes, kinek is szólt az utasítás: már inkább magamnak ismételgettem, nehogy véletlenül a lábukra lépjek, netán keresztülessek rajtuk. De sétáink így is – egyéb bonyodalmak nélkül – remekül sikerültek.
Érdekes, hogy ha nem voltam velük egy helyiségben, egymást szórakoztatták, de mikor betoppantam, már osztoztak rajtam. Ha leültem, két oldalról megtámasztottak, én csak simogattam, gyömöszöltem és gyúrtam őket és közben csicseregtem nekik. Ők megérintenek, pontot tesznek.... a tenyerembe az orrukkal: még-még, még egyszer! S mi mindent csinál két kutya ugyanabban a térben? Egymást tanulmányozzák: ha Alma elmozdul a helyéről, Tücsök máris ugrik. Vagy azért, mert a vendéget illik kiszolgálni, vagy talán azért, nehogy valaki kiszorítsa őt saját otthonából. Esznek: tanulva az előző napi történésből, külön-külön etetem őket, ügyelve arra, hogy senki se maradjon éhesen. A vizes tálkán már együtt osztoznak. Labdáznak: szájába veszi, leejti, orrával megpöcköli, hogy az guruljon, majd ismét ízlelgeti, szagolgatja, görgeti, és így tovább. Tücsök egyedül játszik, mindezt Alma a díványról figyeli. Pihennek: az ágy két végén a két kutya, hanyatt fekve vagy oldalára dőlve, szemmel tartva felügyelik egymást és engem. Alszanak: Alma a kanapén, Tücsök az egyik fotel alatt. Álmukban fel-felhorkannak, Alma még horkol is, olyan mélyen alszik. Ugatnak: vészhelyzetben Alma vékony hangon, míg Tücsök férfiasan, öblösen. Sétálnak: Alma szorosan a lábam mellett halad, míg Tücsük előttem két lépéssel, jobbra-balra tekintgetve vezet minket. Ha kutyával találkozunk, Alma megugatja őket, Tücsök rájuk sem hederít, hiszen ismeri a környéken élőket, kivel nem érdemes ujjat húzni, és kinek illik köszönni, amit orruk összeérintésével teszik: – Bemutatom az új barátnőmet, vakkantja Tücsök.
